"A határok feszegetése elválaszthatatlan a bioetikától"
Miközben a CEU-val kényszerűen Bécsbe készül Sándor Judit jogász, a bioetika legizgalmasabb kérdéseire keres válaszokat. Az ÉS interjúja.
– Az új emberi jogokról a napokban jelent meg egy kötet a Cambridge Handbooks of New Human Right sorozatban, benne egy ön által írt fejezet Human Rights On The Molecular Level címmel. Az emberi jogok molekuláris szinten. Szokatlan kifejezés.
– Számos neves kutató közreműködésével egy új emberi jogi katalógus lefektetésére és magyarázatára tettünk kísérletet. Itt szerepelnek a genetika területét érintő emberi jogok is. A legújabb kutatásokban és eljárásokban sokszor már elégséges, ha csak az ember molekulái, a DNS-e vagy az ivarsejtjei vesznek részt, testi valójában ő nem. Vajon ilyenkor az ember DNS-mintáira is vonatkoznak az emberi jogi normák? Miként értelmezhető e helyzetekben az emberi méltóság tisztelete, az információs önrendelkezési jog, az adatvédelem? Sheila Jasanoff egyenesen bioalkotmányosságról beszél, utalva arra, hogy már az alapjogok között is számos olyan területet kell megemlíteni, ahol a biotechnológia, a genetika is megszabja az új jogok kereteit.
– Hol feszegeti az etikai határokat a tudományos fejlődés? Japánban például engedélyt adtak arra, hogy állat és ember keresztezésével létrehozott embrió meg is szülessen.
– A határok feszegetése, újragondolása elválaszthatatlan a bioetikától. Már a szervtranszplantáció is az addigi határok átlepését jelentette a halál megállapításának 1968-ban megfogalmazott orvosi kritériumaival, amelyek az agytörzsi halál beálltát kívánták meg a szervkiemeléshez.
Mivel ma már az intenzív terápiás ellátás hosszú ideig életben tarthat olyanokat, akik korábban meghaltak volna, sokszor felvetődik, meddig kell a mesterségesen meghosszabbított életet elviselnie annak, aki nem akarja tovább nyújtani szenvedéseit. A biobankok a testi önrendelkezés határait feszegetik, hiszen a testből eltávolított sejtek, szövetek értékes genetikai információt hordoznak, ám már nem részei az emberi testnek. Az ún. mitokondriális anyaság a szülőség fogalmát feszegeti. Ezt a médiában háromszülős eljárásként emlegetik, hiszen a petesejt itt két nőtől származik. Bizonyos mitokondriális eredetű betegségek esetén ugyanis célszerű egy donortól származó kiüresített petesejtet alkalmazni a születendő gyermek egészsége érdekében.
– Milyen a bioetikai helyzet Magyarországon?
– 1997-ben sok területen előremutató szabályozás született. A törvénybe belekerültek végre a betegek jogai, a kutatások és a mesterséges reprodukciós eljárások alapvető szabályai. Jó lett volna ezeket továbbfejleszteni például az őssejtkutatások, pre-implantációs vizsgálatok, petesejt-vitrifikáció területén. Kevesen tudják, hogy az akkori szabályok megengedték volna a dajkaterhességet is (más gyermekének kihordását rokonok közötti szívességként), de e passzusok végül nem léptek életbe. Engedélyezett viszont az embrióadományozás, bár nemigen élnek a lehetőséggel, a reprodukciós ellátások palettája pedig szűkös ma már. Az eljáró hatóságok sokszor változtak, nem eléggé cizellált az engedélyezési eljárás sem.
A jogalkotás lemaradt, de talán még fontosabb, hogy az etikához kapcsolódó közéleti viták is elmaradoztak. Nemes László kollégám magánkezdeményezése talán az egyetlen kivétel, ő rendszeresen szervez vitákat etikai problémákról, könyvekről.
Az életvégi döntések esetében is úgy tűnik, kevesen ismerik a szabályokat. Netán azért nem élnek velük, mert a jelenlegi egészségügy viszonyai között nincs kellő bizalom az önrendelkezés gyakorlásához. Fontos lenne az etikai bizottságok tagjainak képzése is, hiszen közülük nem sokan rendelkeznek bioetikai ismeretekkel. A végzett orvosoknak is nagy szükségük lenne arra, hogy időről időre megismerjék az új technológiák etikai, jogi kereteit. Míg korábban rendszeresen szerepelt a médiában bioetikáról szóló műsor, kerekasztal-beszélgetés, ma alig.
