VARGA DÓRA cikkei

Bár a Rektori Konferencia javaslatának sorsa kiszámíthatatlan, a testület már jövőre költségtérítést kérne a hallgatóktól. A Felsőoktatási Kerekasztal tagjai egyelőre nem fogadták el a rektorok elképzelését, szakértőik új javaslatot dolgoznak ki a rendszer finanszírozására.

A Rektori Konferencia ülésén elfogadott javaslat egyik központi eleme, hogy a rektorok teljes átjárhatóságot szorgalmaznak az államilag finanszírozott és a költségtérítéses helyek között, a másik pedig az, hogy a hallgató teljesítménye alapján differenciálnák a fizetendő összeget. Mert úgy vélik, igazságtalan a hallgatók jelenlegi, államilag finanszírozott és költségtérítéses kategóriába sorolása. A Rektori Konferencia tagjai szerint gyakorta megesik, hogy az állami és a költségtérítéses helyen tanulók teljesítménye alig különbözik, míg költségeik nagymértékben eltérnek. Sőt, sok költségtérítéses hallgató jobb tanulmányi teljesítményt nyújt, mint néhány államilag finanszírozott. Állásfoglalásukban kiemelik azt is, hogy mivel az állami intézményekben alkalmazott legmagasabb költségtérítés sem éri el a tényleges önköltséget, ezért az állami intézmények költségtérítéses hallgatói is államilag támogatottak.
  Mindezek szellemében a konferencia igazságosabb, várhatóan 2010-től bevezethető rendszerre tett javaslatot. Az elgondolás nem jelent többletbevételt az intézményeknek, csupán a meglévő források igazságosabb elosztását szolgálja. A javaslat lényege, hogy 2009-től a rendszer bevezetéséig – vagyis 2010-ig – tartó átmeneti időszakban teljes átjárhatóság legyen az államilag finanszírozott és a költségtérítéses rendszer között, szemben a most érvényes 15 százalékos kvótával, s az adott év tanulmányi eredményétől függően évente lehessen meghatározni, hogy ki melyik képzési formában tanulhat. A rendszer 2010-től egészülne ki a differenciálással, ami azt jelenti, hogy nemcsak kétféle fizetendő összeg létezne – nulla vagy évi több százezer forint –, hanem a fizetendő összeg minden évben az előző év tanulmányi teljesítményétől függően változna. A konferencia két indítványt tett arra, hogy az első évben minek alapján állapítsák meg az esetlegesen fizetendő összeget: az egyik szerint a felvételi eredményt differenciáltan vennék figyelembe, a másik szerint pedig az első évben fizetési mentesség járna.
  A konferencia a felvételi rendszer módosítását szorgalmazza: egyfelől lejjebb szállítanák a felvételi ponthatár minimumát, másfelől azonban csak azok előtt nyitnák meg az önköltséges képzést, akik ezt a szintet teljesítik. A hallgatói támogatásokra nézve is tartalmaz módosítást a javaslat, például azt, hogy az államilag támogatott rendszerből a költségtérítéses rendszerbe átkerült hallgatók is kaphassanak a tanulmányi eredménytől függetlenül lakhatási támogatást, ha ez szociális okokból indokolt. A konferencia azt szeretné elérni, hogy a költségtérítéses hallgatók teljesítményük alapján fizessenek, s az egy-egy hallgató által fizetendő összeget a jelenleginél tágabb határok között szabhassa meg az intézmény. A hallgatókat legalább hat „teljesítménykategóriába” javasolják besorolni. Mindezek mellett fontosnak tartják, hogy a felsőoktatási intézmények nyújtsanak munkalehetőséget a költségtérítéses hallgatók számára. A döntés után Hiller István oktatási miniszter ismét megerősítette: Magyarországon belátható időn belül – a népszavazási döntés nyomán – nem vezethető be a tandíj. Minden egyéb olyan javaslatra azonban nyitott a tárca, ami a felsőoktatásban a mennyiségi után a minőségi változást segíti. „Gondolkodási tilalmat” ugyanis nem jelent a népszavazás eredménye – fűzte hozzá a miniszter. Ha kiérlelt döntés születik, akkor az a kormány elé kerülhet – jelentette ki.
  Az április utolsó napján ülésező Felsőoktatási Kerekasztal egyelőre nem fogadta el a rektorok tervezetét. A testület ülését követően a szakminiszter elmondta, hogy a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) javaslatára szakértői csoportokat hoznak létre. E munkacsoportok összegyűjtik majd a tapasztalatokat, és csak ezt követően terjesztik elő elképzeléseiket a költségtérítéses és államilag finanszírozott hallgatói státusz közötti átjárhatóságra, a hátrányos helyzetű diákok felsőoktatási tanulmányaival, szociális helyzetével kapcsolatos kérdéskörökben. Miskolczi Norbert, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) elnöke elmondta: javaslatukhoz, hogy vegyék le a rektorok tervezetét a napirendről, öt szervezet csatlakozott. Emlékeztetett arra, a HÖOK már 2006-ban támogatta, hogy törvényben szabályozzák a költségtérítéses és az államilag finanszírozott hallgatói státusz közötti átjárhatóságot. Kis Papp László, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének elnöke a költségtérítéses és az államilag finanszírozott hallgatók közötti differenciált átlépésekről elmondta: meg kell vizsgálni, hogy az intézmények hogyan tudnak élni a törvényben rögzített 15 százalékos lehetőséggel, s a tapasztalatok alapján meghozni a további döntéseket.

Nem állt meg az évek óta tartó folyamat: idén is kevesebben jelentkeztek a felsőoktatásba, mint tavaly. A csökkenés az orvosés egészségtudományi képzés területét sem hagyja érintetlenül.

