A mikroplasztik-szennyezés elérte az emberi bélflórát is
Egy kis létszámú vizsgálat nyolc különböző országból származó ember székletének mikroplasztik-szennyezését vizsgálva mindegyik esetben kimutatta az apró műanyag szemcsék jelenlétét. Volt olyan szennyeződés, amelyet mindegyik minta tartalmazott, míg mások csak bizonyos esetekben voltak analitikai módszerekkel kimutathatók.
Az Európai Gasztroenterológiai Társaság Bécsben tartott konferenciáján (UEG Week 2018, a társaság 26. éves rendezvénye) hangzott el az az előadás, melyben a Bécsi Orvosi Egyetem és az Osztrák Környezetvédelmi Hatóság arról számolt be, hogy különböző országokból származó emberi székletmintákban is kivétel nélkül kimutatható volt a mikroplasztik-szennyeződés. A teljes cikk az alábbi linken érhető el: Schwabl, P. et al (2018), Assessment of microplastic concentrations in human stool - Preliminary results of a prospective study, Presented at UEG Week 2018 Vienna, October 24, 2018.
A vizsgálatban nyolc különböző országból (Finnország, Olaszország, Japán, Hollandia, Lengyelország, Oroszország, Egyesült Királyság és Ausztria) egy-egy önkéntes résztvevő székletmintáját elemezték; a mintavételt megelőző hétben táplálkozási naplót kellett vezetniük. Az eredmények szerint minden egyes alany székletéből kimutatható volt a mikroplasztik-szennyeződés, volt olyan minta, amelyben 9 különböző műanyagot találtak.
A mikroplasztik olyan műanyagrészecske, mely 5 mm-nél kisebb, rendszerint a műanyag polimerek lebomlásából, aprózódásából származó partikulum vagy filamentum.
Az Osztrák Környezetvédelmi Ügynökség egy újonnan kifejlesztett analitikai eljárással elemezte a mintákat, az elemzés során 10 különböző műanyagra kerestek rá. A mintákban 50-500 mikrométer közötti részecskéket találtak, leggyakrabban a polipropilén (PP) és a polietilén-tereftalát (PET) fordult elő. A kutatók 10 g székletben átlagosan 20 mikroplasztikrészecskét találtak.
A vizsgálat vezetője, dr. Philipp Schwabl szerint bár ez volt az első ilyen jellegű vizsgálat (igaz, roppant kis elemszámmal), ám az eredmények máris megerősítették, amit a kutatók régóta sejtettek, nevezetesen, hogy a mikropartikulumok képesek elérni az emberi emésztőszervrendszert, ahol akkumulálódhatnak. További aggodalomra adhat okot, hogy ez milyen következményekkel járhat a bélbetegséggel küzdők számára, illetve míg a legmagasabb műanyag-koncentráció a bélben mérhető, a legkisebb partikulumok képesek lehetnek belépni a véráramba, a nyirokrendszerbe, sőt, elérhetik a májat is.
A műanyagok termelése az 1950-es évek óta folyamatosan, mind a mai napig növekszik. Becslések szerint a műanyaghulladék 2-5%-a kerül az óceánokba, melyeket a tengeri élőlények elfogyasztanak, és a tenger gyümölcseit tartalmazó élelmiszerek révén a szennyeződés az emberi bélrendszerbe juthat. A közelmúltban jelentős műanyagszennyezést mutattak ki tonhalban, homár- és garnélarákfélékben. Ezen felül valószínű, hogy az élelmiszer-feldolgozás vagy a csomagolás során felhasznált műanyagok is szennyező hatásúak lehetnek.