ÖTVÖS IMRE ZOLTÁN cikkei

Atombiztos?

A paksi atomerőmű hamarosan beszerzi az összes engedélyt ahhoz, hogy valamikor ez év őszén-telén hozzákezdhessenek a két évvel ezelőtt megsérült fűtőelemek kiemeléséhez és biztonságos elhelyezéséhez. Az elmúlt évtizedek katasztrófái, üzemzavarai azt mutatják, hogy az atomerőmű veszélyes intézmény – ám atomenergiára szükségünk van.

Az atomenergia békés célú hasznosításának története nem mentes a kisebb-nagyobb balesetektől, sőt a szerencsétlenségektől sem (lásd Fekete lapok c. írásunkat). Magyarország a harmadik évezred első súlyos balesetével került fel a feketelistára. 2003 áprilisában Pakson a kettes reaktorblokk melletti medencében harminc fűtőelemet tisztítottak egy tartályban. Konstrukciós hiba miatt azonban leállt az elemek hűtése, a kazetták túlhevültek. Az üzemzavar részeként kis mennyiségben radioaktív bomlástermék került az üzemcsarnok légterébe, de ennél súlyosabb következmény, hogy a fűtőelemek mintegy 4,5 tonnányi radioaktív anyagot tartalmazó darabokra estek. A nukleáris baleseteket minősítő INES-skálán a Duna-parti esemény 3. fokozatú, azaz „súlyos üzemzavar” besorolást kapott (lásd A rendellenességtől... című írásunkat). A skálát a csernobili katasztrófa után dolgozták ki. Addig nem volt olyan objektív viszonyítási alap, amellyel a szakemberek és a laikusok számára is egyértelműen meghatározhatták, hogy az adott atomerőműben bekövetkezett zavar elhanyagolható vagy súlyos kockázatú. Jelenleg világszerte

440 reaktor működik,

ezek az összes megtermelt villamos energia 17 százalékát adják.

Concorde után Airbus 380

Világszerte évente átlagosan négy százalékkal nő a repülőgépeken utazók száma. A fapados légitársaságok olyannyira leszorították az árakat, hogy ma sokkal többen megengedhetik maguknak a repülést, mint korábban. A repülőterek viszont már nem tudnak több gépet fogadni.

Becslések szerint 2005-ben a légiutasok száma az Európai Unió országaiban eléri a 900 milliót; egyedül a London Heathrow-n 75 millió utasra számítanak. Az ötven legnagyobb európai repülőtér között ott van a budapesti ferihegyi is, jóllehet utasforgalma nem éri el a legnagyobb európai légikikötő, a Heathrow forgalmának tizedét sem.Csúcsidőben Frankfurt, London, Amszterdam percenként fogad vagy indít egy-egy repülőgépet. A fel- és leszállás közötti idő viszont nem csökkenthető tovább. Felszálláskor ugyanis a szárnyvégekről örvények válnak le, s ezekbe veszélyes belerepülni. Éppen emiatt a gépek csak meghatározott időközönként és távolságban követhetik egymást. Európában már ma is kerülő utakra kényszerülnek, mert a jelenlegi légi irányítási rendszerek a főútvonalakon nem tudnak biztonságosan több repülőt kezelni. (A Ferihegyen idén májusban új légi irányítási rendszert vezettek be, hogy több gépet tudjanak biztonságosan fogadni. A magyar repülőtéren eddig óránként 25 gép szállhatott le, a változtatásnak köszönhetően már 40.) A repülőterek bővítésének határt szab, hogy nincs több légifolyosó. Erre megoldást kínálhat, ha ugyanannak a településnek a másik végébe újabb légikikötőt építenek. Kevésbé költséges megoldás, ha a jelenlegieknél nagyobb, egyszerre több utas szállítására alkalmas gépeket készítenek

Májusra tervezték, ám az újabb technikai problémák miatt júliusra halasztották a Discovery űrrepülőgép startját. Mindez azt jelenti, hogy több mint két esztendővel a Columbia katasztrófája után sem „landolhat” űrrepülőgép a Nemzetközi Űrállomáson.