Mintegy 12 ezerrel kevesebb diák jelentkezett idén az egyetemekre és a főiskolákra: az Országos Felsőoktatási Információs Központ (OFIK) adatai szerint összesen 96 302 fiatal adta be a jelentkezési lapját az egyetemek vagy főiskolák valamelyik felsőoktatási intézményébe. A továbbtanulni vágyók számának lassú apadása nem most kezdődött: 2002-ben még 165 ezer jelentkező volt, a rákövetkező évben már csak 160 ezer, majd 2004-ben ismét több – 167 ezer – kérelem érkezett. Ezt követően ismét folytatódott a csökkenés: 2005-ben 150 ezer, 2006-ban 132 ezer, 2007-ben pedig 108 ezer diák szeretett volna továbbtanulni.
  A hallgatószám változásának okairól vitatkoznak a szakemberek. Az ellenzék és a hallgatói érdekképviselet elsősorban a tandíj elrettentő hatásának tudja be a kevesebb pályázót (tandíjat a népszavazás eredménye miatt végül mégsem kell fizetniük a hallgatóknak). Ugyanakkor az is tény, hogy évről évre egyre kevesebb a potenciális felvételiző. A felsőoktatási intézményekbe az utóbbi években százezres létszámban vesznek föl felvételizőket (felét költségtérítéses, felét államilag támogatott helyre), az adott évben érettségizők azonban ennél kevesebben vannak.
  Ez év májusában ugyan hozzávetőleg 125 ezer diák jelentkezett érettségire, de köztük vannak az előrehozott és a szintemelő matúrát tevők is. Az „igazi” érettségizők száma alig 86 ezer, s körülbelül a felük felvételizik. A többiek már korábban érettségizett és most újra próbálkozó diákok. Ám az évek előrehaladtával lassan ők is „elfogynak”, hiszen előbb-utóbb bekerülnek a kiszemelt egyetemre vagy főiskolára. Ráadásul idén mintegy tízezerrel kevesebb a végzős érettségiző, mint tavaly. Ennek az az oka, hogy most lettek negyedikesek azok a diákok, akik a 2004-es induláskor az úgynevezett nyelvi előkészítő osztályokban kezdtek tanulni: ez a képzés öt évig tart, az ide járók tehát csak jövőre érettségiznek, illetve felvételiznek.
  A jelentkezők fogyatkozó száma érinti az orvosi és az egészségügyi képzéseket is. Az OFIK honlapján, a www.felvi.hu-n található adatok szerint tavaly 8252-en adták be pályázatukat az orvos- és egészségtudományi képzési területre (ebből 6298-an első helyen jelölték meg az orvosi, illetve az egészségügyi szakok valamelyikét), ez évben pedig már csak 6641-en (közülük 5411-en az első helyen).
  Az orvos- és egészségtudományi képzési terület – az összes jelentkezőt figyelembe véve – eggyel hátrább is csúszott a népszerűségi mezőnyben: 2007-ben még a hetedik volt a népszerűségi listán, most csak a nyolcadik (az agrárképzés előzte meg, igaz, csupán 100 jelentkezővel). Akik viszont ezt a pályát szemelték ki maguknak, határozottabbak, mint az egy évvel korábban jelentkezők: az orvos- és egészségtudományi képzési terület az első helyes jelentkezések rangsorában a tavalyi szintén hetedik helyről az idén – megelőzve az informatikai képzést – a hatodikra lépett elő.
  Általános orvosképzésre államilag támogatott formában a legtöbben – 1480-an – a Semmelweis Egyetemre jelentkeztek, a második legnépszerűbb a Szegedi Tudományegyetem 1475 jelentkezővel, a harmadik a Pécsi Tudományegyetem 1210 aspiránssal, míg a Debreceni Egyetemen 1154 diák szeretné magát orvosnak kiképezni. Másképp alakul viszont a sorrend, ha a fizetős diákokat nézzük. A legtöbb diák – 77 – Pécsett fizetne általános orvosi képzéséért, Szegedre 75-en, Debrecenbe 73-an, Budapestre pedig 68-an jelentkeztek költségtérítéses képzésre.
  Hasonlóan alakul a sorrend a fogorvos és a gyógyszerész szakokon. Államilag támogatott formában ezekre a képzésekre is a legtöbben a Semmelweis Egyetemen pályáznak (753, illetve 557 jelentkező), második a Szegedi Tudományegyetem (605, illetve 523 jelentkező), harmadik a Debreceni Egyetem (597, illetve 407 jelentkező), negyedik pedig a Pécsi Tudományegyetem (518, illetve 272 jelentkező). Költségtérítéses képzésben persze ezeken a szakokon is változik a sorrend. Fogorvos- és gyógyszerészképzésért a legtöbben (52-en, illetve 33-an) Szegeden fizetnének.

Bár az egészségügyi dolgozók, szakápolók munkaerő-piaci helyzetéről az utóbbi időben nem túl pozitív hírek jelentek meg, a felvételizőket ez nem rettentette vissza. Az orvos- és egészségtudományi képzési terület a népszerűségi listán a korábbi nyolcadik helyről a hetedik helyre lépett elő, és az ápolói pálya népszerűsége is töretlen.

  Tavaly 7402, az idén 7162 felvételiző pályázta meg az orvos- és egészségtudományi képzési területet nappali tagozaton, mégsem csökkent a szakterület kedveltsége. Éppen ellenkezőleg: a népszerűségi listán a 2006-os nyolcadik helyről a hetedik helyre került. A jelentkezők számának apadását az okozza, hogy az idén összességében is kevesebben felvételiztek, mint tavaly: 131 ezer helyett csak 108 590-en.
   Az egészségügyi szakterületen legnépszerűbb az orvos szak, amelyet első helyen, nappali tagozaton összesen 2335 felvételiző jelölt meg. De nem esett vissza az érdeklődés a képzési terület második legkedveltebbje, az ápolás és betegellátás alapszak iránt sem.
   Az Országos Felsőoktatási Információs Központ adatai szerint az összesen 1887 jelentkező – közülük 1412-en nappali tagozatra felvételiztek – a 14. legnépszerűbbnek számít a több mint száz alapszak közül. Az ápolás olyan, évek óta kedvelt szakokat előz meg, mint a nemzetközi tanulmányok, a történelem vagy az anglisztika. Az idevágyó diákok a legnagyobb számban – 712-en – a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karát jelölték meg jelentkezési lapjukon, de sokan választották a nagyobb vidéki egyetemek karait. A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karára 448-an, a Debreceni Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karára 316-an, a Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési Karára 173-an, a Miskolci Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karára 131-en jelentkeztek. A Széchenyi István Egyetem Petz Lajos Egészségügyi és Szociális Intézetét 46, a Tessedik Sámuel Főiskola Egészségügyi Fakultását 36 diák jelölte meg.
   Az ápolás és betegellátás szakra felvételizők háromnegyede nappali tagozaton, minden ötödik jelentkező pedig levelező tagozaton szeretne tanulni – az arányok nagyjából megegyeznek az országos átlaggal. Az esti tagozat szerepe viszont e területen igen komolynak mondható: míg a többi szakot választók alig több mint egy százaléka, addig az ápolói pályára vágyóknak csaknem az öt százaléka esti képzésben venne részt. A pályát választók között az átlagosnál kevésbé népszerű a költségtérítéses képzés: az ápolás és betegellátás alapszakon a felvételizők 94,3 százaléka államilag támogatott helyre szeretne bekerülni. Az ide jelentkezők nyelvtudásban jelentősen elmaradnak az átlagtól: míg a többi szakon a jelentkezők több mint 37, itt csak 19,3 százaléka rendelkezik nyelvvizsgával. A leggyakoribb egyébként mindenütt a középfokú C típusú nyelvvizsga.
   Bár a magyar felsőoktatásban általában is többségében (57 százalékban) nők jelentkeznek a képzésekre, különösen igaz ez az orvos- és egészségtudományi területen, ahová mintegy kétszer annyi nő jelentkezik, mint férfi. Az ápolás és betegellátás szakon a felvételizőknek alig 12 százaléka képviseli az erősebbik nemet, az egészségügyi gondozás és prevenció szakon pedig 94 százalék a nők aránya.
   Érdekesen alakult az ápolás és betegellátás szakra jelentkezők életkora is, úgy tűnik, hogy e pálya a legfiatalabb és a legidősebb korosztályok körében közkedvelt. A felvételizők több mint fele 19 éves volt (a többi szak esetében ez a korcsoport 45 százalékban van jelen). A 20 és 27 év közöttiek ugyanakkor kisebb részét (9,1 százalékát) tették ki a felvételizőknek, mint a többi szakon (12,6 százalék). Az idősebb korosztályok körében ugyancsak népszerűbb ez a szak a többinél; az 1964 előtt születettek a jelentkezők 2,7 százalékát teszik ki, míg más szakok esetében ez a korosztály csak 1,5 százalékban van jelen.

Kevésbé adósodnak el az orvostanhallgatók

Egyre komolyabb szerepe van a diákhitelnek a hallgatók költségvetésében: a kölcsönt felvevők negyede enélkül nem is tudna egyetemre járni. Az adatokból úgy tűnik, hogy az orvostanhallgatók kevésbé szorulnak rá kiegészítő forrásokra: más képzésekre járó társaiknál legalábbis kisebb arányban igénylik a hitelt.

