Hogyan lehet a depressziót egycsapásra megszüntetni?
A depresszió kialakulásának két neurotranszmitter szintű hipotézisét egyesíti, és a ketamin egyetlen adagjával elérhető, azonnali antidepresszáns hatás mechanizmusát magyarázza a Biological Psychiatry tanulmánya.
Amerikai kutatók Bernhard Lüscher, a Penn State University biokémia és molekuláris biológia professzora vezetésével a depresszió egérmodelljén demonstrálták, hogy a betegség hátterét egy-egy neurotranszmitter rendellenességével magyarázó két molekuláris biológiai hipotézis egyesíthető.
Mint a kutatók sajtóközleményében Lüscher kifejti, a depresszió a második legtöbbe kerülő betegség, azonban erről kevesen tudnak, mivel a depresszióhoz tapadó stigma miatt az emberek nem szeretnek beszélni róla. Mindazonáltal, az amerikaiak 17 százalékát kezelik valamikor az élete során depresszió miatt, egyelőre azonban korlátozottak a terápiás lehetőségek, és a betegek egyharmada a jelenleg forgalomban lévő gyógyszerekre nem reagál, folytatja Lüscher.
A major depresszív betegség hátterében egyrészt a gamma-aminovajsavhoz (GABA), másrészt a glutamáthoz kapcsolódó szinaptikus transzmisszió funkcionális hiányosságai állnak, írják tanulmányukban a kutatók (Bidirectional Homeostatic Regulation of a Depression-Related Brain State by Gamma-Aminobutyric Acidergic Deficits and Ketamine Treatment), akik vizsgálatukhoz a depresszió egyfajta egérmodelljét hozták létre (GABAA receptor γ2 subunit heterozigóta (γ2+/−) mutáns egerek). A mutáns egerek a depresszió tüneteit mutatják, pl. mérséklődik örömkereső magatartásuk, és tüneteik antidepresszáns medikáció hatására normalizálódnak.
A GABA – az idegsejtek kommunikációja során második leggyakrabban használt ingerületátvivő – legfőbb funkciója az idegi aktivitás gátlása. Az egérmodellben használt GABA-receptor mutáció hatására a GABA-ingerületátvitel 15-20 százalékkal csökken, ami megegyezik a depressziós betegekben tapasztalható jelátvitel-csökkenéssel. A GABA fékező hatását az agyban a glutaminsav ellensúlyozza: a glutaminsav fokozza az idegsejtek aktivitását.
Amikor a kutatók egérmodelljükben csökkentették a GABA funkcióját, legnagyobb meglepetésükre azt találták, hogy a mutáns állatok hippokampuszában és mediális prefrontális kortexében a glutaminsav receptorok expressziója is csökkent. A kutatók szerint ez arra utal, hogy az agy rendelkezik egy olyan mechanizmussal, ami egyensúlyban tartja a fékező és az aktiváló hatású neurotranszmissziót, ezáltal megakadályozza, hogy az agyi működés kiszabaduljon a kontroll alól.
A kutatók a következő lépésben ketaminnal kezelték a kísérleti állatokat, aminek következtében helyreállt a glutamátreceptor expresszió és a GABA-funkció egyaránt, továbbá normalizálódott az egerek viselkedése (a ketamin ilyetén hatása csak a mutáns egerekben volt megfigyelhető, normál egérben nem).
(Az altató hatású ketamin a közelmúltban került az antidepresszáns kutatás nagy ígéretei közé, mivel kiderült róla, hogy egyszeri kis (szubanesztetikus) adagja is azonnali, hosszú távú antidepresszáns hatást vált ki; a szer különösen hatásos az egyéb kezelési formáknak ellenálló, magas szintű szorongással társult depresszió terápiájában.)
Mint Lüscher elmondja, eredményeik egy elméletben egyesítik a korábbi két hipotézist, az egyiket, miszerint a depresszió a GABA-jelátvitel elégtelen volta miatt alakul ki, illetve a másikat, miszerint a betegség hátterében a glutamát-neurotranszmisszió hibája keresendő. A kísérleti állatok depresszió-szerű magatartásának hátterében a GABA és a glutamát csökkenése egyaránt kimutatható volt, és a ketamin egyetlen dózisa mindkét problémát orvosolta. A homeosztázis helyreállítása pedig a depressziós magatartás megszűnését eredményezte.
A kutatók egérmodelljük használatával azt is szeretnék jobban megérteni, hogyan fejti ki hatását a ketamin, és szeretnék annak biztonságosabb változatát kifejleszteni, mivel a szer addiktív és hallucinációkat okozhat. A cél olyan molekula létrehozása, ami a kellemetlen mellékhatások nélkül továbbra is gyorsan és hosszú távon hat a depresszió ellen.