Valószínűleg sokak emlékezetében élnek azok a 2003. február elsejei képek, amelyeken az látható, miként ér a Föld légkörébe, majd ég el a Columbia űrrepülőgép. Nem kevésbé drámai emlék a 19 évvel ezelőtt megsemmisült Challenger tragédiája. Az űrrepülőgép a felszállás után 73 másodperccel, 12 kilométeres magasságban robbant fel – egy tömítőgyűrű hibája miatt. Az űrhajózás eddig tizennyolc asztronauta

életét követelte,

ebből tizennégyen űrsiklóbalesetekben haltak meg. (További hat űrhajós a földön, gyakorlatozás közben vesztette életét.) Az amerikai űrhivatal, a NASA éppen a tizennégy elhunyt miatt döntötte el két éve, hogy meghatározatlan időre felfüggeszti az űrrepülőgépek indítását, s csak akkor indulhat újra űrsikló, ha minden technikai problémát megoldottak, és a mérnökök biztonságosnak ítélik a kilövést.

Rehabilitációs robotok

A ma már általánosan elterjedt robottechnikát az iparban kezdték el használni, és ott is indult páratlan fejlődésnek. A robotok száma a századfordulón meghaladta az egymilliót – közülük egyre többen a rehabilitációban kapnak szerepet.

A mozgásszervi rehabilitációban két célra használnak robotokat: az önellátás segítésére, illetve tornáztatásra, funkciófejlesztésre. Az önellátást segítő automaták közül több már kapható, például a Nagy-Britanniában készülő Handy és a Hollandiában kifejlesztett Manus robotok. Az előbbiből eddig mintegy 100 darabot adtak el. A másikból eddig legalább kétszázat forgalmaztak, részben annak köszönhetően, hogy Hollandiában az egészségbiztosítás támogatásával szerezhetők be – tájékoztatta a Medical Tribune-t Tóth András, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem kutatója.

 Továbbra sem dőlt el, hol épül meg a világ legnagyobb kísérleti fúziós erőműve. Az ITER (International Thermonuclear Experimental Reactor) a nemzetközi űrállomás után a legnagyobb nemzetközi kutatás-fejlesztési összefogás. A reaktor 500 megawatt fúziós energiát produkál majd 500 másodpercig, vagy tovább. Azt azonban még nem tudni, hogy

Japánban vagy Európában

 építik-e meg a reaktort. A döntést a tízmilliárd eurós költségvetésű helyszínről már több alkalommal elhalasztották. – Itt már nem a kutatók szava dönt, hanem az, hogy az érintett országok politikusai miben és mikor egyeznek meg – tájékoztatta lapunkat Zoletnik Sándor fizikus. Az EU, Oroszország és Kína a délfranciaországi Cadarache mellett érvel, Dél-Korea, az Egyesült Államok és Japán a távol-keleti helyszínt támogatja.

 A szakembereket is meglepte, hogy húsvét hétfőn a nagy erejű, a Richter- skálán 8,7-es fokozatú földrengés, amely a Szumátrától nyugatra fekvő, hétszázezres lélekszámú Niast és a szomszédos Simeulue szigetét megrázta, miért nem okozott a karácsonyihoz hasonló szökőárt. Mindössze Simeuluét érte három méter magas hullámokkal kísért cunami, illetve Ausztrália nyugati partjainál észleltek a szokásosnál hevesebb hullámzást. (Legfeljebb 50 centiméteres hullámokról érkezett jelentés Perth környékéről.) A simeuluei szökőár tetemes anyagi károkat okozott.
 A szökőár elmaradásáról napokkal a katasztrófa után születtek elfogadható elméletek. Tóth Zoltán szeizmológus, az MTA Geodéziai és Geofizikai Kutató Intézetének munkatársa szerint egy szökőár kialakulásához három tényező együttesen szükséges: legalább 7-es erősségű rengés, az epicentrum a tenger alatt ne legyen túl mélyen, illetve jelentős különbség a kőzetrétegek függőleges elmozdulásában.