  Kevésbé kell szüleik segítségét igénybe venniük, illetve tanulás után munkát vállalniuk azoknak a hallgatóknak, akik fölveszik a diákhitelt – erre utalnak a legfrissebb felmérések. A TÁRKI kutatása szerint ugyanis a diákhitelt igénylő hallgatók bevételeinek 35 százalékát teszi ki a kölcsön, 21 százalékban szüleikre támaszkodnak, 31 százalékra pedig munkával tesznek szert. Akik viszont nem kérnek a diákhitelből, azok kicsit több, 26 százaléknyi támogatásra számíthatnak otthonról, és jelentősen többet dolgoznak: bevételüknek legalábbis az 57 százaléka munkából származik. Diákhitelhez az elmúlt képzési időszakban legnagyobb arányban – 30 százalék – az alacsonyabb jövedelmű családok gyermekei folyamodtak. A hitelfelvevők 26 százaléka állította: kölcsön nélkül nem tudná folytatni tanulmányait, 23 százalékuk pedig ebből fizeti a tandíját.
   Kevésbé volt mindez igaz azonban az orvostanhallgatókra. Míg ugyanis országosan a hallgatók 22,5 százaléka fordult hitelért, addig erre a Semmelweis Egyetemre járók csak 17 százalékban tartottak igényt. Ez összesen 1772 hallgatót jelent, vagyis az igénylőknek mindössze 1,82 százalékát. Igaz, a rangsort a Pécsi Tudományegyetem vezeti 25 százalékkal, azaz 8775 „hiteles” hallgatóval, majd a Szegedi Tudományegyetem következik 23,7 százalékkal, és 7505 eladósodott hallgatóval. Márpedig e két egyetemen is van orvosképzés. A korábbi karonkénti adatok azonban arra utalnak, hogy az orvostanhallgatók ezekben az intézményekben is kisebb arányban élnek a hitel lehetőségével, mint más képzésekre járó társaik.
   A magyarországi diákhitelezés elmúlt több mint öt évében összesen 234 ezren igényelték a kölcsönt – számukra több mint 132 milliárd forintot utalt ki a Diákhitel Központ Zrt. Az államilag finanszírozott képzésekre járók nagyobb arányban veszik föl a hitelt, mint a költségtérítéses képzésekben tanulók: a tavalyi tanévben a megoszlás 58 894, illetve 36 317 volt. Hasonlóak az arányok a Semmelweis Egyetemen is, ahol 1305 államilag finanszírozott és 467 költségtérítéses hallgató vett föl hitelt. A diákhitelt ugyanis leginkább albérletre költik a hallgatók, a tandíjra valót már inkább munkával igyekeznek előteremteni, vagy eleve a szülők fizetik.A felvehető hitel összege ugyanis meglehetősen alacsony, hiszen még a költségtérítésesek is legföljebb havi 40 ezer forintot igényelhetnek. Ennek oka, hogy a diákhitel rendszere önfenntartó, tehát nem költségvetési pénzeket oszt szét és az egyensúly legföljebb ekkora összegnél marad meg. Így tehát az államilag támogatott hallgatók havonta 15, 20, 25, illetve 30 ezer forint kölcsönhöz juthatnak. A legtöbben egyébként a két magasabb összeget választják: a tavalyi tanévben 40 567 hallgató kért havi 25 ezer, 38 434 pedig havi 30 ezer forintot.
   A költségtérítéses képzésre járóknál a 10 ezer forinttal magasabb havi összegnek „ára” van: nekik vállalniuk kell, hogy a törlesztésnél is magasabb összegeket fizetnek majd vissza: az előző évben érvényes minimálbér 8 százalékát – jelenleg kereken ötezer forintot – kell majd hallgatói jogviszonyuk megszűnte után havonta törleszteniük. A többiek ennél kisebb összegekben törleszthetnek: az első két évben az előző évi minimálbér hat százalékát – jelenleg 3750 forintot – kell havonta visszafizetniük, majd a harmadik évtől a két évvel korábbi, havi átlagjövedelmük hat százalékát (ha ez kevesebb, mint a minimálbér hat százaléka, akkor a minimálbér hat százalékát kell törleszteniük továbbra is).

Magas felvételi pontszámok az orvosegyetemeken

Lapzártánk idején eldőlt, hogy a jelentkezők közül kit melyik egyetemre vagy főiskolára vettek föl. Az interneten már publikált adatok szerint a legmagasabb pontszámmal a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának orvos szakára lehetett bejutni: az államilag finanszírozott képzéshez 137, a költségtérítéseshez 135 pontot kellett a felvételizőknek összegyűjteniük. Pécsett és Debrecenben ugyanehhez állami támogatás esetén 134, költségtérítésnél 100, illetve 110 pont volt szükséges. Szegeden ennél kiegyensúlyozottabban alakulnak a számok: államilag finanszírozott képzéshez a leendő hallgatóknak 133, költségtérítés esetén 132 pontot kellett elérniük.

A hazánkban tanuló mintegy ötezer külföldi hallgató több mint kétharmada orvos, fogorvos és gyógyszerész szakra jár. A negyed évszázados múltra visszatekintő idegen nyelvű orvosképzésben szerzett magyar diplomának ugyanis komoly presztízse van a világban, és az EU összes tagállamában külön vizsga nélkül praktizálhatnak vele az uniós állampolgárok. A színvonalas képzésért harmadannyit kell fizetni, mint például egy amerikai egyetemen.

Jó időben volt jó helyen negyed évszázada a magyar orvosképzés. Már ami a fizetős külföldi hallgatók fogadását illeti. Elsőként a Semmelweis Egyetem indított 1983-ban idegen nyelvű képzést: német nyelven, általános orvostudományi karon. Több mint 250-en jelentkeztek, közülük 120-at vettek föl. A nagy érdeklődést többek között az okozta, hogy Németországban létszámstop volt: lényegesen kevesebb hallgató került az ottani orvosi egyetemekre, mint ahányan a gyógyítás mesterségét szerették volna kitanulni, Magyarország viszont plusz férőhelyeket kínált. A helyzet azóta sem változott, sőt az utóbbi három évben már hatszoros a túljelentkezés a Semmelweis Egyetem német nyelvű képzéseire.
  Pedig csupán Közép- Kelet-Európában több mint 70 orvosi egyetem próbálja magához csábítani a külföldi, fizetős hallgatókat. Közülük igazi vetélytársnak csak a krakkói, illetve a prágai egyetem tekinthető – mondja Szirmai János, a külföldi diákok „toborzásával” a 80-as évek vége óta foglalkozó College International nemzetközi ügyekért felelős igazgatója. A magyar orvosi egyetemek ugyanis mindig is jó hírű kutatóhelyeknek számítottak, külföldieknek szóló képzéseiket pedig korábban indították be, mint más országok intézményei – magyarázza az igazgató. Akik itt végeznek, hazatérve tovább öregbítik a magyar orvosképzés jó hírnevét.
  A szájhagyomány a legjobb reklám. A Semmelweis Egyetemnek, a Szegedi Tudományegyetemnek, illetve a Pécsi Tudományegyetemnek ettől függetlenül a világ mintegy 30 országában van a College International által irányított képviselete Tokiótól Los Angelesig. Hétről hétre járják az oktatási vásárokat is, és hirdetik a magyar képzési lehetőségeket a www.studyhungary. hu weblapon.

