Behálózott Psyche

Hermann Zsuzsa könyve kiemel néhány olyan témát, amely az 1990-es évek végén indult Psyche önsegítő közösséget különösen foglalkoztatták, részleteket közöl a csetekből, és „tapintatos” tudományos szövegekkel mutatja be a virtuális közösségeket, az internetes lelki gondozás lehetőségeit és korlátait.

1998-ban, amikor háromezer magyar lehetett a neten, és Hermann Zsuzsa munkahelyére, az MTA Pszichológiai Intézetébe bevezették az internetet, a pszichológus asszisztensként dolgozó Zsuzsa rájött, milyen óriási szerepe lehet a chat-nek a pszichológiai segítségnyújtásban. Azóta – 13 éve – minden nap csinálja a netes közösségformálást, önkéntesen, azaz ingyen; a könyvbemutatón elhangzott kérdésre válaszolva elmondja: évente 20 ezer Forintjába kerül a tárhely, a domain-név fenntartása.

Egyébként ha már az internetről van szó, a teljes könyvbemutatót megnézhetjük a youtube-on, és a könyvbemutató alatti csetet elolvashatjuk a közösség honlapján.

Az indulásról szólva Hermann Zsuzsa elmondta, hogy miután megszületett az ötlet a fejében, társkereső oldalakon szakmabelieket keresett, így talált rá például a kulcs nicknévre hallgató Szőke György pszichológusra. Sikerült bevonzania egy másik pszichológust és egy technikai embert is, így négyen kezdték; a lehetőséget meghirdették újságokban.

A hamar népszerűvé váló szolgáltatás keretei között – szabály: beszélgetés zajlik, nem konkrét tanácsadás – kialakuló netkapcsolat után/mellett a közösség tagjainak nagy része személyesen is megismerkedett egymással. Hermann Zsuzsa leszögezi, a netes és az élő kapcsolat nem helyettesíti, hanem kiegészíti egymást. 2007 óta táborokat is szerveznek, ahol a nyaraláson kívül önismereti munka zajlik. A Psycheközösség biztos hátteret jelent, mindig van valaki, aki meghallgatja a betérőt. Mint Zsuzsa hozzáteszi, a közösség életében a segítségnyújtáson kívül fontos a közös vidámság is, a viccelődés, „kurkászás”, illetve az élő találkozások esetén az éneklés. 2008 óta nemcsak chat-szoba, hanem közösségi oldal is működik, 8-900 regisztrált taggal és 40-50 törzstaggal; ezen, ahogy a könyvben is, nyomon követhető a csoportdinamika, a szakadások, újraegyesülések története.

Szóba kerülnek a különböző internetes szerepek:

Vannak trollok, akik mindenkibe belekötnek – velük a közösségi arculatot bemutató fejezet első alfejezete – Agresszió az interneten – foglalkozik.

Olvashatunk egy esetbemutatást a neten könnyen előforduló jelenségről, az álidentitás kialításáról: létrehozott valaki egy 26 éves drogos fiú identitást, majd másfél év múlva lelepleződött, kiderült, se nem fiú, se nem drogos – azonban a kábítószeres késztetést nem sikerült kijátszania magából az illetőnek, később drogos lett (tervezik, hogy színpadra viszik a közösség életét, hiszen a netes élet szerepjátszás is).

Az öreg hippi esete című fejezet Lamerről szól, a férfi küzdelméről a rákkal, amelyben többen kísérték őt cseten, élőben és öngyilkosságáról.

Megismerhetjük a gyászoló anya és a neki nyújtott segítség történetét, olvashatunk szomorú és vidám történeteket az alkoholról, hallhatunk a közösségben kialakult szerelmekről, az itt született gyerekekről, feltárul előttünk egy állami gondozott élete, identitása, akinek szerencséje volt: nevelőnője pozitív anyaképet, nőképet nyújtott számára.

A könyvbemutatón Heller Ágnes, aki történetesen Hermann Zsuzsa édesanyja, megjegyzi: bár ő alig ismeri a netet, de tudja, hogy óriási szellemi, politikai és közösségépítő lehetőségek vannak benne. A filozófusnő kiemeli a könyv további értékeit: az alkoholista naplója kifejezett irodalmi alkotás, illetve tapintatos tudományos szöveget is olvashatunk benne.

Valóban, élvezetesek a virtuális közösségeket és az internetes lelki segélyt bemutató fejezetek, és lábjegyzeteikkel további érdekes olvasmányokat, illetve netes kalandokat kínálnak a témában, így például Pléh Csaba, valamint Bodó Balázs előadását a Mindentudás Egyetemén.

