Ezúttal egy olyan hazai honlapot mutatunk be, a terasz.hu-t, amely a kultúra egész területét igyekszik lefedni – hasonlóan a korábban bemutatott fidelio.hu-hoz –, talán némi irodalomtúlsúllyal. Egyszerre programajánló, előzetes, ismertető és kritikai oldal ez, ugyanakkor a legáltalánosabb értelemben vett kulturális kérdésekre és is odafigyel (például a „Társadalom” vagy a „Pályázatfigyelő” rovatban). Veszedelmes hálózati helyről van szó: a rovatok, leágazások, linkek zavarba ejtő bősége arra ösztönzi az olvasót, hogy akár órákat töltsön a „teraszon”.
Ha nyár van (sőt: ha ősz, tavasz vagy tél), akkor fesztiváltól hangos az ország – többségük jól ismert, megbízható színvonalú, ismert helyszíneken: Veszprém, Zsámbék, Tiszadob, Esztergom és számos fővárosi (szabadtéri) színpad.
Május 28-án, este 6-kor a budapesti Rátkai Klubban különleges koncert lesz, címe: Orvosok a zenében, Kispál Sára, dr. Hegedűs Lívia, Kosóczki Tamás (zongora), dr. Jendrék Ágnes (cselló), dr. Desits Imre (próza) közreműködésével. A műsor rendkívül színes: sok-sok táncos darab (menüettek, sicilienne, polonéz, rondók), ismert és kevésbé ismert szerzők művei – igazán élvezetes összeállításnak látszik (és nyilván annak is hallatszik majd). A kollegiális érdeklődésen túl vonzó lehet tehát a könnyed és változatos program is. Ahogyan a kilenc műsorszámból álló – immár hagyományos – Ligeti-est is sokféleségével vonzhat: a MűPa színpadán 26-án az UMZE Kamaraegyüttes (élén az amadindás Rácz Zoltán) többek között kitűnő zongoristák – Ránki Dezső, Klukon Edit és Nagy Péter – közreműködésével játszik a nagy modern mester műveiből. Tegyük félre előítéleteinket: Ligeti elmélyült és bonyolult ugyan, de játékos és élvezetes is. Ha pedig valaki nagyon ügyes, talán még bejuthat a zseniális szaxofonos és a világhírű énekegyüttes, vagyis Jan Garbarek és a Hilliard Ensemble estjére a Bazilikába, 27-én este.
Március 20-át valamikor valaki kinevezte a Magyar Jazz Ünnepének – nagyon helyes, nem árt olykor (még ha évente csak egyszer is) felhívni a figyelmet a kiváló magyar jazz-zenészekre. Csöppet sem fog rontani az ünnep ízén, hogy két nappal korábban vendégül láthatjuk Wayne Shortert, a szaxofon egyik legnagyobb élő mesterét, éspedig Budapest talán legreprezentatívabb (és mindenképpen legjobb) hangversenyhelyszínén, a Művészetek Palotájában.
Egy-egy népszerű előadóművész excentrikus öltözködése, sajátos szokásai olykor a gyengeségeket vagy egyenesen a tehetségtelenséget hivatottak elfedni – máskor azonban ezek valóban csak külsőségek, és nem érintik a kiemelkedő színvonalat, a komoly teljesítményt. Az utóbbinak lehetne jó példája az ünnepelt angol hegedűművész, Nigel Kennedy, akinek előadásmódjáról megoszlanak ugyan a vélemények, tudásáról azonban nem. A komolyzenész Kennedy pályája kezdete óta foglalkozik a dzsesszel, a popzene is érdekli, és hallgatóit arról akarja meggyőzni, hogy ezek (no meg a népzene, a világzene) nem külön, elszigetelt világok részei, hanem összefüggenek, legalábbis összehozhatók egymással. Kennedy egy ideje Lengyelországban él (Krakkóba nősült), és lemezt is készített a helyi Kroke Band nevű klezmerzenekarral – nem is akármilyet. Most pedig ismét Magyarországon köszönthetjük: április 2-án a Nigel Kennedy Quintet (a hegedűs négy lengyel zenésztársa a nagybőgő, a tenorszaxofon, a zongora és a dob mesterei) dzsessz-, világzenei és népzenei estet ad a Művészetek Palotájában. Izgalmas lesz.