A közösség nagy vonzerő
 A magyar orvosi egyetemek vonzereje hazánk EU-csatlakozása óta még inkább megnőtt, hiszen a magyar orvosi diploma licencértékű, vagyis az uniós állampolgárok minden további vizsga nélkül praktizálhatnak vele a tagállamokban. Izraelben ugyan megkövetelnek egy licencet adó vizsgát, ezen azonban a Magyarországon diplomát szerzettek több mint 90 százaléka első nekifutásra sikeresen helyt áll, szemben egyes más országokban tanult diákokkal, akiknek csak mintegy 15 százaléka teszi le elsőre a vizsgát – mutat rá Szirmai János. Nem csoda, ha a legtöbb orvostanhallgató – évente mintegy száz fiatal – éppen Izraelből érkezik hozzánk. Sőt, Magyarországon tanult az izraeli orvosi kamara elnökének a gyermeke is. Norvégiából is hasonló számban jönnek hozzánk a diákok. A skandináv országban ugyanis komoly orvoshiány lépett föl az utóbbi években, az egyetemek kapacitását viszont nem bővítették az igényeknek megfelelően, mert úgy látták, külföldön olcsóbb megoldani a diákok oktatását. Így jelenleg 730 norvég diák magyarországi tanulmányait segíti komoly ösztöndíjjal, illetve alacsony kamatú, hosszú lejáratú kölcsönnel a norvég állam. Van olyan norvég család, amelynek négy gyermeke is Magyarországon tanul. Évente mintegy 100 orvostanhallgató érkezik Iránból is, akik leginkább a Szegedi Tudományegyetemet preferálják. Ennek oka, hogy a szegediek mertek először kimenni Iránba felvételiztetni – meséli Szirmai János.
  Az azonos ajkú közösség nagy vonzerő. Az izraeliek, a görögök és a ciprusiak ilyen okokból a budapesti egyetemen vannak jelen nagy számban, a skandináv országokból érkezők pedig Pécsre mennek szívesen. Pécsett volt ugyanis a délszláv háborúk idején a skandináv országok logisztikai központja, ennek köszönhetően ismertté vált a város és vele együtt az egyetem is.
  Az utóbbi években egyre több a svéd, a japán, a dél-koreai, a szaúdarábiai, a német diák, és az idén megérkezett az első spanyol orvostanhallgató is. A négy magyar orvosképző intézményben – a budapesti, a szegedi, a pécsi, illetve a debreceni egyetemen – tanuló mintegy 3000 külföldi hallgató több mint 40 országból érkezett. A túljelentkezés mintegy háromszoros, amit az is indokol, hogy az elismert diplomáért harmadannyit kell fizetni, mint például Amerikában, a jóval alacsonyabb megélhetési költségekről már nem is beszélve.

A felvételi külföldön zajlik
  A College International „kulcsrakész hallgatókat” szállít három magyar orvosképzőnek. Vagyis nem csupán a képzéseket hirdetik, hanem koordinálják a felvételi vizsgát is, nyílt napokat, előkészítő tanfolyamot szerveznek, és ha szükséges, segítenek a vízum beszerzésében, illetve szállást keresnek a diákoknak.
  Azokban az országokban, ahol elegendő számú jelentkező van – többek között Norvégiában, Svédországban, Cipruson, Görögországban, Izraelben és idén először Japánban – helyben is tartanak felvételit.
   – A vizsga ára nem lehet több egy Magyarországra szóló retúr repülőjegy áránál, hogy a diáknak is megérje otthon vizsgázni – jegyzi meg Szirmai János. A jelentkezőknek először írásbeli vizsgát kell tenniük, amely elsősorban angoltudásukat méri, de számot kell adniuk természettudományos ismeretekből: fizikából, biológiából és kémiából is. Ezt követően fogalmazást írnak motivációjukról, elkötelezettségükről. A szóbeli vizsgát akkor tartják, amikor a magyar professzorok is a helyszínen vannak.
  A német nyelvű képzésekre pályázóknak nem kell felvételizniük. Ezekre a képzésekre 90 százalékban német diákok érkeznek, illetve – elsősorban a fogorvos szakra – osztrákok, így a nyelvtudással nem lehet gond. Esetükben a középiskolai eredmények számítanak, valamint az, mennyi ideig és milyen természettudományos tárgyakat tanultak (Németországban a 10. osztály után le lehet adni a természettudományos tárgyakat.)

A debreceniek maguk csábítanak
  A Debreceni Egyetem – a másik három orvosképzőtől eltérően – saját maga próbálja idecsábítani a külföldi hallgatókat. Dr. Jenei Attila, a Debreceni Egyetem Nemzetközi Oktatási Központjának igazgatóhelyettese azt mondja: Európa mellett elsősorban Dél-Kelet-Ázsiára és Amerikára összpontosítanak. Ott működő ügynökségekkel, karrier-tanácsadó cégekkel állnak kapcsolatban és az egyetem honlapján is hirdetik képzéseiket. A felvételi is másként zajlik, bár ugyancsak a jelentkezők hazájában.
  A felvételi vizsgákat a Debreceni Egyetem az elsők között kezdte külföldön szervezni. Írásbeli vizsgát a különböző nyelvi és előképzettségi adottságok miatt nem kell tenniük a Debrecenbe vágyóknak: a professzorok előre egyeztetett időpontban kiutaznak az adott országba, és szóbeli vizsgán mérik föl a jelentkezők angol-, fizika-, biológia- és kémiatudását. A hallgatók felkészültségi szintjét az egyetem saját előkészítő kurzussal is segíti.
  A Debreceni Egyetem – hasonlóan a többi vidéki intézményhez – néhány év késéssel, 1986-ban, mintegy 30 diákkal indította első angol nyelvű évfolyamát általános orvos szakon, majd 2000-ben fogorvos, 2003-ban pedig gyógyszerész szakon is. Jelenleg mintegy ezer külföldi hallgató tanul az intézményben fogorvos, általános orvos, illetve gyógyszerész szakokon. Ezeket a képzéseket csak angol nyelven hirdették meg.
  Az elsősorban Norvégiából, Izraelből, az Amerikai Egyesült Államokból, Kínából, Koreából és az arab országokból érkező külföldi hallgatók tízezer dollárt fizetnek évente. A külföldiek számára egyébként egy 300 férőhelyes, háromcsillagos hotel színvonalának megfelelő diákszállást is biztosít az egyetem a campus területén. Jenei Attila szerint a képzés inkább nullszaldós, nem termel extraprofitot az egyetemnek. A cél azonban nem is ez, hanem az orvosképzés színvonalának növelése. A magyarral párhuzamosan futó angol nyelvű program fontos az oktatók számára is, akik angolul olvassák a szakirodalmat, és többnyire angol nyelven publikálnak. Vagyis – mint Jenei Attila fogalmaz – az egyetem bekapcsolódott a nemzetközi oktatási és tudományos vérkeringésbe, ami komoly minőségi garanciát jelent.

