„Amibe egy ember juttatta önmagát, abból ki is mászhat”
Hogy jutottak idáig? Kié a felelősség? Miért siránkozik a magyar ember? Kell-e nekünk Lipót? – kérdezi a Csernus Imre pszichiáterrel készült interjúja bevezetőjében a hvg.hu.
Csernus Imre legújabb, A kiút című könyvében nem kőbe vésett megoldásokat kínál, csak ajánlatokat tesz a 21. század félelmekkel teli emberének. Abban hisz, hogy amibe egy ember juttatta önmagát, abból ki is mászhat – ajánlja a lap a könyvet és szerzőt az interjúban, amelyből egy rövid részt idézünk:
Hvg.hu: A könyv javarészt az Y generáció szűrőjén keresztül keresi a megoldásokat a különböző élethelyzetekre. Azt írod, hogy ennek a generációnak nagyon fontos a közösség, de ennek megélése áttevődött a virtuális világba, miközben az olyan klasszikus értékek, mint a család, a vallás, vagy a hiteles politika meginogtak. Visszafordítható-e ez a folyamat, és ha nem, merre tart?
Cs. I.: Az Y generáció a virtuális térbe is csak önmagát teszi bele. Amikor elkezd posztolni azért, hogy lájkolják, valójában az is az önbizalomhiányra enged következtetni, csak ő ezt nem tudja.
Hvg.hu: A virtuális közösségi terek eleve erre kihegyezve jönnek létre?
Cs. I.: A közösségi tér ezt használja fel: az önmagában bizonytalan ember reakcióját, kommunikációját és frusztrációját. Mint ahogy megszületett a reklámpszichológia is. Az is egy tudatos manipulációsorozat. Aki befolyásolható, az manipulálható is, és azt racionális és emocionális szempontból is ki fogják használni és ugráltatni fogják.
Hvg.hu: A könyvben arról is írsz, hogy sokszor a kiposztolt fotók által prostituálódunk.
Cs. I.: Ha a virtuális térben prostituálom a testemet, az csak a belső világom egy jelképe, egy állapota. Azt jelzi, hogy van bennem egy rettenetes szeretetéhség. Azt szeretném, hogy elfogadjanak. A megfelelési vágy mindig abból fakad, hogy önmagamban bizonytalan vagyok, önmagamat nem fogadom el, nem szeretem és nem tisztelem.
Hvg.hu: Hogy jutottunk el odáig, hogy egy mesterségesen kreált és manipulációra alkalmas tér legyen az a hely, ahol a visszaigazolásokat keressük, és nem egy hús-vér baráti társaságban, vagy a családon belül tesszük meg ugyanezt?
Cs. I.: Ez az öntudatlanság és a vakság eredménye. Az embereknek fogalmuk sincs róla, hogy csak annyi szeretetet és megbecsülést fognak kapni másoktól, amennyit maguknak adnak. Sokan azt hiszik, annyi tiszteletet kapnak majd a másiktól, amennyit neki adnak. Ez hazugság. Nem működik – olvasható a hvg.hu-n.