Február utolsó napján Dvor ˇák-maraton lesz a Művészetek Palotájában: fél 11-kor kezdődik az első, este 9-kor az utolsó koncert (s ezzel egy időben egy videovetítés is). Nagyszerű előadók veszik birtokba a ház termeit, és a daloktól a kamaraműveken át a szimfonikus és operadarabokig a cseh mester sok-sok művét adják elő. Március 9-ig a prágai Antonín Dvorˇák Múzeum gyűjteményéből kiállítás is látható Dvorˇák Ruszalkájáról. A két bicentenárium (Haydn 200 éve halt meg, amikor Mendelssohn született) ebben a két hétben is meghatározó lesz. 2-án a Márványteremben Haydn dalaiból hallhatunk, ugyanaznap a Zeneakadémián Mendelssohn Skót szimfóniája is elhangzik; Haydn szerepel a Budapest Barokk Együttes, a Debreceni Kodály Kórus (március 5.), Gábos Judit (márc. 7.), Jandó Jenő és Ránki Dezső (márc. 10.) műsorán is. És akár van valamilyen évfordulója Mozartnak, akár nincs, nem szabadna kihagyni a Figaro házassága három előadását – ismét csak a MűPában, március 7-én délután, 9-én és 11-én pedig este: Fischer Iván vezényli a Fesztiválzenekart. Ez is ünnep.
Tőlünk telhetően igyekszünk figyelemmel kísérni azokat a fontosabb magyar honlapokat, amelyek a kultúra egészének vagy egy-egy szeletének, egy-egy művészeti ágnak a bemutatását szolgálják. Először egy vizuális művészet kiváló hálózati lakhelyével ismerkedünk: a fotografus.hu című „webgalériával”.
Lehet-e úgy írni a temetőkről, hogy az ne legyen könnyes-bús, sem szikáran komor, sem mereven tudományos? Érzékeltethető-e a temetők hangulata, világképi sugallata, a környezetben betöltött funkciója? És illik-e egyáltalán hol humoros, hol izgalmas, hol rejtélyes történetekkel meg-megszakítani a világ néhány temetőjének áttekintését?
Adventkor, karácsony közeledtével nagyszerű klasszikus koncertek várják a közönséget: Gödöllőn játszik Bogányi Gergely, a Művészetek Palotájában Philippe Herreweghe, újra együtt énekel Bognár Szilvia, Herczku Ágnes és Szalóki Ági, lesz sok-sok Bach, és érdemes nézegetni a templomok (nemcsak a budapestiek) kapuján a kiírásokat, szép zenéket hallhatunk ott is. Egy olyan helyszínen, amit nemigen szokás a zene otthonaként számon tartani, a CEU-n (Közép-európai Egyetemen) három zongorista Messiaen születésének 100. évfordulójára emlékezik. Áhítatos és természetközeli, a transzcendenciával és az ég madaraival egyaránt szoros kapcsolatot tartó kortárs zene. És gondoljuk meg: ennek a „kortárs” zenének a szerzője kicsit idősebb, mint mondjuk Radnóti, itt az ideje, hogy lassan klasszikus legyen. A MűPában az UMZE és a Zeneakadémia ugyancsak Messiaent ünnepli, Klukon Edittel, Ránki Dezsővel, vezényel Rácz Zoltán. A CEU-n (ingyenesen!) bemutatott koncertet a Nádor Teremben megismétli Borbély László, Körmendi Klára és Szabó Ferenc János; a budapesti Páduai Szent Antaltemplomban Leos Janácek és Olivier Massiaen emlékére tartanak koncertet. Ismerkedjünk velük, csalódni biztosan nem fogunk.
