hirdetés
2024. március. 28., csütörtök - Gedeon, Johanna.
hirdetés

Mitől lesz valaki sztárorvos? Például Csernus Imre

Mi lehet a titkuk azoknak, akik nagyon gyakran előforduló betegségeket gyógyítanak, mégis megváltó tudás birtokosaként tekintenek rájuk? Ők a sztárorvosok.

Csernus Imre, pszichiáter: a kegyetlen

Szokatlan eszközökkel éri el vitathatatlan sikereit Csernus Imre. Trágár, agresszív, kíméletlen, nyers és kegyetlen – ő a sokkterapeuta. Rengeteg embernek van egy-egy története arról, hogyan bánik a pácienseivel, vagy miként cserélteti le az interjúra érkező újságíróval a kívülálló szerepét például a szenvedélybetegére. Mégis elfogadják. Sőt, keresik. A Facebookon külön alkalmazás készült Csernus-idézetekből, a YouTube-on tárolt videóinak több százezer a látogatószáma.

Gyógyszereket alig ír fel, terápiájának része a cinizmus, az irónia, és némi filozófia is. Személye a szakmát és a betegeket is megosztja. Van, akinek pont rá van szüksége, mások a világért sem választanák. Csernus Imre szerint, aki őt keresi, a megmondó embert választja: „Sokszor azt mondják a betegek, hogy összefogott, konkrét, markáns véleményt kapnak tőlem önmagukról, és épp ezt szeretnék hallani. A kezelés alatt a „milyen érzés gyáva emberként élni”, vagy „maga szerint miért van szükség vesztesekre” – kérdésekre adott válaszok után még koránt sincs minden rendben, ez terápia és show, a sokk része, ami után mindenkinek szüksége van arra, hogy megeméssze a hallottakat. A nyers őszinteség, a kezelés midenkiben fájdalmat generál, de hogy arra ki, milyen válaszokat ad, mennyire tud változtatni a sorsán, azon is múlik, az illető hány éves, mert minél idősebb, annál nehezebb a viselkedésén változtatni. Nem hirdeti magát.
A tévében hat évvel ezelőtt volt egy sorozata, azóta semmi. Nem könynyű rátalálni, mégis, ahogyan ő fogalmaz „irgalmatlan mennyiségben jönnek a betegek”. Több helyen dolgozik szakorvosként, hetente húsz-huszonöt magánpácienssel foglalkozik, mellette a párbajtőr-válogatott pszichiátere. Március végén Boczkó Gábor bronzérmet szerzett a férfi párbajtőrözők németországi világkupa-viadalán. A sportoló azt állítja: Csernus segítsége nélkül ez nem történhetett volna meg, az előző világkupán még a főtáblára kerülés előtt kiesett. Csernus Imre a verseny előtt rendet rakott a fejemben – mondja.
„Tizenhárom évet töltöttem el a Lipóton, rengeteg szenvedélybeteggel dolgoztam. Volt olyan »őrültem«, aki végigzenélt egy éjszakát, törölgettem csorgó nyálú beteget, ültem haldoklók mellett, akit kellett öleltem, miközben sikoltozott fájdalmában és félelmében. És láttam olyan haldoklót, aki az utolsó pillanatában megismertette velem, mi a tökéletes nyugalom, a belső béke. Ott megértettem: nincs idő arra, hogy szépelegjünk és merő tapintatból ne mondjuk ki azokat a szavakat, amik ugyan az adott pillanatban sokkolóak, de nélkülük, nincs változás. Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne úgy élje meg valaki, ahogyan az van: ha boldog, hát boldogan, ha meg nem az, akkor úgy. ”
„Tudja, hogyan kell elbúcsúzni egy haldoklótól?” – kérdi váratlanul, és máris a páciense vagyok. Még pár szó és megtudom: önző, gyáva, a férfiakat bár vonzó, de érzelmileg felnőni képtelen ember vagyok. Instant terápiaként ajánlja, jelentkezzem egy hospice-házba önkéntesnek: etessem, fürdessem, nyugtassam az ott élőket. És ha félek, mondjam el nekik: mennyire fognak hiányozni, ha már nem lesznek…

