2022. január. 21., péntek - Ágnes.

A csökkent ejekciós frakcióval kísért szívelégtelenség belgyógyászati terápiája jelentős fejlődésen ment át az utóbbi néhány évtizedben, miután több olyan hatásos gyógyszer is forgalomba került, melyek alkalmazásával szignifikánsan csökkenthető a morbiditás és mortalitás.

A közepes ejekciós frakciójú szívelégtelenségben (HFmrEF) szenvedő betegeket korábban jellemzően kizárták a vizsgálatokból, ami gátat szabott a HFmrEF prevalenciájával, klinikai jellemzőivel, terápiára adott válaszaival kapcsolatos ismeretek megszerzésének.

Egyre inkább bebizonyosodni látszik, hogy a megtartott ejekciós frakciójú szívelégtelenség (HFpEF) kialakulása szorosan összefügg az öregedési folyamatokkal, és a szívet érintő panaszok egy sok-szervi kórkép részei.

A génexpressziót szabályozó RNS-ek szintjének a laboratóriumi mérése támogatást nyújthat a szívelégtelenség diagnózisához, a prognózis felállításához, illetve támogathatja az optimális terápia-választást.

Képlékenyek a határok a szívelégtelenség jelenleg alkalmazott klasszifikációjában. Amennyiben a neurohormonális blokádra adott válaszreakciót tekintjük, nem biztos, hogy megfelelőek a limitértékek.

A szívelégtelenség és a Covid-19 közötti kapcsolat komplex: a szívelégtelenség a súlyos lefolyású Covid-19 rizikófaktora, miközben a koronavírus-fertőzés a szívelégtelen betegeknél állapotromlást idézhet elő, illetve korábban nem szívelégtelen pácienseknél de novo szívelégtelenséget okozhat.

A szívelégtelenség napjaink egyik számos kihívást jelentő kardiológiai betegsége. Magas a halálozása, komoly hospitalizációs teherrel jár annak ellenére, hogy számos új gyógyszeres és műszeres terápiás beavatkozással rendelkezünk.

Az Európai Kardiológusok Társasága (ESC) 2021 augusztusában az éves konferenciáján újította meg a korábbi, 2016-ban kiadott, a szívelégtelenség (SZE) kezelésére vonatkozó irányelveit (1,2).

A PROVE-HF vizsgálat igazolta, hogy azoknak a csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelen (HFrEF) betegeknek származik előnye a szívelégtelenség kezeléséből, akiknél jelentős NT-proBNP csökkenést lehet elérni viszonylag rövid idő alatt, és az NT-proBNP-t sikerül alacsonyan tartani.

A szervezet megfelelő mennyiségű és minőségű hidratálása egész életen át csökkentheti a szívelégtelenség kialakulásának kockázatát.

Miközben a szívelégtelenség definíciója orvos-generációnként változik, abban mindenki megegyezik, hogy a diagnózis alapja a dyspnoe és az oedemaképződés észlelése.

A krónikus szívelégtelenség incidencia s prevalencia az elmúlt évtizedben tovább emelkedett, progrediáló, rossz prognózisú betegség, mely gyakran, főleg 65 év felett, igényel kórházi ellátást.

Az új terápiás lehetőségek ellenére a szívelégtelenségben szenvedők korai hirtelen halála, különösen csökkent ejekciós frakcióval élők esetén (HFrEF), még mindig nagyon magas.

A COVID-19 fertőzést követően kardiológiai problémák is kialakulhatnak hosszabb távon, így ajánlott átfogó kivizsgálást kérni a betegség után.

Az öngondoskodás és a tudatos életmód nagyon lényeges szerepet játszik a krónikus szívelégtelenség mindennapi kézben tartásában.

A szívelégtelenség kezelésében az angiotenzinreceptor-neprilizininhibitort 2015-ben hagyta jóvá az FDA, illetve Európában is abban az évben fogadták el.