Karácsony estéjén és másnapján semmi koncert nem lesz, aztán lassan megindul az ünnepi roham – míg végül újévkor szerte az országban, sok városban megszólalnak a helyi szimfonikusok, olyan egyszerre, mintha csak parancsba kapták volna. Szombathelyen nem rontják el a zenészek szilveszteri mulatságát, 30-ára tették a Savaria Zenekar fellépését (Bartók-terem, vez. R. Houlihan, műsor: Strauss család), és talán a szegedieknek sem zavar be a 6-kor kezdődő szereplés a Nagyszínházban. Újévkor pedig: a debreceniek a Nagytemplomban, a kecskemétiek és az egriek a városi színházban, másnap (2-án) a pécsi Pannon Filharmonikusok a pécsi, a Miskolci Szimfonikusok a miskolci nagyszínházban. Orgonakoncert pedig jut Tihanyba és Hévízre is ezekben a napokban. Aki élő zenével búcsúztatja az óévet, és szerencséje (no meg jegye) is van, az Presser Gábor és az Amadinda együttes immár hagyományos koncertjére megy, a MűPába (ezúttal közreműködik többek között Szalóki Ági is). De az új év első napjának hőse kétségkívül Fischer Ádám, aki délután a Rádiózenekart vezényli, este pedig a Londoni Filharmonikusokat, Haydn Teremtés című rövidke bagatelljét. Hogy éjszaka miért nem dolgozikimages/?
A magyar fuvolások nagyon jók. Gondoljunk csak a virtuóz Drahos Bélára, Pröhle Henrikre vagy a Fesztiválzenekarban játszó Sebők Erikára, Pivon Gabriellára. A most következő hetekben pedig néhány remek magyar fuvolással találkozhatunk, valahogy véletlenül így sodorta őket össze a koncertprogram. Először november 7-én, Budapesten a Nádor-teremben Somogyi Júlia játszik Mozartot és modern szerzőket (a zongoránál Gábor József); három napra rá, november 10-én a kísérletező mester, a különleges technikájú művész és nagy hatású tanár, Matúz István – és fia, Matúz Gergely – kortárs művekből összeállított koncertjét lehet meghallgatni a Magyar Rádió Márványtermében. Ittzés Gergely a Győri Egyetemi Zenekarral lép fel november 13-án Győrben, a Régi Zsinagógában – a műsoron Telemann és Bach. Szép estének ígérkezik. De ugyanazon a napon a fővárosban (az Óbudai Társaskörben) a kiváló Gyöngyössy Zoltán lemezbemutatója lesz – ismét Mozart és modernek. Csak fuvolamérgezésünk ne legyen.
A Carmen a zeneirodalom egyik legnépszerűbb operája. Áriái és kórusai közül nem egy vált híressé, a feldolgozásoknak – nem is számítva most a hangfelvételeket és az előadásokat – se szeri, se száma.
Olyan hihetetlenül zsúfolt a november végi, december eleji koncertprogram, hogy még a jazz műfajára szorítkozva is csak sok fájdalmas kihagyással tudunk néhány programot ajánlani. Harcsa Veronika, az immár világhírű énekes kétségkívül az egyik főszereplő: kvartettjével 27-én az A38-as hajón lép fel, december 4-én szintén velük az ugyancsak pesti Aranytízben, másnap pedig a Rádió Márványtermében. A Muzsikus Kávéházban 29-én a gitáros Gyémánt Bálint a partnere, míg 6-án Blaho Attilával énekel duót a Budapest Jazz Clubban. December első napján rendkívül érdekes esemény lesz az Operában: a Ház zenekarát a kiváló Kovács László vezényli, s velük lép színpadra egy egész sor remek jazzművész, a magyar élvonal, a Jazz az Operában című estén. Ott lesz a legjobb magyar trombitás, Fekete-Kovács Kornél is, aki az előző estén kvintettjével a Columbus-hajón, másnap este pedig a Kőleves Vendéglőben játszik. A Gödör Klubban 28-án rendezik meg a XI. Bluespatika Jamboree-t (a belépés ingyenes), olyan közreműködőkkel, mint a külföldön élő nagyszerű hegedűs, Frankie Látó. A vidék, sajnos, most nem jeleskedik, bár akad kivétel is: nem jazz ugyan, de igazi csemege (mert ritkaság) a Vujicsics- együttes és Sebestyén Márta estje november 28-án Pécsett, a Dominikánus Házban.
