Óvakodjunk a másnapos sebésztől!
Egyes légitársaságok szigorú szabályokat tartatnak be pilótáikkal: megszabják, hogy mennyi alkoholt ihat a pilóta a repülést megelőző este – egyes kutatók szerint hasonló szabályokat kellene felállítani a sebészekre vonatkozóan is.
Egy két részből álló vizsgálatba, amelyet egy nemzetközi kutatócsoport végzett, 16 medikust és 8 tapasztalt sebészt vontak be, és azt mutatták ki, hogy az előző esti ivászat befolyásolta mindkét csoport sebészeti teljesítményét.
A vizsgálat első részében a medikusok felének este egy kiadós vacsorát kellett ennie, és annyi alkoholt ihattak, amennyit csak akartak, be is rúghattak. A másik csoport csak vacsorázott, de nem ivott alkoholt. Valamennyi medikust megtanították korábban egy virtuális szimulátor használatára, amellyel tesztelni lehet, hogy milyen jól végzi a személy a laparoszkópiát, miközben egy monitoron figyeli, amit tesz.
Másnap 9, 13 és 16 órakor minden medikus elvégezte a laparoszkópos szimulációt, és azok, akik előző éjjel berúgtak, egész nap rosszabb teljesítményt nyújtottak, mint korábban. Olyan hibákat vétettek, amelyekről Anthony Gallagher, a vizsgálatot vezető kutató azt mondta: „ezeknek nem szabadna előfordulniuk egy igazi betegben”.
Gallagher, aki az írországi University College Cork professzora, azt mondta, hogy ezek a diákok azért döntöttek úgy, hogy a laparoszkópos sebészetet fogják tanulmányozni, mert valamennyien erősen jobbkezesek, és rendelkeznek azzal a koncentrációs képességgel és kézügyességgel, ami ahhoz kell, hogy a beavatkozást úgy végezzék el, hogy egy komputer monitorán figyelik saját cselekvésüket és annak eredményét.
Korábban már kimutatták, hogy az alkohol befolyásolja másnap a kognitív képességeket, de ebben a tanulmányban a pszichomotoros képességeket vizsgálták, és meglepőnek találták, hogy egy jól begyakorolt feladatot még délután 4 órakor is rosszabbul végeznek azok, akik előző este berúgtak. Nem várták, hogy ennek ilyen tartós hatása lesz.
A vizsgálat következő fázisában tapasztalt laparoszkópos sebészeken végezték el ugyanezt a kísérletet, hogy megnézzék, hogy a „veteránokra” is hasonlóan hat-e az alkohol. A válasz „igen” volt, lényegében ugyanazokat az eredményeket kapták, mint a medikusok esetében. Ez még azokra a sebészekre is igaz volt, akiknél a kilégzéses teszt már nem mutatott ki alkoholt a szimuláció előtt.
Kárt okoztak volna-e a sebészek, ha valódi betegen végzik el a laparoszkópiát? Gallagher erről csak annyit mondott, hogy az orvosok „nem lettek volna elégedettek a teljesítményükkel, ha igazi beteget operáltak volna”.
Gallagher megjegyezte, hogy az eredmények nemcsak a laparoszkópos sebészekre vonatkoztathatók, hanem például azokra is, akik képalkotó módszerrel történő ellenőrzés mellett például szívkatétert vezetnek be vagy rákkezelés céljából sugárterápiát alkalmaznak. Mint elmondta, egyes szemészek és idegsebészek már ma is ügyelnek arra, hogy ne igyanak kávét a műtét előtt, vagy arra, hogy megfelelő hidráltsági állapotban legyenek, nehogy remegjen a kezük az operáció közben. „Úgy hiszem, a mostani eredmények elég egyértelműek ahhoz, hogy beszélni kelljen róluk” – mondta. Addig is ajánlatos, hogy mielőtt a beteg a kés alá fekszik, megkérdezze a sebészét, hogy mit csinált előző este.