Aki meg is tapasztalta, hogy minden relatív

1905 – ez az év meghatározó jelentőségű volt Einstein és a tudományos világ számára. Ekkor jelent meg dolgozata, amelyben leírta az E=mc2 egyenletet, amely szerint az energia tömeggé, a tömeg energiává alakulhat. (Max Planck később ugyan bebizonyította, hogy az egyenletig vezető gondolatmenet hibás volt, az eredmény azonban tökéletes, és nagy horderejű.) Ugyanebben az évben alapozta meg a speciális relativitáselméletet, ekkor jelent meg a Brown-mozgás elméletéről szóló cikke, és publikált a fényelektromos effektus magyarázatáról.
Az általános relativitáselmélet logikai szerkezetével foglalkozó munkáit Einstein 1915-ben fejezte be. A gravitációs erő „száműzése” teljes lett. Eszerint tömegvonzás helyett az anyag meggörbíti a körülötte lévő téridőt. Ez alapján megmagyarázta a Merkúr pályaanomáliáit, és javaslatot tett arra, hogy napfogyatkozáskor a foton pályagörbülete alapján ellenőrizzék elméletét. Az 1919-es napfogyatkozás idején Sir Arthur Eddington kísérleti úton bebizonyította a fény elhajlását, és megerősítette Einstein feltevését.

Az űrkutatás és a mindennapok

Egy héten át az űr állt a középpontban a harmadik Föld-megfigyelési csúcsértekezleten Brüsszelben, ahol tíz évre szóló akciótervet fogadtak el a már létező, vagy csak ezután kialakítandó műholdas megfigyelő rendszerek átfogó hálózatának (GEOSS) létrehozására. A GEOSS előre jelezheti majd a természeti katasztrófákat, sőt képes lehet arra is, hogy megjósolja, hol kell maláriajárványra számítani.

 Az űrkutatás eredményei mind jobban bevonulnak mindennapjainkba. Február közepén öt cseh turista tűnt el az osztrák Alpokban, de mobiltelefonjuknak köszönhetően nem lett tragédia a síelésből. Segélykérésük ugyanis egy globális helymeghatározó rendszerrel (GPS) felszerelt telefonról indult. A technika működött, a szolgáltató gyorsan azonosította a hívás helyét, s már indulhattak is a hegyi mentők. Mindez persze csak az egyik bizonyítéka annak, hogy Európában is egyre nagyobb szerephez jut a műholdas kommunikáció. A vén kontinensen jelenleg 1250 tévécsatorna sugároz műholdak segítségével, amelyek közvetve vagy közvetlenül 100 millió családot szórakoztatnak. Ugyancsak műholdak révén jut el az internet egyes nehezen megközelíthető helyekre. A műholdas navigációval kapcsolatos piac az elmúlt időszakban évente 25 százalékkal nőtt – a világ 2020-ban 200 milliárd dollárt költ majd erre a területre. Ha igazolódnak a jóslatok, akkor 15 év múlva legalább hárommilliárd embernek nyújtanak információt, szórakozást a műholdak. Nem mellesleg egyedül Európában 100 ezer új munkahelyet is teremt a műholdas információszolgáltatás.

 Áttörést hozhat az epilepsziás folyamatok pontosabb tér- és időbeli feltérképezésében, illetve a kezelési stratégiák kidolgozásában egy nagy jelentőségű magyar fejlesztés, amelyet az Egyesült Államokban is sikerrel alkalmaznak. Az eredetileg állatkísérletekben használt, emberi agyba is beültethető műszerről a Magyar Idegtudományi Társaság januári, pécsi konferenciáján számoltak be. Az eljárás esélyt nyújt arra, hogy jobban megértsük az epilepszia létrejöttének mechanizmusát.