...És akkor kezdődik a Budapesti Őszi Fesztivál. Száznyolc perces koncertet adnak a kitűnő zeneszerző, Dukay Barnabás tiszteletére a Millenáris Teátrumban október 11-én, Ránki Dezső és Klukon Edit, továbbá az UMZE Kamaraegyüttes, az Amadinda és a Schola Hungarica közreműködésével (vezényel Rácz Zoltán, Dobszay László és Dukay Barnabás). A modern klasszikusok (Ligeti és Cage) mellett természetesen főleg Dukay darabjai hangzanak majd el, köztük egy ősbemutató. Nagy kérdés (bár teljesen érdektelen), hogy sikerül- e éppen 108 perc alatt eljátszani a koncertet. A Dukay nemzedékéhez (és annak idején vele egyazon körbe) tartozó Sáry László és Vidovszky László is fellép azon a koncerten (vagy inkább: előadáson), amelyen a legkitűnőbb fafúvósokból alakult Trio Lignum játszik (a Katona József Színházban, október 19-én) nagyon régi és kortárs magyar zenét – egy blokk olyan filmek zenéjéből áll, mint a Szindbád, az Ötödik pecsét és az Angi Vera. Igazi csemege.
A koncertszezon kezdete, szeptember első fele a komolyzenét tekintve mintha amolyan hangolás, fészkelődés, köhécselés volna: komoly, nagy hangversenyek csak az immár hagyományos „Budapesti Mahler-ünnep” napjain lesznek (természetesen a Fesztiválzenekar égisze alatt), utolsó nagy nekirugaszkodása van a „Kastélykoncertek Eszterháza 2008” elnevezésű fesztiválnak; és persze ki lehet még mazsolázni néhány finom kamaraestet mind a budapesti, mind a vidéki kínálatból. De mindez csak előkészületnek számít. Ehhez képest korán és nagy erővel indul a jazzkoncertek őszi sorozata: a Debreceni Jazznapokra (szeptember 4-től 7-ig) ezúttal a nagyszerű énekesnőt, Stacey Kentet is várják, valamint a gyakori vendég Tony Lakatost; s persze színre lép – a legváltozatosabb felállásokban – a magyar jazz színe-java. A baj csak az, hogy ugyanekkor kezdődik Budapesten a IV. Újbuda Jazz Fesztivál, részint a Debrecenben is fellépő derékhad közreműködésével, és olyan meghívottakkal, mint az egyformán világhírű szaxofonos Zbigniew Namyslowski és a hegedűs Alexander Balanescu. Együtt hallhatjuk a két fenomenális cimbalmost, Balogh Kálmánt és Lukács Miklóst; s mindeközben csak úgy, fesztiválon kívül, kiválónak ígérkező koncerteket tartanak a Budapest Jazz Klubban és a Columbus Jazz Hajón. És ezt nevezzük döcögős, lassú bevezetésnek?