Ugyanazt tanulják, ugyanolyan eredménnyel
  A Semmelweis Egyetemen viszont állítják, hogy a külföldiek által fizetett évi 10800 dolláros tandíjból származó bevétel nélkül nem tudnák működtetni még a magyar nyelvű oktatást sem. Az állami támogatás épphogy elegendő az oktatók bérére, a laborokat például már az idegen nyelvű programból befolyt pénzből tartják fönn. Ványi Olga, az angol titkárság vezetője szerint ugyanakkor a presztízs is nagyon fontos, az, hogy a külföldiek jó hírünket viszik a világban.
  A budapesti egyetemen mintegy ezer diák tanul angol nyelven általános orvos, fogorvos, illetve gyógyszerész szakon. Németül általános orvos, illetve fogorvos szakon indítanak képzést, amelyet mintegy 450 külföldi hallgató látogat. A külföldi diákok tudása nagyjából azonos a magyarokéval, ez Ványi Olga szerint a diplomaosztón is jól érzékelhető. A magyar és a külföldi hallgatók doktorrá avatása ugyanis együtt zajlik, a felolvasott eredmények – 20 százalék kitűnő, 60 százalék jó, a maradék közepes – pedig azonos arányban oszlanak el a magyarok és a külföldiek között.
  A külföldi diákok lényegében extra évfolyamokként vannak jelen a hazai orvosi egyetemeken. Beck Engelbert, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara Tanulmányi Hivatalának vezetője azt mondja: külön csoportokban tanulnak a külföldiek, de ugyanazt, mint a magyarok. Olyannyira, hogy a vizsgákra három nyelven – németül, angolul, és magyarul – készülnek a tételek: ezeket kapja minden hallgató.
  A Pécsi Tudományegyetem 1984-ben indított angol nyelvű általánosorvos- képzést, majd 2004- ben német nyelvűt. A fogorvos szakon 2005 óta lehet angol, tavaly óta pedig német nyelven is tanulni. Az angol nyelvű képzésekre jelenleg 382, a német nyelvű szakokra 327 hallgató jár. Előbbieknek 5 ezer dollárt, utóbbiaknak 5600 eurót kell fizetniük tanulmányaikért szemeszterenként.
  A Szegedi Tudományegyetemen szaktól és évfolyamtól függően 5500–10 500 dollár tandíjat fizetnek a külföldi hallgatók. Itt 21 éve képeznek angol nyelven orvosokat, 20 éve gyógyszerészeket, 2004 óta pedig fogorvosképzés is folyik angolul. A német nyelvű általános orvostudományi képzés 1999-ben indult. Lehetőség van ezenkívül 1996 óta angol nyelvű, 2004 óta pedig német nyelvű előkészítő évfolyam látogatására.
  Jelenleg 741 külföldi hallgató tanul ezeken a képzéseken, közülük 600-an angol nyelven. Német nyelven az első két év elvégzésére van lehetőség. Prof. dr. Szabó Gyula, a Külföldi Hallgatók Oktatási Központjának tagozatvezetője szerint felsőbb évfolyamokon azért nem folyik német nyelvű oktatás, mert nincs rá igény, a német hallgatók zöme ugyanis az első két év után német egyetemen folytatja tanulmányait; Németországban elismerik a Szegedi Tudományegyetemen elvégzett két évet.
  Nem ilyen gyorsan távozik ugyan, de a diploma megszerzését követően a külföldi orvostanhallgatók többsége elhagyja hazánkat: hazamegy, vagy más uniós országban, esetleg Amerikában nyit praxist. Magyarországon leginkább azok maradnak, akik időközben családot alapítottak, vagy más okból kötődnek hozzánk. Az egyetemek ezt azonban nem bánják, hiszen az egykori diákok otthonról is bizonyosan küldik majd az utánpótlást.

Egység a felsőoktatásban

Egységes összegű tandíjat szednek 2008-tól az egyetemek és a főiskolák. A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán szerettek volna differenciálni, ám végül letettek szándékukról.

Fejlesztési részhozzájárulást (fer), vagyis tandíjat kell fizetniük 2008-tól a hallgatóknak. A hatályos jogszabályok általános összeget határoznak meg: alapképzésben évi 105 ezer, mesterképzésben évi 150 ezer forintot. Az orvos-, a fogorvos- és a gyógyszerészképzések a bolognai rendszerben is osztatlan képzések maradtak, vagyis nem válnak ketté alap- és mesterkurzusra: ezekben tehát évente 150 ezer forintot kell fizetniük a hallgatóknak.
  Az egyetemek és a főiskolák eltérhetnek ettől az általánosan megszabott összegtől: kérhetnek 50 százalékkal többet vagy kevesebbet is. A Magyar Rektori Konferencia azonban azt ajánlotta: az első évben mindenki maradjon az általános összegnél. A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kara ennek ellenére – a munkaerőpiachoz igazodva – szeretett volna differenciálni. A népszerűbb, keresettebb képzések esetében többet, máshol kevesebbet kértek volna a hallgatóktól. Az ápoló és a mentőtiszt szakirányokon 70–70 ezer, szülésznő szakirányon pedig 100 ezer forintot kellett volna fizetni. A védőnőnek készülőktől viszont 110 ezer, a leendő dietetikusoktól 120 ezer, a gyógytornász szakirányt választóktól pedig 150 ezer forintot kértek volna évente. Az elképzelésbe azonban hiba csúszott: az Oktatási és Kulturális Minisztérium szerint ugyanis csak alapszakonként lehet differenciálni, az azokon belüli szakirányonként nem. Márpedig az egészségügyi főiskolai karon az ápolás és betegellátás alapszakon belül lehet például az ápoló, a dietetikus, a gyógytornász és a szülésznő szakirányok közül választani. Így a differenciálást nem tudta megoldani a kar, ezért elállt eredeti tervétől, és 2008-ban mindegyik alapképzésben évi 105 ezer forintot kér hallgatóitól, miként az összes többi egyetem és főiskola.
  A többi intézmény egyáltalán nem akart eltérni az átlagtól, aminek oka valószínűleg az, hogy az intézmények attól tartanak: ha magasabb összeget kérnek, akkor nem hozzájuk, hanem az „olcsóbb” intézményekbe adják be jelentkezésüket a hallgatók. Márpedig az állami támogatás jövőre oda érkezik majd a legnagyobb mértékben, ahová a legtöbb jó teljesítményű hallgató jelentkezett első helyen.
  Az egyetemeknek és a főiskoláknak van arra lehetőségük, hogy a legjobban teljesítő 15 százaléknyi hallgatónak tandíjmentességet adjanak. Az egységes tandíj következtében erre azonban 2008-ban valószínűleg még nem lesz példa. Az intézményeknek ugyanis „hozniuk kell az átlagot”: hiába adnak tandíjmentességet 20 hallgató közül kettőnek, akkor is ugyanannyi pénzt kell majd beszedniük, mint ha mind a húsz hallgató fizetne. Ha nem differenciálnak, nem tudják kigazdálkodni az átlagot. Ennél pontosabb információk csak április 30. után tudhatók, addig kell ugyanis az intézményeknek elkészíteniük a részleteket szabályozó térítési és juttatási szabályzataikat.
  Nemrégiben készült el a hallgatói ösztöndíjakat újraszabályozó kormányrendelet is, ami szorosan kapcsolódik a tandíjhoz, hiszen a fejlesztési részhozzájárulásból befolyt összegek legalább harmadát, maximum felét tanulmányi ösztöndíjra kell fordítaniuk az intézményeknek. Így a jól teljesítő hallgatók több ösztöndíjat kaphatnak jövőre. A tandíjból visszaforgatott összegeken túl a hallgatói normatívából is kaphatnak támogatást az intézmények (a hallgatók után hallgatói normatívát kapnak, amelynek éves összege jelenleg 116 500 forint). A normatíva keretösszegének 59 százalékát tanulmányi ösztöndíjra, 35–40 százalékát pedig szociális támogatásra költhetik.
  A hallgatók ráadásul a következő tanévtől végre előre is kalkulálhatnak, hiszen tudják majd, mekkora az a minimális összeg, amelyet kézhez kapnak. Eddig ez attól függött, hogy rajtuk kívül még hányan pályáztak az adott intézményben a támogatásra: minél többen, annál kevesebb jutott egy diáknak. A következő tanévtől mind a szociális, mind a tanulmányi ösztöndíjak esetében minimális összeget szabnak meg. A tanulmányi ösztöndíjaknál ez a normatíva öt százaléka lesz, vagyis a jól tanulók legalább havi 5825 forintot kapnak majd. A hátrányos helyzetűek nagyobb összegre számíthatnak: rászorultságtól függően legalább a normatíva tíz, illetve húsz százalékára, vagyis havonta 11 650, illetve 23 300 forintra. Ennél persze jóval több pénzt is kaphatnak a hallgatók. Így ha igazán jól tanulnak vagy hátrányos helyzetűek, az ösztöndíjból ki is fizethetik a tandíjat.
  Tandíjat csak a második tanévtől kérnek, mert akkortól látható a tanulmányi teljesítmény. Az eredmény ismerete nélkül aligha lehetne tanulmányi ösztöndíjat kapni. Ezt ellensúlyozandó, a legelső félévben – új juttatásként – a jövedelemmel nem rendelkező, eltartott hallgatók iskolakezdő alaptámogatásban részesülnek, amelynek mértéke alapképzésben a normatíva 50, mesterképzésben a 70 százaléka, vagyis 58 250, illetve 87 375 forint lesz.
  Aki rosszul tanul, könnyen pórul is járhat: átcsúszhat a költségtérítéses kategóriába, helyére pedig egy ott jól tanuló diák kerülhet. Márpedig egy ilyen csere orvosképzésben akár a tanulmányok kényszerű feladását is jelentheti. Hiszen ott a fejlesztési hozzájárulásnál lényegesen nagyobb összegű, több mint egymillió forintos költségtérítést kellene fizetniük szemeszterenként a hallgatóknak, anélkül, hogy ehhez bármiféle ösztöndíjat kapnának segítségként.

