Újabb áttörés az őssejtek felhasználásában
A legutóbbi jelentős felfedezés az őssejtekkel kapcsolatban az, hogy ha e sejtek egy típusát a szívizomba fecskendezik, akkor új ereket hoznak létre, s ezzel javul a szív érintett területének véráramlása és ritkább lesz a mellkasi fájdalom. Ez 850 ezer amerikai számára jelenthet reményt, akiknek fájdalmait még gyógyszerekkel sem lehet enyhíteni.
- Az FDA módosította dozírozási javaslatát a vérképzést serkentő szerekre vonatkozóan
- Kutatási együttműködés a halláskárosodás terápiáinak fejlesztésére
- Azonosították az agresszív természetű emlőrák hátterében álló géneket
- A rák nem is betegség?
- Őssejteket izoláltak emberi tüdőszövetből amerikai kutatók
Az újfajta kezelésben részesült betegek mellkasi fájdalmainak gyakorisága csak feleakkora volt, mint a placebót kapó személyeké, és a fizikai terhelést is sokkal jobban tűrték.
Dr. Douglas W. Losordo, a chicagói Northwestern Egyetem professzora, a kutatás vezetője azt mondta: „Ezek az emberek visszakapják az életük egy részét. A fizikai terhelhetőség változása klinikailag is nagyon jelentős, főként egy olyan betegcsoportban, amelyet a tünetek súlyosan korlátoznak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy aki eddig csak TV-t tudott nézni, az képes lesz normális tempóban sétálni, és az, aki csak lassan tudott menni, biciklizni is tud majd.”
A kutatók a minden egyéb kezelésre refrakter betegek vérében normálisan jelen levő CD34+ őssejteket használták fel, amelyek szerepet játszanak az új vérerek keletkezésében. A természetesen előforduló sejtek száma azonban túl alacsony, ezért az őssejtek begyűjtése előtt a betegek olyan gyógyszert kaptak, amellyel megnövelték a keringő sejtek számát.
A prospektív, kettős-vak, fázis 2 vizsgálatban a 167 résztvevő beteget véletlenszerűen három csoportba osztották: az egyik csoport 100.000 CD34+ sejt/testsúlykg adagot (kis adag) kapott, a másik 500.000 CD34+ sejt/testsúlykg-ot (nagy adag), s a harmadik csoport placebót. Minden beteg 10 injekciót kapott a szívizom iszkémiás területébe.
A vizsgált változó az anginás fájdalom heti gyakorisága volt a kezelést követően 6 és 12 hónappal. A kis dózisú kezelésben részesülőkben 6 hónap múlva hetente 6,8 anginás epizód fordult elő, míg a placebót kapókban 10,9. Hasonló, még kissé jobb is volt az eredmény 12 hónap után is, amikor a mellkasi fájdalom gyakorisága 6,3, illetve 11,0 volt. Meglepő módon, a nagy dózisú kezelés csökkentette ugyan az anginák számát a placebóhoz képest, de ez a változás sem a 6., sem a 12. hónapban nem volt szignifikáns.
A fizikai terhelhetőség javulása hasonlóan alakult. A kis adaggal kezeltekben a 6. hónapban 139 másodperc volt a javulás, míg a placebóval kezeltekben csak 69 másodperc. A 12. hónap eredményei itt is hasonlóak voltak: 140, illetve 58 másodperc. A nagy dózist kapó betegekben ugyan jobban nőtt a terhelhetőség, mint a placebo esetében, de nem különbözött szignifikánsan attól.
Egy év alatt a placebo csoportban 5,4 százalék volt a halálozás, míg a kezelt csoportokban senki nem halt meg.
Az eredményeket a kutatók a szívizomban keletkezett új erekkel, a vérellátás javulásával magyarázzák.