Világzenével az egész országban jól el leszünk látva: Szentendrére a hónap első három szombatján érdemes ellátogatni, Nagymaroson 18-tól 20-ig tartják a színes zenei programokat kínáló Regejáró Misztrál Fesztivált, míg Szombathelyen, 9-én bali népzene hallható (az a muzsika, amely a 20. század második felében számos zeneszerzőre volt nagy hatással). A jazzszcéna kicsit visszafogottabban, de azért jelen van a júliusi kínálatban: biztos pont lesz Barabás Lőrinc és zenekara az A38 hajón, minden szerdán, és kétszer is szerencsénk lehet a kiváló szaxofonoshoz, Dresch Mihályhoz, egyszer Zsámbékon (18-án), majd az angyalföldi Művelődési Házban (David Yengibarjannal, a fantasztikus harmonikással, 22-én). Beindulnak az ünnepi játékok Veszprémben, ahol a tavalyi Zawinul-koncert után most nem kisebb zongorista lép fel, mint Herbie Hancock (24-én). 30-án Pesten ad koncertet Gadó Gábor (aki csak vendégként jár haza), és kétszer is meghallgathatjuk Oláh Tzumó Árpádot (25-én Zsámbékon, 30-án Vármegyeházán). A hónap végén Pécsett újabb fesztivál várja a nagyközönséget (ezúttal blues és jazz) – de érdemes a váci és nagykanizsai (cserfői) kínálatra is odafigyelni. Jó forró jazznapoknak nézünk elébe.
A magyar kulturális földrajz szerint, legalábbis augusztusban, Sárospatak sokkal közelebb van Szombathelyhez, mint Tiszadob Szegedhez; minden említésre méltó kortárs, jazz és klasszikus zenei esemény az ország északi felén zajlik, olykor esetleg Pécsett. Dél-Magyarországon pedig, ne szépítsük, jóformán semmi nincs. Tokajtól Pannonhalmáig és Fertődig, onnan Szombathelyig, majd a Balatonig egész augusztusban fantasztikus a kínálat. Akit nem szippant be a Sziget-fesztivál (figyelem, már régen nem kizárólag a populáris zenéért érdemes odamenni), az Budapesten másutt is pazar programot talál, vagy elruccanhat Szentendrére, Vácra, Veszprémbe; de mivel minden helyszínen a fesztiválok vonzerejében bíznak, érdemes a műsorfüzeteket a Zempléni Művészeti Napok vagy a Kastélykoncertek Eszterházán címszó szerint böngészni. Szombathelyen többnapos szórakozást kínál a Savaria Történelmi Karnevál, a legendásan jól szervezett Pannonhalmi Művészeti Fesztivál pedig a kortárs és a klasszikus művészetet hozza össze. Tehát: vigyázzunk. Valaki maradjon azért délen is.
A március 14-én kezdődő Budapesti Tavaszi Fesztivál csupa frusztráció a zenekedvelő számára – sok-sok helyen kellene egy időben tartózkodnia, így hát döntenie kell egy koncert mellett, és keserű szájízzel lemondani az összes többi lehetőségről. De azért: soha kellemetlenebb frusztrációt! Ha csak találomra kiválasztunk egyetlen pénteket a fesztivál vége felé, március 28-át, ott kellene lenni a zseniális Radu Lupu és a Fischer Iván vezette Fesztiválzenekar Beethoven– Bruckner koncertjén; ugyanakkor, amikor Chopint játszik Érdi Tamás az Olasz Intézetben; a Francia Intézetben egy fiatal, de érdekesnek ígérkező jazzegyüttes, az Olamar mutatkozik be – és akkor még nem szóltunk a Millenárisról, ahol a jazz és a népzene kedvelői déltől éjszakáig remekül eltölthetik az időt a különös fúvós-összeállításban elhangzó Goldberg-variációktól az Orlando Groupig. Mert nemcsak fesztivál van, hanem annak pereme, széle is, a fringe, ahol a (még) nem nagyon neves, de ígéretes tehetségek mutatkoznak be. És ez csak egyetlen péntek. Nehéz idők elé nézünk.
A december végén megjelent jogszabály változások, így a fix díj elvonása, és az új indikátor rendszer bevezetése korántsem segíti a magyar közfinanszírozott alapellátás működését.