Nehéz helyzetbe hozza az egyetemi  klinikákat az ágyszámcsökkentés

Az oktatás színvonaláért aggódnak az orvosi egyetemek. A kórházi ágyszámok csökkentése miatt ugyanis oktatókat kell elküldeniük, így pedig veszélybe kerülhet a gyakorlati képzés.
  A probléma leginkább a Semmelweis Egyetemet érinti. A tervek szerint a budapesti egyetemi klinikán 28 százalékkal csökkentenék az ágyszámot és emiatt valószínűleg az orvosok 10–15 százalékától meg kell válnunk. Kevesebb oktató viszont kevesebb hallgatóval tud foglalkozni. A gyakorlati oktatást külsős orvosokkal nem lehet megoldani, hiszen ők nem ismerik a betegeket. Ugyanakkor nem lehet a képzés kellős közepén megválni a hallgatóktól – sorolja a kapacitáscsökkentésből adódó gondokat Karádi István, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja.
  A felvételi keretszámot sem tudják csökkenteni, hiszen a magyar egészségügynek így is több orvosra lenne szüksége, mint amennyit képeznek, ugyanis egyre gyakoribb jelenség, hogy a friss diplomás orvosok egy része külföldön helyezkedik el. A külföldi hallgatók az egyetem bevételének mintegy nyolc százalékát adják, így az ő létszámuk sem csökkenthető, mivel az szintén anyagi gondokhoz vezetne.
  – Mindez már áprilistól megoldhatatlan probléma elé állítja a magyar orvosok 40 százalékát kibocsátó egyetemet – mondja a dékán, aki szerint a következő tanévtől tovább romlik a helyzet. Az ágyszámcsökkentés szükségességét egyébként Karádi Isván is elismeri, de szerinte nem ilyen mértékben, és nem ilyen tempóban kellene azt végrehajtani. Szerinte előbb a finanszírozási rendszer reformjára lenne szükség, és csak utána, fokozatosan kellene csökkenteni az ágyszámokat. Ha a budapesti egyetem ágyainak 10 százalékát vennék el, akkor csak nagyon kevés oktatótól kellene megválni, és a gyakorlati képzés sem kerülne veszélybe.
  A vidéki egyetemeken várhatóan nem lesz ilyen drasztikus a leépítés. A szegedi egyetemi klinikán például mindösszesen 100 aktív ágyat vonnak el. Itt ugyanis az utóbbi években folyamatosan szüntették meg a felesleges kapacitást, ezért már tavaly is több oktatót nyugdíjaztak. Benedek Gyögy, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja ezért sem az oktatók létszáma, sem pedig a felvételi keretszámok miatt nem aggódik különösebben. Arra számít, a tavalyihoz hasonló mértékben tudnak majd új hallgatókat fölvenni, igaz, annál többet nem is tudnának fogadni.
  Pécsett egyelőre nagy a bizonytalanság. Az egyetem kapott ugyan védett ágyakat, a megyei kórház viszont nem, holott sok esetben ott is egyetemi szintű az ellátás. Pécsett ugyanis nincs egységes campusa az orvosképzésnek, a városban a klinikák szétszórtan helyezkednek el. A hallgatók gyakorlati képzését így az egyetemi klinika és a megyei kórház közösen oldja meg – mondta el Kollár Lajos, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának klinikai dékánhelyettese. Az érsebészeti gyakorlatok például az egyetemi klinikán zajlanak, az infektológiai képzés viszont a megyei kórházban. Így ha a megyei kórházban kevés ágy marad, akkor a Pécsi Tudományegyetemen is veszélybe kerülhet a gyakorlati oktatás.
  A Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karán az ágyszámok véglegesítése előtt nem akartak előzetes becslésekbe bocsátkozni. Annyit azonban megjegyeztek: ha jelentős mértékben csökkentenék az ágyszámot, akkor a betegek és az oktatók száma is csökkenne. Ez pedig az egyetemen maradó oktatókra róna komoly terheket, hiszen a kiscsoportos gyakorlati képzésből semmiképp sem szeretnének engedni.

A leendő szakorvosok kétharmada mérlegeli a külföldi munkavállalás lehetőségeit, többségük azonban inkább csak elégedetlen a hazai helyzettel. A külföld vonzereje nem csupán a magasabb fizetésekben, hanem a jobb munkakörülményekben, a kedvezőbb szakmai előmeneteli lehetőségekben rejlik, na meg abban, hogy ott jobban megbecsülik a szakmát és az orvosokat is. Legalábbis az érintettek szerint.

