Megkövesedett ürülék segít megfejteni az amerikai őslakosok gyakori cukorbajának titkát
Megkövesedett ürülék segít megfejteni azt, hogy miért gyakoribb a 2-es típusú cukorbetegség az amerikai őslakosok között, mint bármely más népcsoport esetében.
Az amerikai kutatók tanulmánya a Current Anthropology című szaklap legújabb számában látott napvilágot.
Az általánosan elfogadott nézetek szerint az amerikai őslakosok között azért olyan magas a diabéteszesek száma, mert rendelkeznek a zsírraktározásért felelős úgynevezett "takarékos" génnel. Ez a gén segített tartalékot képezni a bőség idején, így a vadászó-gyűjtögetők nagyobb eséllyel élték túl az ínséges időszakokat. Napjainkban viszont, amikor magasabb az étrend zsír- és cukortartalma, a gén káros hatásai elhízásban és diabéteszben mutatkoznak meg – olvasható a Medicalxpress hírportálon.
A Kaliforniai Állami Egyetem és a Nebraskai Egyetem kutatói megkövesedett ürüléket, úgynevezett koprolitokat gyűjtöttek Arizona északi részén, az Antilop-barlangban, amely több ezer éven át lakott volt. Négyszázötven éven át a barlang az ősi puebló indiánoknak szolgált időszakosan otthonául.
Összesen húsz koprolitot gyűjtöttek, a vizsgálatok adatait pedig összehasonlították más helyszínen talált mintákkal. Mint kiderült, az őslakosok esetében szó sem volt váltakozó bőséges és ínséges időszakokról, állandó jelleggel rostokban igen gazdag, zsírban pedig szegény táplálékon éltek. Az ételnek nagyon alacsony volt a glikémiás indexe (GI), holott a kutatók a táplálék magas GI számlájára írják az elhízást és a cukorbajt.
Az étrendben meghatározó volt a kukorica, napraforgómagok, füvek, libatop, taréjfű részesedése. Az elfogyasztott táplálék háromnegyedét az emészthetetlen rostok adták.
"Ez volt a táplálékuk nem csupán az éhezés időszakában, hanem napról napra, évről évre, s megőrizték még azután is, hogy kialakult a földművelés. Az Antilop-barlangban talált koprolitok arról tanúskodnak, hogy melegebb periódusokban, amikor bővében lehettek az élelemnek, semmit sem változtattak az étrendjükön" – írják tanulmányukban a szerzők.
Összegzésként a kutatók rámutatnak arra, hogy a "takarékos" gént az amerikai őslakosok nem annak köszönhetik, hogy milyen gyakran táplálkoztak, hanem annak, hogy mit fogyasztottak.
A glikémiás index az egyes élelmiszerek 1000 kilojoulnyi mennyiségének vércukoremelő képességét fejezi ki a szőlőcukorhoz (néha a fehér kenyérhez) képest, százalékban.
