Antidiabetikumok új szerepkörben

Metformin a rák kezelésében és megelőzésében, rosiglitazon az asztma, a gyulladásos bélbetegségek vagy bizonyos májbetegségek gyógyításában – a felsorolás talán meglepőnek tűnik, holott a cukorbetegség terápiájában általánosan használt szerekről mind többször bizonyosodik be, hogy az eredeti javallattól akár lényegesen eltérő körülmények között is sikeresek lehetnek.

Legutóbb például a Harvard Egyetem kutatói számoltak be arról a Cancer Research egyik legfrissebb számában, hogy metformin adásával sikerült javítaniuk az emlőrákos betegek kilátásait. A kemoterápia előtt alkalmazott metformin előnyös hatásait azzal magyarázzák, hogy a szer a tumorsejtek növekedésében és differenciálódásában alapvető fontosságúnak tartott rákos őssejtek ellenében hatva, a kemoterápia hatását kiegészítve és erősítve lassítja a daganat növekedését és akadályozza a tumor kiújulását. A metformin azonban nemcsak a terápiában, hanem a prevencióban is szóba jöhet, hiszen a Nature egyik cikke szerint állatkísérletekben javítja az egyelőre még kutatási fázisban lévő rákvakcina hatásfokát azáltal, hogy megnöveli a rosszindulatú daganattal harcba szálló T-memóriasejtek számát. A metformin sikerén felbuzdulva a cukorbetegség más szereinek, köztük a tiazolidindionoknak is fontosabb szerepet szántak a korábbinál a rosszindulatú daganatok kezelésében, ám a biztató kezdeti állatkísérletes tapasztalatok ellenére úgy tűnik, a pioglitazon és rosiglitazon egyelőre nem léphet színre a humán emlő-, prosztata-, máj-, vastagbélvagy tüdőrák elleni küzdelemben.

Első pillantásra újdonságnak hat az antidiabetikumok – ezen belül is az inzulin és pioglitazon – Alzheimer- kórban való alkalmazása, a cukorbetegség és az Alzheimer-kór patomechanizmusában felfedezhető közös pontok ismeretében azonban már nem annyira meglepő, hogy az inzulin, illetve az inzulinérzékenységet fokozó pioglitazon hatására kevesebb kötőhelyet találnak az idegsejtek károsodását előidéző és végső soron a memória teljes elvesztéséhez vezető kóros fehérjék, az amiloid béta-oligomerek (ADDL). A szellemi hanyatlás antidiabetikumok mellett észlelhető lassulását látva felvetődik, hogy az Alzheimer-kórt tulajdonképpen „3-as típusú diabétesznek” is tekinthetjük – ennek alapja pedig az a megfigyelés, hogy ADDL-proteinek jelenlétében a károsodott agyi sejtek elveszítik inzulinreceptoraikat, s ennek nyomán rezisztenssé válnak az inzulinnal szemben.

A Chicagói Egyetem kutatói szerint nem az Alzheimer-kór az egyetlen neurológiai betegség, amelyben a tiazolidindionok új terápiás területet hódíthatnak meg maguknak. A Journal of Neuroimmunology című lapban nyilvánosságra hozott vizsgálatukban pioglitazon adása előtt és után elemezték szklerózis multiplexben szenvedő betegeik MR-felvételeit, és azt találták, hogy az eredetileg a 2-es típusú diabétesz kezelésére törzskönyvezett szer egyéves szedése kapcsán jelentősen lassult az agyállomány pusztulása, amit a pioglitazon ismert gyulladáscsökkentő hatásával magyaráznak.

Több tanulmány felvetette, hogy a rosiglitazon kedvező hatású lehet a nem alkoholos eredetű zsírmáj kezelésében; az előnyös hatást a DREAM vizsgálatban a májenzimek szintjének jelentős csökkenése, a FLIRT vizsgálatban pedig a laboratóriumi és morfológiai paraméterek javulása jelezte. Egy korábbi kutatás alapján felmerült, hogy a gyulladásos bélbetegségek egyes formái is kezelhetők esetleg rosiglitazonnal – az eddigi tapasztalatok azonban közel sem elégségesek megbízható következtetések levonására.

A pioglitazon bizonyos bőrbetegségek kezelésében is csatasorba állítható. Az ezzel kapcsolatos első megfigyelés már több mint egy évtizedes, s úgy tűnik, a tiazolidindionok e képviselője a psoriasisos betegek keratinocitáinak proliferációját gátolva javítja a tüneteket. Egy 2005-ben lefolytatott vizsgálat ígéretes eredményekkel zárult, amelyek alapul szolgálhatnak egy új, hatásos és biztonságos terápiás módszer kidolgozásához.

Feltételezhető tehát, hogy az antidiabetikumok nem csupán egyetlen terápiás területen alkalmazhatók sikerrel, de hosszú kutatómunkára van még szükség ahhoz, hogy kiderüljön, szóba jöhetnek-e e készítmények a cukorbetegségen kívül más kórképek kezelésében is.