A szoláriumozás függőséget okoz - SPECT vizsgálat
Az, hogy a szoláriumozás addiktív viselkedés, nem új keletű gondolat: a Photodermatology, Photoimmunology & Photomedicine című folyóirat már 2009 januárjában irodalmi áttekintést közölt erről, számos hivatkozással. Ekkor azonban még agyi képalkotó vizsgálatokról nem tudtak beszámolni.
Egy új vizsgálat azonban most először pótolta ezt a hiányt: SPECT-tel (egyetlen foton emissziós komputertomográfiával) vizsgálták a regionális agyi véráramlást szoláriumozás és ál-szoláriumozás közben, és az agyban az UV fény hatására olyan változásokat tapasztaltak, amelyek a drogaddikciós mintázatra hasonlítottak.
Amikor a személy az UV sugárzás hatásának volt kitéve, az agy számos olyan területe aktiválódott, amelyek szerepet játszanak az addikcióban. Az eredmények, amelyek az Addiction Biology-ban jelentek meg, megmagyarázhatják, hogy miért ragaszkodik olyan sok ember a szoláriumozáshoz, noha tisztában van a kockázatokkal: a bőrrák veszélyével, a bőr korai öregedésével és a ráncok keletkezésével.
„Az eredmény azt mutatja, hogy az agy reagál az UV fényre, mégpedig éppen azok a területei, amelyek a jutalmazással vannak kapcsolatban. Ugyanezek a területek – főképpen a striatum –aktiválódnak droghatásra is vagy akkor, ha valaki egy nagy fiziológiás értékű ételt eszik, például cukrot” – mondta dr. Bryon Adinoff, a Texasi Egyetem pszichiátria professzora, a tanulmány egyik szerzője.
Minden, a bőrrákra vonatkozó figyelmeztetés ellenére a szoláriumozás népszerűsége nem csökkent az USA-ban. Évente 30 millió amerikai szoláriumozik, és egy átlagos napon a szoláriumoknak mintegy egymillió látogatójuk van. A gyakran szoláriumozók azt mondják, hogy egyszerűen jobban szeretik magukat, ha sötétebb a bőrük.
Az utóbbi években azonban a tudósok arra kezdtek gyanakodni, hogy a rendszeres UV fény alkalmazás potenciális halálos következményeinek semmibevétele talán olyan motiváció következménye, amely mélyebb, mint amiről a szoláriumozók beszámolnak – addiktív viselkedés lehet a hátterében.
2005-ben egy vizsgálat azt mutatta ki, hogy az UV-imádók jelentős része megfelelt az drogabúzus rendellenesség pszichiátriai definíciójának – ezt egy olyan módosított kérdőívvel mutatták ki, amelyet eredetileg az alkohol abúzus diagnosztizálására használtak.
Dr. Adinoff és munkatársai azonban egy lépéssel tovább mentek. Összegyűjtöttek egy kis csoportot – hét személyt –, akik azt mondták, hogy hetente legalább háromszor szeretnek szoláriumozni, és hogy ez fontos számukra. Két SPECT vizsgálatot végeztek rajtuk, hogy lássák, hogy a szoláriumozás hogyan befolyásolja agyi aktivitásukat.
Az egyik alkalommal a személyek valóban szoláriumoztak, azonban a másik esetben olyan szűrőt használtak a kutatók, amely nem engedte át az UV fényt, vagyis a személyek – tudtuk nélkül – nem voltak kitéve UV-expozíciónak.
A valódi szoláriumozás alatt az agy számos területe aktiválódott: a striatum dorzális része, a bal insula elülső területe és az orbitofrontális kéreg mediális része. E területek mindegyike a jutalmazással kapcsolatos, és valamennyinek szerepet tulajdonítanak az addikcióban. A szűrő alkalmazásakor, azaz az ál-szoláriumozáskor viszont ezek az agyrészek sokkal kisebb aktivitást mutattak.
Ez azt jelenti, hogy a szoláriumozók – legalábbis tudattalanul – tisztában vannak azzal, hogy mikor nem kapják meg megszokott UV adagjukat. A valódi szoláriumozás után megkérdezve a személyeket, nem volt sok kedvük egy újabb szoláriumozáshoz, hiszen éppen „telítődtek”, de az ál-szoláriumozás után ugyanannyira kedvük volt hozzá, mint előtte. Volt néhány olyan személy is, akik meg tudták mondani, hogy mikor kaptak valódi UV-sugárzást és mikor nem.
A mostani eredmények magyarázatot adnak arra, hogy miért nem képes a szoláriumozók jelentős része abbahagyni vagy legalább csökkenteni a szoláriumozást.