A Hatalmas hálózatok – internetes közösségek, társas hálózatok című dupla előadás arra keresi a választ, hogyan szerveződnek és működnek kapcsolataink az interneten. Pléh Csaba pszichológus, az MTA tagja bevezetőjében ismerteti a kapcsolatok tematikáját több tudományterületen. Bodó Balázs közgazdász, médiakutató pedig a kapcsolatépítő és információmegosztó internetes oldalakat mutatja be. Az előadásnak külön aktualitást ad az a Nature magazinban publikált magyar tanulmány, amelyben hazai tudósok, Barabási Albert-László, Vicsek Tamás és Palló Gergely modellezték több mint harmincezer kapcsolat működést - ezt szintén bemutatja az előadás.

A könyvbemutató egyik vendége, Gordon Agáta, az internetes Irodalmi Centrifuga című folyóirat felelős szerkesztője hozzátette: a Behálózott Psyche-nek sikerült a netes formát papíron szépen visszaadni, egy másik vendég pedig, Ritter Andrea – aki az internet pszichológiájának szakértője – a hol intenzívebbek az érzelmek? Kérdésre válaszolva elmondta: a bántás a neten ugyanúgy fáj, hiába „csak” lelkileg sérül az ember, és nem fizikailag.

A Psyche önsegítő közösség alapján már iskolai dolgozat is született. Itt többek között elolvashatjuk, hogy „a honlap ötlete személyes chat-élmények alapján fogalmazódott meg Hermann Zsuzsában, melyek során feltárult előtte az internetet rendszeresen használók körében tapasztalható elmagányosodás, ami talán eredetileg magában a világban jelenlevő általános elmagányosodás (az internet csupán kitágítja ismerőseink körét, és láttatni engedi a megszokott környezeten túli emberi problémák sokaságát), és az a tény, hogy nagyon sok ember keres barátokat, vagy gyógyírt pszichológiai gondjaira az interneten keresztül, mely az anonimitás megőrzésével és a személyes jelenét hiányával a bátortalanok dolgát is megkönnyíti.

Hiszen hiába a médiumok egyre terjedő, közérthető ismeretterjesztése a psziché betegségeiről, az első lépést általában még ma is nehezen tesszük meg a szakember felé, ha pszichés problémáról van szó. Az emberek többsége disszimuláns, szégyelli a rosszkedv stigmáját, inkább azt mondja, hogy gyomorfekélye van, amitől egy kicsit rosszkedvű.

A pszichológus asszisztens Hermann Zsuzsa és társa, az azóta elhunyt pszichológus, Bartók János eredetileg a telefonos lelkisegélyhez hasonlóan anonim tanácsadásban kívánták részesíteni a hozzájuk betérőket internetes csevegés által, ám mára az anonim lelkisegélyként indult vállalkozás nem csupán virtuálisan létező, gyorsan változó szakember–segített-viszonyok hálózata, hanem valódi, állandó, élő közösséggé, önsegítő szervezetté fejlődött, alakult át, megtartva ugyanakkor eredeti funkcióját is. A többéves tapasztalat arra indította az alapító Hermann Zsuzsát, hogy az eredeti tervet, az anonim lelkisegélyt kiegészítve két részre válassza a Psyche szolgáltatását; az oldalon lelkisegély és közösségi chat működik egymás mellett, mely utóbbi a minden este online ötletgazda, és az állandó kliensek által alakult ki.

A szervezeti és működési szabályzat szerint a pszichológusok, pszichiáterek és szociális munkások általi, a világ magyarjai számára biztosított online lelkisegély mellett a Psyche fel kívánta vállalni a pszichológiai ismeretterjesztést, az egészségmegőrzést, pszichiátriai háttér biztosítását, és az értelmiségi munkanélküliek foglalkoztatását.

Az alapító Hermann Zsuzsa saját otthonából, saját számítógépén és internetkapcsolatán keresztül bonyolítja a beszélgetéseket, mint a segítők mindegyike. Eddig számos szakember megfordult az alapítványnál, pszichológusok, addiktológusok, szociális munkások. A szakemberkeresés folyamatos. A segítők sokat foglalkoznak a nappali szolgáltatás megszervezésének gondolatával, ám ez a szakemberhiány miatt egyelőre megoldatlan. Az alapítót azonban napközben is el lehet érni telefonon, e-mailben és gyakran messengeren is. Az alapítvány dolgozóinak mindegyike önkéntes, szabadidejét és saját technikai erőforrásait fordítja az online segítésre.”