A rezidensek 66 százaléka gondolkodik külföldi munkavállaláson: a legnagyobb arányban (100 százalékban!) a traumatológus-ortopédus, illetve a patológus pályára készülők hagynák el az országot – derül ki a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának vizsgálatából, amelyben az elmúlt három évben több mint 1700 budapesti, továbbá szegedi első és hatodéves orvostanhallgatót, illetve rezidenst kérdeztek meg. A legutóbbi adatok szerint sokan (75,8 százalék) távoznának az aneszteziológusok közül is, de a belgyógyászok (66,6 százalék) és a pszichiáterek (64,3 százalék) szintén erőteljesen mérlegelik a külföldi munkavállalás lehetőségeit.
  – Többségük inkább csak elégedetlen a hazai helyzettel, vagyis csak beszél arról, hogy elmenne – állítja dr. Szócska Miklós, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgatója, a kutatás vezetője. Tíz százalékuk viszont konkrét lépéseket is tesz egy külföldi munkalehetőség megtalálása érdekében: állásinterjúkra jár, hirdetésekre válaszol, kiküldi önéletrajzát, levelezésben, telefonos kapcsolatban áll külföldi intézménnyel.
  A rezidensek több mint fele ugyanis úgy gondolja: külföldön lényegesen jobbak a megélhetési lehetőségei. Mégsem csupán az anyagiak jelentik a fő vonzerőt egy nyugat-európai országban: a munkakörülmények, a szakmai lehetőségek is fontosak – mutatott rá Szócska Miklós. A megkérdezettek 96,3 százaléka jobb vagy lényegesen jobb munkakörülményekre, 81,3 százaléka jobb vagy lényegesen jobb szakmai lehetőségekre számít külföldön. A tudományos munka feltételeit a megkérdezettek 72,6 százaléka gondolja kedvezőbbnek idegenben. Nem elhanyagolható szempont a társadalmi presztízs sem: a rezidensek 75,1 százaléka szerint külföldön jobban megbecsülik az orvosokat, mint itthon.
  Az első éves orvostanhallgatók, úgy tűnik, még fényesebbnek látják a külhoni lehetőségeket (vagy még sötétebbnek az itthoni állapotokat). Körükben ugyanis 97,6 százalék azok aránya, akik úgy gondolják, külföldön jobbak vagy lényegesen jobbak lennének a megélhetési lehetőségeik, 95,2 százalékuk pedig jobb munkakörülményeket vár. Hatodévre kissé visszaesik a lelkesedés: a végzősök 76,3 százaléka gondolja jobbnak vagy lényegesen jobbnak az ottani megélhetést, és 58,6 százalékuk ítéli kedvezőbbnek a külföldi munkakörülményeket.
  A Magyarországról való távozás legnagyobb motivációja mégis a munkabér: a rezidensek körében az „elhajtó” tényezők közül egy ötfokú skálán átlagosan 4,75 pontot kapott a fizetés, 4,55 pontot a külföldi fizetésből származó megtakarítási lehetőség. Ezen a skálán is megjelennek azonban pozitívumként a külföldi munkakörülmények (4,53 pont), az életkörülmények (4,48 pont), a szakmai fejlődési lehetőségek (4,33 pont), illetve az orvosok és a szakma társadalmi megbecsültsége (4 pont). Azoknak a rezidenseknek a többsége, akik nem gondolkoznak külföldi munkavállaláson, erősen kötődik Magyarországhoz: az ebből fakadó, elsősorban érzelmi motivációk jelennek meg a „megtartó” tényezők között. „Itthon képzelem el a jövőmet” (4,22 pont), „baráti közegben szeretnék élni” (3,9 pont), „szeretem a hazámat” (3,89 pont) kijelentések érték el a legmagasabb értékeket. Úgy tűnik: a rezidensek felelősséget éreznek szűkebb környezetük iránt is (3,67 pont), sokakat itthon tart a családalapítási és gyermekvállalási szándék (3,56 pont), és fontos az is, hogy anyanyelvükön beszélhetnek a betegekhez (3,54 pont).
  Ugyanakkor a felmérésből az is kiderül, hogy a hazai orvosfizetésekkel kapcsolatos elvárások egyáltalán nem földtől elrugaszkodottak – véli Szócska Miklós. A rezidensek több mint fele ugyanis 200- 300 ezer forint körüli nettó bért tartana reálisnak egy friss diplomás orvos számára (ez most 96 ezer forint), és több mint 40 százalékuk gondolja úgy, hogy a szakorvosjelölteknek 300–400 ezer forintos fizetés volna elfogadható. A megkérdezettek szintén valamivel több mint 40 százaléka szerint 500 ezer forint feletti, 36,2 százalékuk szerint pedig 400-500 ezer forint közötti bért kellene kapniuk a pályakezdő szakorvosoknak ahhoz, hogy ne gondolkodjanak külföldi munkavállalásban.

Az orvostanhallgatók a Semmelweis Egyetemen tartják a legkevésbé jónak a szakmai gyakorlatok, a Szegedi Tudományegyetemen pedig az elméleti képzés színvonalát. Ennek ellenére úgy ítélik, hogy ezekben az intézményekben adják ki a legértékesebb orvosdiplomát.

Harmadszor adta közre tavaly év végén a felsőoktatási intézmények rangsorát az Országos Felsőoktatási Információs Központ: a hvgben közölt lista elkészítésekor minden eddiginél több szempontot vettek figyelembe. Néhány szakot, így az általános orvostudományi képzést tüzetesebben is megvizsgálták. A statisztikai adatok – mint például a felvettek pontszáma – elemzése mellett megkérdezték a hallgatókat és az oktatókat is a képzések színvonaláról, a szolgáltatások minőségéről. Az így kialakult rangsorok változatos képet mutatnak; mindegyik intézmény jeleskedik valamiben.
A legnépszerűbb a Semmelweis Egyetem: a legtöbben – összesen 1297-en – ide adták be első helyen jelentkezési lapjukat, és itt volt a legmagasabb – az elérhető 144-ből 141,1 pont – a felvettek pontátlaga is. Ezt az intézményt tartják a legszínvonalasabbnak a hallgatók. Az oktatott ismeretek alkalmazhatóságát, valamint a szakmai gyakorlatok színvonalát azonban meglepő módon itt vélik a legkevésbé jónak. Igaz, a négy orvosképző közötti különbségek csak tizedekben mérhetők: az oktatott ismeretek alkalmazhatósága alapján az első helyre került Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara 4,13 pontot kapott a maximálisan adható ötből, míg a negyedik helyen álló Semmelweis Egyetem 3,66-ot. A szakmai gyakorlatok színvonalát szintén Szegeden látják a legjobbnak a hallgatók: 3,79 pontot adtak. A szegedi oktatók ugyanakkor nem jeleskednek az elméletben, a hallgatók ugyanis itt tartják a legkevésbé jónak az elméleti képzést, amit azonban még így is 4,19 pontra értékeltek.
Másképp látják mindezt az oktatók, akik szerint Szegeden a második legjobb az elméleti oktatás. A tanárok körében a Semmelweis Egyetem vezet az elméleti képzés, illetve az átadott ismeretek alkalmazhatósága tekintetében, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán tartják viszont a legszínvonalasabbnak a szakmai gyakorlatokat. Az orvoskarok oktatói különösen kritikusak a szakmai gyakorlatokat illetően: ők adták minden szakterület közül a legrosszabb osztályzatokat. Pécsett 3,69-re, Budapesten 3,29-re, Debrecenben 3,2-re, Szegeden pedig 3,14-re értékelték a szakmai gyakorlatok színvonalát.

Külföldön többet ér

A vizsgálat szerint az orvostanhallgatók értékelik a legtöbbre diplomájukat a munkaerőpiacon. Azt azonban, hogy mennyit ér majd oklevelük itthon és külföldön, eltérően ítélik meg. Itthon például szerintük a szegedi oklevél számít a legtöbbet (4,03 pont); második helyen áll a Semmelweis Egyetem diplomája (3,84 pont). Úgy vélik ugyanakkor, hogy külföldön a budapesti oklevél a legértékesebb (4,06 pont), és csak második helyen áll a szegedi diploma (3,85). A harmadik helyen álló pécsi és a negyedik helyen álló debreceni intézmény hallgatói szerint nagyjából ugyanolyan értékes a diplomájuk itthon, mint külföldön (külföldön mindkét esetben kicsit többet ér).
Az orvostanhallgatók döntő többsége biztos abban, hogy el tud majd helyezkedni, és meg kíván maradni a szakterületén. A felmérésből az azonban nem derül ki, hogy vajon a pálya elhagyásának tekintik-e a külföldi munkavállalást, illetve az egészségügyi iparban, a marketing területén végzett munkát. A hallgatók azt mondják: a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karán segítik a végzés utáni elhelyezkedést a leginkább, itt tartják a legjobbnak a cégekkel való kapcsolatot is, és szerintük itt oktatnak a szakma legelismertebb képviselői. Az oktatók kissé árnyaltabb képet festenek: az elhelyezkedést szerintük is Debrecenben segítik a leginkább, de úgy látják: a cégekkel a szegediek tartják a legjobban a kapcsolatot, a szakma legelismertebb képviselői pedig a budapesti orvosegyetemen oktatnak.
Komolyan veszik