 A gyerekek körében közel egyszázalékos arányban fordul elő epilepszia, ám ők általában kinövik a betegséget. A felnőttek közül nagyjából minden kétszázadik ember szenved e kórtól. A betegség egyik jellegzetes tünete, hogy a nagyagykéregben EEG-vel regisztrálható rohamok keletkeznek, ezek között pedig úgynevezett tüskekisülések mutathatók ki. Ezek hátterében az

agykérgi sejtek kóros szinkronizációja

 áll, ami a serkentő és a gátló hatások egyensúlyának felborulása és az ebből eredő izgalmi túlműködés miatt következik be. Az epilepsziás tünetek megszüntetésénekegyik lehetséges módja, hogy a folyamatok gócpontját sebészi úton eltávolítják. Ehhez elsősorban a roham pontos területének behatárolására van szükség, de rendkívül fontos kiegészítő információkkal szolgál a tüskekisülések vizsgálata is.

 

 Minden bizonnyal fajunk legrégebbi ismert képviselőitől származik az a két koponyalelet, amelyek korát most újra meghatározták. Az Etiópiában talált koponyákat 196 ezer évesre becsülik, vagyis a Homo sapiens megjelenésének legkorábbi szakaszából valók. Az új eredmény további bizonyíték arra, hogy az emberi faj Kelet-Afrikából, valószínűleg Etiópiából indult útjára és a lelet újonnan megállapított kora már összhangban van az evolúcióval kapcsolatos genetikai vizsgálatokkal is. Ezek szerint az ember mintegy 200 ezer évvel ezelőtt tűnt fel Afrikában.

 A koponyákra az egyik legismertebb emberelőd-kutató, Richard Leakey bukkant 1967-ben, az etiópiai Kibish mellett. A település az etiópiai Omo-folyó közelében fekszik, ezért a leleteknek az Omo I (lábszár-, comb-, medence- és koponyacsont- töredékek) és Omo II (koponyatöredék) nevet adta. Leakey felismerte ugyan, hogy az Omo I-nek elnevezett lelet a Homo sapienstől származik, de a koponyacsontokkal együtt feltárt puhatestűek vázának kormeghatározása kétféle eredményt hozott. A szén tizennégyes izotópos meghatározás alapján 39 ezer, míg az urán-tóriumos eljárással 130 ezer évesnek tűnt. Ez utóbbi nagyon jó módszer, de nagy a hibahatára. A most alkalmazott argon-izotópos módszernek jóval kisebb – plusz-mínusz 14 ezer év.

 – 1967-ben még sokkal fejletlenebbek voltak a kormeghatározási technikák, mint manapság – nyilatkozta a Nature-nek John Fleagle (Stony Brook Egyetem, New York), a kutatás egyik résztvevője. Azon kívül Leakey és munkatársai valójában több millió évvel idősebb maradványok után kutattak. Igazság szerint korai hominidákat (emberféléket) kerestek, és nem a modern ember képviselőit. Emiatt aztán senki sem kísérelte meg, hogy pontosabban meghatározza a koponyák lelőhelyének korát, annak ellenére, hogy ez segített volna lezárni az emberiség afrikai eredetéről zajló vitát.

A Titán titkai

 A Titán a Naprendszer második holdja, amelyen ember alkotta szerkezet landolt. A következő négy évben még negyvennégyszer közelíti meg a Szaturnusz holdját a Cassini űrszonda, amelyről tavaly decemberben vált le a január 14-én holdat ért Huygens. A Huygens űrszonda németországi, darmstadti irányítóközpontjában kitörő örömmel fogadták a mérnökök a Titánról érkező jeleket. A sikerben az MTA Részecske és Magfizikai Kutatóintézetének munkatársai is osztoznak.

 A 20. század utolsó óriási űrszondája, a közel hat tonna tömegű Cassini–Huygens 1997 októberének közepén indult el, hogy „alig” hét év alatt, 2004-ben elérje fő célját, a Szaturnuszt és sűrű légkörrel rendelkező holdját, a Titánt. A Naprendszer második legnagyobb holdjáról korábban azt tudtuk, hogy atmoszférája több mint 90 százalékban nitrogénből áll. Nem kevésbé érdekes a felszíne: az infravörös tartományban végzett mérések szerint egy részét folyékony, metánból és etánból álló óceán borítja. Számottevő nagyságú a bolygó szárazföldje. Ennél többet azonban a Huygens leszállásáig nem tudtunk, ugyanis a földinél másfélszer sűrűbb légkörén nem lehet keresztül látni.