Elvágyódó szakorvosjelöltek

A leendő szakorvosok kétharmada mérlegeli a külföldi munkavállalás lehetőségeit, többségük azonban inkább csak elégedetlen a hazai helyzettel. A külföld vonzereje nem csupán a magasabb fizetésekben, hanem a jobb munkakörülményekben, a kedvezőbb szakmai előmeneteli lehetőségekben rejlik, na meg abban, hogy ott jobban megbecsülik a szakmát és az orvosokat is. Legalábbis az érintettek szerint.

A rezidensek 66 százaléka gondolkodik külföldi munkavállaláson: a legnagyobb arányban (100 százalékban!) a traumatológus-ortopédus, illetve a patológus pályára készülők hagynák el az országot – derül ki a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának vizsgálatából, amelyben az elmúlt három évben több mint 1700 budapesti, továbbá szegedi első és hatodéves orvostanhallgatót, illetve rezidenst kérdeztek meg. A legutóbbi adatok szerint sokan (75,8 százalék) távoznának az aneszteziológusok közül is, de a belgyógyászok (66,6 százalék) és a pszichiáterek (64,3 százalék) szintén erőteljesen mérlegelik a külföldi munkavállalás lehetőségeit.
  – Többségük inkább csak elégedetlen a hazai helyzettel, vagyis csak beszél arról, hogy elmenne – állítja dr. Szócska Miklós, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgatója, a kutatás vezetője. Tíz százalékuk viszont konkrét lépéseket is tesz egy külföldi munkalehetőség megtalálása érdekében: állásinterjúkra jár, hirdetésekre válaszol, kiküldi önéletrajzát, levelezésben, telefonos kapcsolatban áll külföldi intézménnyel.
  A rezidensek több mint fele ugyanis úgy gondolja: külföldön lényegesen jobbak a megélhetési lehetőségei. Mégsem csupán az anyagiak jelentik a fő vonzerőt egy nyugat-európai országban: a munkakörülmények, a szakmai lehetőségek is fontosak – mutatott rá Szócska Miklós. A megkérdezettek 96,3 százaléka jobb vagy lényegesen jobb munkakörülményekre, 81,3 százaléka jobb vagy lényegesen jobb szakmai lehetőségekre számít külföldön. A tudományos munka feltételeit a megkérdezettek 72,6 százaléka gondolja kedvezőbbnek idegenben. Nem elhanyagolható szempont a társadalmi presztízs sem: a rezidensek 75,1 százaléka szerint külföldön jobban megbecsülik az orvosokat, mint itthon.
  Az első éves orvostanhallgatók, úgy tűnik, még fényesebbnek látják a külhoni lehetőségeket (vagy még sötétebbnek az itthoni állapotokat). Körükben ugyanis 97,6 százalék azok aránya, akik úgy gondolják, külföldön jobbak vagy lényegesen jobbak lennének a megélhetési lehetőségeik, 95,2 százalékuk pedig jobb munkakörülményeket vár. Hatodévre kissé visszaesik a lelkesedés: a végzősök 76,3 százaléka gondolja jobbnak vagy lényegesen jobbnak az ottani megélhetést, és 58,6 százalékuk ítéli kedvezőbbnek a külföldi munkakörülményeket.
  A Magyarországról való távozás legnagyobb motivációja mégis a munkabér: a rezidensek körében az „elhajtó” tényezők közül egy ötfokú skálán átlagosan 4,75 pontot kapott a fizetés, 4,55 pontot a külföldi fizetésből származó megtakarítási lehetőség. Ezen a skálán is megjelennek azonban pozitívumként a külföldi munkakörülmények (4,53 pont), az életkörülmények (4,48 pont), a szakmai fejlődési lehetőségek (4,33 pont), illetve az orvosok és a szakma társadalmi megbecsültsége (4 pont). Azoknak a rezidenseknek a többsége, akik nem gondolkoznak külföldi munkavállaláson, erősen kötődik Magyarországhoz: az ebből fakadó, elsősorban érzelmi motivációk jelennek meg a „megtartó” tényezők között. „Itthon képzelem el a jövőmet” (4,22 pont), „baráti közegben szeretnék élni” (3,9 pont), „szeretem a hazámat” (3,89 pont) kijelentések érték el a legmagasabb értékeket. Úgy tűnik: a rezidensek felelősséget éreznek szűkebb környezetük iránt is (3,67 pont), sokakat itthon tart a családalapítási és gyermekvállalási szándék (3,56 pont), és fontos az is, hogy anyanyelvükön beszélhetnek a betegekhez (3,54 pont).
  Ugyanakkor a felmérésből az is kiderül, hogy a hazai orvosfizetésekkel kapcsolatos elvárások egyáltalán nem földtől elrugaszkodottak – véli Szócska Miklós. A rezidensek több mint fele ugyanis 200- 300 ezer forint körüli nettó bért tartana reálisnak egy friss diplomás orvos számára (ez most 96 ezer forint), és több mint 40 százalékuk gondolja úgy, hogy a szakorvosjelölteknek 300–400 ezer forintos fizetés volna elfogadható. A megkérdezettek szintén valamivel több mint 40 százaléka szerint 500 ezer forint feletti, 36,2 százalékuk szerint pedig 400-500 ezer forint közötti bért kellene kapniuk a pályakezdő szakorvosoknak ahhoz, hogy ne gondolkodjanak külföldi munkavállalásban.