Az intézményi szolgáltatásokkal az orvostanhallgatók elégedettebbek a más szakokra járóknál. Az oktatókat Budapesten tartják a legsegítőkészebbnek. A tájékoztatás Pécsett a legjobb, itt van a legtöbb kulturális és sportolási lehetőség is, viszont Debrecenben található a legtöbb számítógép és a legszínvonalasabb könyvtár.
Az egyetemek, úgy tűnik, komolyan veszik hallgatóik viszszajelzéseit. A Semmelweis Egyetem az infrastrukturális szolgáltatásokban például nem jeleskedik: a harmadik helyen áll. Tulassay Tivadar professzor, az egyetem rektora szerint ez elsősorban annak „köszönhető”, hogy nem alakult ki egységes kampusz. Az intézménynek tucatnyi telephelye van, ezért a hallgatóknak sokat kell utazniuk. A cél az, hogy az Üllői út köré csoportosuljanak az épületek. A Szentkirályi utcában márciusra alakítják ki a Fogorvostudományi Központot, a Tűzoltó utcában pedig 2008. szeptemberére elkészül az Általános Orvostudományi Kar új oktatási központja. A számítógépes ellátottságon is igyekeznek javítani: tavaly decemberben 260 számítógéppel szerelték föl a Nagyvárad téri Diákcentrumot. Tulassay Tivadar egyébként saját tapasztalatait látja viszszaigazolódni a rangsorokban.
– A diploma értékét tekintve a Semmelweis Egyetem joggal áll az első helyen, hiszen már tavaly is tízszeres volt a német diákok túljelentkezése, és több külföldi diák iratkozott be, mint magyar – mondta. Szerinte Magyarországon még csak gyermekcipőben jár az egyetemi rangsorkészítés, ezért akadnak módszertani problémák. A Semmelweis Egyetem például az intézmények összesített rangsorába nem került be, mert nem karra, hanem intézményre adta meg a PhD-adatokat, a rangsort viszont karonként állították föl. A rektor szerint a rangsorokra azonban érdemes odafigyelni, hiszen nagy a verseny a hallgatókért.
Dr. Benedek György, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja is fontosnak tartja a rangsorokat. Mint mondta, rendkívül büszkék eredményeikre, többek között arra, hogy a magyarországi felsőoktatási intézmények között az összesített kari rangsorban az ötödik helyen végeztek – csaknem 160 képzőhely közül. Azt viszont megvizsgálják majd, hogy az elméleti képzés tekintetében miért kerültek az utolsó helyre az orvosképző egyetemek között.

Elektronikus „lógásgátló”, internetes napló, SMS-értesítő az iskolai osztályzatokról – a szülők egy része ma már nem csak a mobiltelefonnal tarthatja „elektronikus pórázon” gyermekét. Kérdés: erősíti-e mindez a bizalmat szülő és gyermek, tanár és diák között?

„Az idén súlyosabb vétség nem fordult elő. Igen jó szolgálatot tett a múlt évben bevezetett ellenőrző füzet, melynek segítségével a szülői ház is állandó támogatásban részesíttetett” – olvasható a budapesti Kossuth Lajos Gimnázium 1923-as évkönyvében. A szülők ezt az „újítást” akkoriban feltehetőleg nagy örömmel, a diákok viszont bizonyára legalább akkora aggodalommal fogadták. Persze a húszas évek „vívmánya” még legalább lehetőséget adott a tanulóknak némi ügyeskedésre. Megválaszthatták azt a legmegfelelőbb pillanatot, amikor úgy látták, talán nagyobb megértéssel fogadják szüleik a rossz osztályzatot. Ma már erre nem mindegyiküknek nyílik lehetősége: több iskolában ugyanis bevezették az internetes naplót, és a mobilszolgáltatók havi fix tarifáért SMS-ben is értesítik a szülőket gyermekük iskolai előmeneteléről. Egyszóval értelmetlen minden ügyeskedés; a diák hiába is próbálná eltitkolni rossz jegyeit, iskolakerülését, a szülőnek elég csak felmennie az internetre, beírni a megfelelő kódot, és máris megtudhatja, milyen osztályzatokat szerzett gyermeke.

Oktatásügyi tervek

Tandíjat vezet be 2007-től a felsőoktatásban a kormány. A pedagógusok béremelésre nem számíthatnak, többet kell viszont dolgozniuk. A kabinet ezzel egyidejűleg „soha nem látott méretű” iskolafelújítást és kötelezOE angolnyelv-tanítást is ígér a középiskolákban.

Az államilag támogatott képzésre járó hallgatóknak ezentúl tandíjat kell fizetniük. Az ingyenesség azonban csak 2008-tól szűnik meg ténylegesen, amikor a most felvettek másodévesek lesznek. A fejlesztési részhozzájárulásnak nevezett díjat ugyanis felmenő rendszerben vezetik be; a legjobb teljesítményű hallgatók tandíjmentességet kaphatnak, ezért csak a második évtől szednek pénzt a hallgatóktól. A tandíj összege az állami támogatás 20 százaléka, vagyis felsőfokú alapképzésben évente 105 ezer, mesterképzésben pedig 150 ezer forint. Az egyetemek és a főiskolák ennél ötven százalékkal többet is elkérhetnek – például az olyan drágább szakokon, mint az orvosképzés –, de akár a felére is csökkenthetik a tandíjat. A hallgatóknak így egy hónapra lebontva legalább 4375, legföljebb 13 125 forintot kell majd fizetniük az alapképzésben.

Zűrzavaros jogszabályalkotás

November végén a parlament másodszor is megszavazta az új felsőoktatási törvényt – immár több ponton módosítva. Az életbe lépéshez azonban még az államfőnek is alá kell írnia a jogszabályt, így addig egy „kis törvény” biztosítja, hogy jövőre elindulhasson az új típusú képzési rendszer. Ez utóbbi az orvosképzést nem alakítja át.
Ismét a parlament elé került az új felsőoktatási törvény, néhány ponton alapjaiban átírva. Mint emlékezetes, a három év előkészítés után idén tavasszal elfogadott jogszabályt az Alkotmánybíróság több ponton kifogásolta, mert az sértette a tudományos élet szabadságát, illetve a felsőoktatási autonómiát. A törvényt Mádl Ferenc akkori köztársasági elnök ki sem hirdette, ehelyett előzetes normakontrollra küldte az Alkotmánybírósághoz. A volt államfő elsősorban azzal kapcsolatban fogalmazott meg aggályokat, hogy a felsőoktatási intézményeknek olyan irányító testületeket kell fölállítaniuk, amelyek a tudományt érintő kérdésekről is dönthetnek, miközben a grémiumokból kizárják a tudományos élet képviselőit. Sőt, a tagok számára még a felsőfokú végzettség sem volt előírás.

Egyből kettő

Csaknem százezer diák esik át tavasszal az új, kétszintű érettségi tűzpróbáján. A tanév végi vizsga egyben felvételijüket is jelenti majd, ezért nem mindegy, melyik tárgyat, illetve szintet jelölik meg jelentkezési lapjukon.

A továbbtanulni szándékozó diákoknak február 15-ig kell eldönteniük, melyik egyetemre vagy főiskolára adják be jelentkezési lapjukat, és melyik tárgyból milyen szintű érettségi vizsgát tesznek. A felvételi lapok postára adásának és az érettségire jelentkezésnek a határideje az idén esik először egybe – nem véletlenül. Most tavasszal ugyanis már új, kétszintű érettségi rendszerben zárják középiskolai tanulmányaikat a végzősök, a matúra egyben a felvételi vizsgát is jelenti. A diákok eldönthetik, emelt vagy középszintű érettségit tesznek- e, de bárhogy határoznak is, mindkettő belépőt jelent a felsőoktatási intézményekbe.