Szokatlan eszközökkel éri el vitathatatlan sikereit Csernus Imre. Trágár, agresszív, kíméletlen, nyers és kegyetlen – ő a sokkterapeuta. Rengeteg embernek van egy-egy története arról, hogyan bánik a pácienseivel, vagy miként cserélteti le az interjúra érkező újságíróval a kívülálló szerepét például a szenvedélybetegére. Mégis elfogadják. Sőt, keresik. A Facebookon külön alkalmazás készült Csernus-idézetekből, a YouTube-on tárolt videóinak több százezres a látogatószáma.

Gyógyszereket alig ír fel, terápiájának része a cinizmus, az irónia, és némi filozófia is. Személye a szakmát és a betegeket is megosztja. Van, akinek pont rá van szüksége, mások a világért sem választanák. Csernus Imre szerint, aki őt keresi, a megmondó embert választja: „Sokszor azt mondják a betegek, hogy összefogott, konkrét, markáns véleményt kapnak tőlem önmagukról, és épp ezt szeretnék hallani. A kezelés alatt a „milyen érzés gyáva emberként élni”, vagy „maga szerint miért van szükség vesztesekre” – kérdésekre adott válaszok után még korántsincs minden rendben, ez terápia és show, a sokk része, ami után mindenkinek szüksége van arra, hogy megeméssze a hallottakat. A nyers őszinteség, a kezelés midenkiben fájdalmat generál, de hogy arra ki milyen válaszokat ad, mennyire tud változtatni a sorsán, azon is múlik, az illető hány éves, mert minél idősebb, annál nehezebb a viselkedésén változtatni.

A tévében hat évvel ezelőtt volt egy sorozata, azóta semmi. Nem könnyű rátalálni, mégis, ahogyan ő fogalmaz „irgalmatlan mennyiségben jönnek a betegek”. Több helyen dolgozik szakorvosként, hetente húsz-huszonöt magánpácienssel foglalkozik, mellette a párbajtőr-válogatott pszichiátere. Március végén Boczkó Gábor bronzérmet szerzett a férfi párbajtőrözők németországi világkupa-viadalán. A sportoló azt állítja: Csernus segítsége nélkül ez nem történhetett volna meg, az előző világkupán még a főtáblára kerülés előtt kiesett. Csernus Imre a verseny előtt rendet rakott a fejemben – mondja.

„Tizenhárom évet töltöttem el a Lipóton, rengeteg szenvedélybeteggel dolgoztam. Volt olyan »őrültem«, aki végigzenélt egy éjszakát, törölgettem csorgó nyálú beteget, ültem haldoklók mellett, akit kellett, öleltem, miközben sikoltozott fájdalmában és félelmében. És láttam olyan haldoklót, aki az utolsó pillanatában megismertette velem, mi a tökéletes nyugalom, a belső béke. Ott megértettem: nincs idő arra, hogy szépelegjünk és merő tapintatból ne mondjuk ki azokat a szavakat, amik ugyan az adott pillanatban sokkolóak, de nélkülük, nincs változás. Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne úgy élje meg valaki, ahogyan az van: ha boldog, hát boldogan, ha meg nem az, akkor úgy. ”

„Tudja, hogyan kell elbúcsúzni egy haldoklótól?” – kérdi váratlanul, és máris a páciense vagyok. Még pár szó és megtudom: önző, gyáva, a férfiakat bár vonzó, de érzelmileg felnőni képtelen ember vagyok. Instant terápiaként ajánlja, jelentkezzem egy hospice-házba önkéntesnek: etessem, fürdessem, nyugtassam az ott élőket. És ha félek, mondjam el nekik: mennyire fognak hiányozni, ha már nem lesznek…

Danó Anna
a szerző cikkei

cimkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés