Kikutatták, mi történik a kialvatlan orvosok fejében

Mint a tanulmányról beszámoló New Scientist-cikk megjegyzi: nem csoda, hogy az alvásmegvonást kínzóeszközként használták az ősidők óta; az alváshiány következtében megnő a szorongás szintje, és az agyunk elveszti azt a képességét, hogy különbséget tudjon tenni az ártalmatlan, jelentéktelen, valamint a fontos jelzések, történések között, így az alváshiányban szenvedő mindent túlreagáló, kimerült ronccsá válik. Talma Hendler és munkatársai, az izraeli Tel Aviv Egyetem kutatói annak jártak utána, hogy milyen mechanizmus áll az alváshiány következtében megzavart érzelmi működés hátterében (Losing Neutrality: The Neural Basis of Impaired Emotional Control without Sleep).

A kutatás során Hendler és munkatársai 18 egészséges felnőtt agyműködését vizsgálták EEG és fMRI segítségével, normális állapotban, azaz kipihenten, illetve egy-egy éjszakai kihagyott alvás után, amikor a kísérleti alanyok már több mint 24 órát voltak egyfolytában ébren. Az egyik teszt során például egy versenyhelyzetben arra kérték az önkénteseket, hogy mondják meg, milyen irányban mozognak a képernyőn mutatott sárga pöttyök, míg közben a képernyőn a háttérben potenciálisan figyelemelterelő képeket vetítettek; e képek vagy pozitív érzelmi töltést hordoztak (pl. kiscica vagy szerelmes pár képe), vagy negatív érzelmi töltést (pl. megcsonkított test bemutatása vagy egy kígyó képe), illetve semleges volt az érzelmi töltésük (pl. egy tehén vagy egy kanál képe).

A kipihent kísérleti alanyok akkor voltak a legjobbak és a leggyorsabbak a mozgás irányának felismerésében, amikor a háttérképnek semleges volt az érzelmi töltése, azonban egy éjszakányi kihagyott alvás után teljesítményük egyaránt rossz volt semleges, illetve érzelmileg telített képek mutatása esetében is. Mint Hendler kifejti: ennek alapján elképzelhető, hogy a kialvatlanság általánosan befolyásolja a döntéseket, de az is lehetséges, hogy ennél kifinomultabb folyamat játszódik le: az alváshiány kiprovokálja, hogy az érzelmileg semleges események is érzelmi választ váltsanak ki.

A kérdést eldöntendő, az EEG-s válaszok kiértékelése után a részletesebb elemzés kedvéért a kutatók megismételték a tesztet úgy is, hogy közben fMRI-vel vizsgálták az önkéntesek agyműködését. A kipihent kísérleti alanyok agyában az érzelmi működésben fontos szerepet játszó agyterület, az amigdala csak akkor lépett működésbe, amikor pozitív vagy negatív érzelmi töltésű képeket láttak a háttérben, azonban amikor az illetők alváshiányban szenvedtek, az amigdalájuk ugyanolyan aktivitást mutatott a semleges képek esetében is. A kutatók továbbá az agy frontális részén elhelyezkedő Area 25, a cingulátum kortex elülső része (anterior cingulate cortex/ACC) működésében is szokatlan aktivitáshiányt figyeltek meg a kialvatlan alanyok esetében (a jelenlegi tudományos elképzelések szerint az ACC szabályozza az amigdala, és így érzelmeink működését). A kipihent embereknél az amigdala és az ACC egyszerre volt aktív, azonban ez a szinkron az alváshiány után felborult, és az EEG-n és az fMRI-képeken egyaránt látható módon csökkent a prefrontális konnektivitás, az ACC neuronjai nem tüzeltek akkor, amikor az amigdala idegsejtjei.

A kutatók ebből azt a következtetést vonták le, hogy alváshiány esetén az ACC nem tudja elvégezni érzelmi reakcióink kognitív kontrollját, és a normális, mindennapos helyzeteket is úgy értékeljük, mintha azok különös figyelmet érdemelnének. Ha kialvatlanok vagyunk, elvesztjük a semlegesség képességét, és nem tudunk különbséget tenni a fontos és a kevésbé fontos események között (az érzelmek kognitív kontrollja akkor is gyengült, amikor csak a REM alvás mennyisége csökkent a kísérleti alanyoknál). Hendler mindehhez azt is hozzáteszi, hogy az amigdala és az ACC közötti kapcsolatot megpróbálhatjuk a neurofeedback módszerével is erősíteni, azonban a legfontosabb természetesen a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás.