CSUPOR DEZSŐ cikkei

Gyógyhatású orchideák

Az orchideák az illatos növények királyai – állította a taoista gondolkodó, Konfuciusz az időszámításunk előtti 6. században. Ezt hallva talán a virágok páratlan szépségére gondolunk, és nem a felhasználhatóságukra. Ám e növények számos kultúrában szolgáltak gyógyászati célokat, igaz, hatékonyságuk bizonyítása még várat magára.
A tapasztalt vagy bizonyított gyógyhatás sok, nem látványos növényt tett már közkedveltté. A városi ember kamillát ma már szinte csak szárított formában lát (vagy úgy sem, hacsak ki nem szakad a teafilter – a szerk.), a tiszafa pedig, amely az emlőrák kezelésében megérdemelt helyet kivívott taxol természetes forrása, sokak számára teljesen ismeretlen növény.
Az orchideákkal sincs ez másképp. Több mint 25 ezer természetes fajuk többsége a trópusi éghajlat alatt él, a nálunk kapható vagy kiállításokon látható növények nagy része nemesített hibrid, számukat megbecsülni is nehéz. A trópusokon az orchideák a fákon élnek, a kérgükben telepednek meg, és az ágakon összegyűlt szerves anyagokból nyerik a tápanyagot. Mérsékelt éghajlaton viszont nem érdemes a fákat kémlelve kirándulni, hiszen az itt élő fajok talajlakók. A hazánkban élő egyedek szép, bár kétségkívül kevésbé dekoratív növények, mint a trópusi orchideák. Magyarországon 60 orchideafaj honos, mindegyikük védett növény. A hazai népi gyógyászatban nem számítottak jelentős gyógynövénynek, ezért szerencsére az újkori füvesemberek nem ritkították állományaikat.

Nagymértékben: orvosság

Amerikai kutatók a C-vitamin potenciális daganat elleni hatásáról számoltak be az Egyesült Államok akadémiai szakfolyóiratának szeptember 20-i számában.

 A daganatterápiában alkalmazott szerekkel kapcsolatban fokozottan érvényes a gyakran hangoztatott közhely: aminek nincs mellékhatása, az nem is hat. Ennek fényében különösen meglepő, ha a régi, ártalmatlan szer, a C-vitamin onkoterápiás szerephez juthat. Az 1970-es években néhány közleményben már leírták a nagy dózisban intravénásan (iv.) vagy szájon át alkalmazott aszkorbinsav daganat elleni hatását, és a hatást in vitro is igazolták. A lombikban tapasztaltak mechanizmusát azonban nem sikerült tisztázni, és a rák ellen fordítható előnyök a szigorúbb – kettős vak, placebokontrollos – vizsgálatokban nem voltak bizonyíthatók. A sorozatos sikertelenség évtizedekre elvette a kutatók kedvét daganat elleni felhasználás humán vizsgálataitól. Fordulópontot jelentett, amikor az utóbbi években kiderült: az aszkorbinsav farmakokinetikájával kapcsolatos feltevések tévesek, orális alkalmazásakor jóval kisebb plazmakoncentrációra számíthatunk, mint intravénás adagolás esetén. Az alkalmazott dózistól függően a két beviteli mód között meglepően nagy, 25–70- szeres különbség tapasztalható a plazmakoncentrációban. Mivel a régi, sikertelenül zárult vizsgálatokban szájon át adták a C-vitamint, rák elleni hatásának tanulmányozása újból aktuálissá vált.

Szópróba

Az asztmások agyának két területe fokozottan reagál a betegséggel kapcsolatos ingerekre – állítják a wisconsini egyetem kutatói (PNAS 2005;102:13319–13324). A vizsgálatokban részt vevő betegekkel asztmás rohamot indukáló antigéneket (parlagfű- vagy poratka- kivonatot), metakolint vagy fiziológiás sóoldatot lélegeztettek be, miközben különféle érzelmeket kiváltó szavakat kellett olvasniuk egy képernyőről. A szavak egy része kapcsolatos volt az asztmával (pl. fulladás), más része negatív, ám a betegséghez közvetlenül nem tartozó volt (pl. magányosság), míg a szavak harmadik csoportja semleges érzelmi töltéssel rendelkezett (pl. függöny).
A provokációs próba során a betegek agytevékenységét funkcionális MR-rel vizsgálták. Az asztmával kapcsolatos szavak olvasásakor két agyterületen (az elülső cinguláris kéregben és az insulában) tapasztaltak fokozott tevékenységet. Antigén egyidejű alkalmazása esetén különösen erős aktivitást tapasztaltak. Az említett agyi területeknek a szervezet homeosztázisának fenntartásában betöltött szerepe ismert, ezért fokozott aktivitásuk összefüggésben lehet bizonyos perifériás folyamatok, így a gyulladás szabályozásának zavarával.

Daganatforrás

Az American Cancer Society nagyvolumenű tanulmánya megerősítette a vörös húsok fogyasztása és a kolorektális daganatok előfordulása közötti összefüggést.

A Cancer Prevention Study II közel 149000, 50–74 éves alanya 1982-ben, majd 1993-ban is kérdőívet töltött ki táplálkozási szokásairól. Az American Cancer Society (ACS) munkatársai azt vizsgálták, hány résztvevőnél alakult ki vastagbéldaganat 2001-ig a vörös húsok fogyasztásával összefüggésben, ezenkívül felmérték a baromfi- és a halfogyasztás hatását is (JAMA 2005;293:172–182). Az elemzések során az elfogyasztott hús mennyisége szempontjából a felső és az alsó harmadba tartozók adatait hasonlították össze. A férfiaknál napi 85 grammos (nagyjából egy nagyobb hamburgernyi), míg nőknél napi 57 grammos vöröshús-fogyasztásnál kezdődött a felső harmad. A mindkét kérdőív szerint legtöbbet fogyasztók körében – a legkevesebbet fogyasztókhoz képest – 30–40 százalékkal nagyobb valószínűséggel alakult ki daganat a vastagbél alsó szakaszán vagy a végbélben.

Serdülőknek, inzulin mellé

A biguanid-származék metformint a 2-es típusú diabetesben szenvedő felnőttek kezelésére törzskönyvezték, de az inzulinfüggő formában szenvedő gyermekeknél tapasztalt hatásaival is egyre több vizsgálat foglalkozik. Itt az első, amelyben hoszszú távon elemezték inzulinkezelést kiegészítő hatását serdülők esetén.

Egy nemrég publikált vizsgálatban (Pediatrics International 2005;47:430–433) japán kutatók az 1-es típusú diabetesben szenvedő serdülők inzulinterápiáját kiegészítő metforminkezelés hatásait értékelték. A 15–22 év közötti, enyhén túlsúlyos fiataloknál intenzifikált inzulinkezeléssel sem sikerült megfelelő változást elérni – nem változott érdemben az éhomi vércukorszint, az összkoleszterinszint, a testtömegindex és a glikált hemoglobin értéke – ezért terápiájukat napi 500–750 mg metforminnal egészítették ki.

A teobromin reneszánsza?

A modern gyógyszergyártás korában, amikor a fejlődés kulcsát az újabb és újabb molekulák kifejlesztése jelenti, igazi csemegének számít, ha egy régóta ismert vegyület újszerű hatását sikerül igazolni. Úgy tűnik, ez történt a koffein és a teofillin szerkezeti rokonával, a teobrominnal. Korábban az obstruktív légúti betegségek kezelésére próbálták alkalmazni, de gyenge bronchodilatátor hatása miatt nem bizonyult jelentős szernek és hosszú évtizedekre feledésbe merült.
Akkor került újra a figyelem középpontjába, amikor magyar kutatók rokon szerkezetű vegyületek köhögéscsillapító hatását igazolták in vivo kísérletekben. Kézenfekvőnek tűnt a teobromin hatásosságát is megvizsgálni, mivel hosszú távú biztonságossága már bizonyítottnak tekinthető. A teobromin ugyanis a kakaóbab fő alkaloidja, a magban kb. 1–3 százalékos mennyiségben található meg. A kakaóbabból készült kakaóvaj a csokoládé egyik fő alkotórésze – a kész termék hozzávetőleg 1 százaléknyi teobromint tartalmaz. Ártalmatlanságát – ideális gyógyszermolekula! – csokoládéfalók milliói bizonyítják. Már csak egy dolog hiányzott: bizonyítani kellett, hogy a teobromin valóban hatásos köhögéscsillapító.