A kövérség befolyásolja az emlőrák kezelésének hatását
Több szakértő megkérdőjelezte, hogy a kövér nők számára a legjobb kezelési mód a hormonszupresszió, mivel e nőkben a kezelés után is magasabb az ösztrogénszint, mint a normál súlyúakban. A londoni Rákkutató Intézet és a Királyi Marsden NHS Alapítvány megvizsgálta a kérdést, és arra jutottak, hogy a hormonszupprimáló gyógyszerek a kövér nőkben is nagyon jelentősen csökkentették az ösztrogénszintet, azonban még így is több mint kétszeres volt bennük az ösztrogén koncentrációja a kezelés után, mint az ugyanezen kezelésen átesett normál súlyú nőkben.
A kutatók eredményeiket a Journal of Clinical Oncology-ban jelentették meg, abban a reményben, hogy stúdiumuk segítséget nyújt majd az orvosoknak abban, hogy a legmegfelelőbb terápiát válasszák a túlsúlyos és az elhízott emlőrákos nőknek. Ugyanakkor felhívták az emlőrákos nők figyelmét arra, hogy kezelésüket nem kell szükségszerűen befolyásolnia ezeknek az eredményeknek, és hogy a kövérség hatása csak mérsékelt fokú.
Az emlőrákok több mint háromnegyedének ösztrogénre van szüksége a sejtszaporodáshoz, s ezért kezelésük egyik legjobb módja, ha megakadályozzák, hogy a hormon hasson az emlőrákra. Az már korábban is ismert volt, hogy a kövér nők ösztrogénszintje magasabb, mint a normál súlyúaké. A mostani vizsgálat azt mutatta ki, hogy a hormonszupprimáló gyógyszerek (az aromatázgátlók) a kövér nőkben is jelentősen csökkentik az ösztrogén koncentrációját, de a kezelés végére még így is magasabb marad ez a szint, mint a normál súlyú nőkben.
Dr. Mitch Dowsett professzor, a vizsgálat senior kutatója, a következőképpen foglalta össze az eredményeket: „Azt találtuk, hogy a magasabb testtömegindexű nők vérében több ösztrogén marad a kezelés után, mint a normális súlyú nőkében; ez összhangban van azokkal a korábbi feltételezésekkel, amelyek szerint az aromatázgátlók valamivel kevésbé hatásosak a kövér nőkben. A mi eredményeink laboratóriumi vizsgálatokon alapulnak, de csak a klinikai vizsgálatok elvégzése után lehet majd megállapítani, hogy előnyt jelentene-e a magasabb testtömegindexű nőknek a kezelés megváltoztatása. Vizsgálatunkkal egy lépéssel közelebb jutottunk annak megválaszolásához, hogy az egyes nők számára mi a legmegfelelőbb kezelés.”
A kutatócsoport hivatkozott egy nemrég elvégzett vizsgálatra, amely szerint a magas testtömegindexű nőkben az anastrozole nevű aromatázgátlóval nem értek el jobb eredményt, mint egy régebbi gyógyszerrel, a tamoxifennel. Elképzelhető ugyan, hogy a túlsúlyos nőkben hatásosabb a tamoxifen, azonban a kutatók meg akarták vizsgálni a másik lehetőséget is, azt, hogy az aromatázgátlók kevésbé hatásosak ezekben a nőkben.
Két aromatázgátló hatását elemezték, az anastrozole-ét és a letrozole-ét (az utóbbi hatásosabb szer) 54 olyan posztmenopauzás nőben, akiknek ösztrogén receptor pozitív emlőrákjuk volt és akiket az Edinburgh-i Emlőrák Egységben kezeltek. A nők egyik felét adjuváns kezelésként 3 hónapig anastrozole-lal, majd 3 hónapig letrozole-lal kezelték, másik felüket pedig ugyanezekkel a szerekkel, de fordított sorrendben. A betegek közül 44-nek volt ismert a kezelés előtti és utáni testtömegindexe (BMI) és ösztrogénszintje. (Az ösztradiol és az ösztron-szulfát vérszintjét határozták meg.)
Az eredmények a következők voltak:
- A magasabb BMI-jű nők ösztogénszintje magasabb volt a kezelés előtt (a 30 és 35 kg/m2 közötti BMI-jű nők plazmaösztrogén szintje kb. háromszorosa volt azokénak a nőkének, akiknek BMI-je nem haladta meg a 25 kg/m2-t.
- A 30 és 35 kg/m2 közötti BMI-jű nők plazmaösztrogén szintje a letrozole kezelés után is kb. háromszorosa volt a kezelt nem kövér nőkének.
- Az anastrozole kezelés esetén is hasonló volt a tendencia, mint a letrozole kezelésnél, azonban ez nem volt statisztikailag szignifikáns – írja a Medical News Today.
