Újabb magyar akadémikus lett a National Academy of Science tagja

Szalay Sándor a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem (JHU) Bloomberg Distinguished professzora, aki egyidejűleg tanára az egyetem Fizika és Csillagászati Tanszékének, illetve Számítógép-tudományi Tanszékének. A JHU 2008-ban az ő kezdeményezésére hozta létre az Adatintenzív Mérnöki és Természettudományi Intézetét (Institute of Data Intensive Engineering and Science, IDIES), amelynek jelenleg is igazgatója.

Az intézet feladata a természetes és tervezett környezet sok nagyságrendben eltérő skálán jelentkező hatásairól észlelt adattömeg egységes elemzése az adattudomány eszközeivel. 2013 óta az intézet élen jár a JHU-nak az ún. „big data” kategóriába sorolt kutatási projektjei kezdeményezésében, egyben felelős az egyetem kutatási célú számítógépes rendszerének fejlesztéséért. A 2015-ben Maryland állam 30 millió $-os támogatásával továbbfejlesztett intézetben ma tág spektrumban, a genetikától a kozmológiáig, az anyagtudománytól a városfejlesztésig folynak multidiszciplináris kutatások.

Szalay Sándor fizikusi pályája a neutrínók asztrofizikájától a galaxisok nagy léptékű szerkezetét felmérő SDSS projektig ívelt. Utóbbi során munkatársaival (köztük Csabai Istvánnal, Dobos Lászlóval és Budavári Tamással) megalkotta az egyik legnagyobb galaxistérképező csillagászati projekt adattároló és -feldolgozó szoftverrendszerét. Az 1992-es kezdéstől az SDSS első fázisának 2008-as lezárásáig 150 terabyte (TB) nyers (alacsony szintű) adatot készítettek elő hosszú távú tárolásra. A projekt tudományos anyaga jelenleg 70 TB méretű adatbázist alkot, amely kutathatóságának biztosítására az adattárolás és adatelérés korábban ismeretlen új technológiáját alkották meg. Erre az adattömegre, amely korlátozástól mentesen áll bármely kutató rendelkezésére, a globális kutatói közösség több mint 10 000 tudományos közleményt épített, az ezekre való teljes hivatkozások száma 500 ezer felett van. Az itt szerzett tapasztalatból nőtt ki az az adattárolási és feldolgozási stratégia, amelynek általános alkalmazhatóságát azóta az áramlási turbulencia vizsgálatában, a daganatok sugárterápiás kezelésében, a környezettudományi komplex (biológiai, fizikai, geológiai adatokat integráló) érzékelésben és nagy teljesítményfluxusú genomikai vizsgálatokban Szalay professzor személyes részvételével végigvitt adatbázis-építő projektek bizonyították.
Korai, alapvetően Magyarországon elért asztrofizikai eredményeit elismerve választották 1990-ben az MTA levelező tagjává, és nyerte el 1991-ben a Széchenyi-díjat. Amikor 1996-ban megnövekedett amerikai kutatási elkötelezettségei miatt fel kellett adnia egyetemi tanári kinevezését az ELTE Atomfizikai Tanszékén, az egyetem tiszteletbeli doktorává és professzorává avatta.

Rendszeres hazalátogatásai során ápolja kapcsolatait nagyszámú korábbi és jelenlegi hazai munkatársával, illetve diákjaikkal. Az általa elindított kozmológiai kutatási irányzatot hozzá hasonlóan egyre szélesebb témakörben adattudományi megközelítésben műveli az ELTE Komplex Rendszerek Fizikája Tanszék egyetemi tanára, Csabai István akadémikus és kutatócsoportja. Az SDSS program új generációjában, az ún. V. fázisban a Tejútrendszer kémiai összetételének térbeli változását tárja fel minden korábbinál nagyobb részletességgel a szombathelyi Gotthard Obszervatóriumban működő Lendület-csoport, amelynek vezetője Mészáros Szabolcs. Az univerzumot tágítva feszítő energiához hozzájáruló legrejtélyesebb objektum, az ún. „sötét energia” természetét kutatja a CSFK-ban létrejövő Lendület-csoportjával Kovács András, akit tudományos pályáján kettős témavezetéssel Szalay egykori diákja, Szapudi István (Honolului Egyetem) és Frei Zsolt indított el.