Pszichológiai faktorok, amelyek erős összefüggést mutatnak élethosszunkkal
Hosszú életet jósol a gyors gondolkodás és az, ha valaki egészségesnek érzi magát. Ez a két pszichológiai változó a mortalitási kockázatban különösen fontos indikátornak bizonyult középkorú és idősebb felnőttek esetében.
Ezt nyilatkozta Stephen Aichele, a svájci Genfi Egyetem pszichológusa. Aichele és munkatársai longitudinális vizsgálatának eredményei a Psychological Science című szaklapban jelentek meg (Think Fast, Feel Fine, Live Long - A 29-Year Study of Cognition, Health, and Survival in Middle-Aged and Older Adults).
A kutatók szerint eredményeik elősegíthetik a diagnosztikai pontosság növekedését (azok azonosítását, akik esetében fokozott a korai elhalálozás esélye), és hozzájárulhatnak a korai intervenció kidolgozásához.
Aichele és munkatársai célja az volt, hogy felderítsék: milyen a kognitív, a demográfiai, az egészségbeli és az életmódbeli tényezők egymáshoz viszonyított aránya a mortalitási kockázat előrejelzésében. Mint a pszichológus kifejti: ezeket a változókat általában egymástól szeparáltan vizsgálják, de mivel erős kölcsönhatásban állnak egymással, nehéz megmondani, hogy melyik változó befolyásolja leginkább a mortalitási kockázatot.
Vizsgálatukban a kutatók a Manchester Longitudinal Study of Cognition 29 évre kiterjedő adatait használták; a study-ban 6203 felnőttet követtek nyomon, akik annak indulásakor 41–96 év közöttiek voltak. Az alanyokkal három évenként végeztettek el különböző pszichológiai vizsgálatokat, ennek során a kognitív teljesítményt 5 különböző dimenzióban mérték fel: fluid intelligencia, kristályos intelligencia, verbális memória, vizuális memória, a feladatmegoldás sebessége.
A találkozások alkalmával a részt vevők egészségi állapotát a Cornell Medical Index segítségével mérték fel (ez az index 195 tünet ellenőrző listája, fizikai és pszichológiai tünetek egyaránt szerepelnek benne). A gyógyszerszedést, valamint az életmódbeli tényezőket – pl. alvási szokások, hobbi és szabadidős aktivitások, társadalmi interakciók – és az alanyok saját egészségi állapotával kapcsolatos véleményét önkitöltős kérdőívekkel mérték fel.
Statisztikai elemzések révén a kutatók képesek voltak megbecsülni a 65 különböző változó relatív erejét a résztvevők mortalitási kockázatának előrejelzésében. A legerősebb prediktorok között két pszichológiai tényező is szerepelt: a szubjektív egészségi állapot és a mentális feldolgozás sebessége, azaz minél jobbnak értékelte valaki a saját egészségi állapotát és minél kisebb ütemben csökkent az idősödés során mentális feldolgozási sebessége, annál kisebb valószínűséggel halt meg a vizsgálat ideje alatt.
Voltak olyan változók is, amelyek szerepe nem lepte meg a kutatókat: kiderült, hogy a férfi nem és a dohányzással töltött évek száma növeli a mortalitási kockázatot. Az azonban meglepetést okozott, hogy az említett két pszichológiai tényező ugyanolyan erővel hat a túlélésre, mint a kardiovaszkuláris tünetek.
