Önrendelkező életet élni
A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) szerint még mindig sérül a mozgáskorlátozottak önrendelkezési joga.
Jogszabályokban gazdagok vagyunk, de a lényeg az, hogy azok mennyiben "hasznosulnak" a mozgássérült emberek mindennapjaiban – mondta Kovács Ágnes, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) elnöke a mozgáskorlátozottak személyes tapasztalatait összegző kiadvány bemutatóján.
A szövetség nemrégiben publikálta az Önrendelkező életet élni – kritikai észrevételek a mozgáskorlátozott emberek önálló életvitelének lehetőségeiről című kötetet, amelyből kitűnik, hogy az elmúlt évtizedekben sok területen történt előrelépés a mozgáskorlátozott emberek jogait illetően, az érintettek személyes tapasztalatai azonban azt mutatják, a lemaradás még mindig számottevő. Kovács Ágnes hangsúlyozta, ez a kiadvány az első olyan munka, amelyet a MEOSZ mozgássérültekből álló munkacsoportja saját tapasztalatok alapján állított össze. A cél az, hogy a kötet a további érdekvédő munka alapját képezze. Hozzátette: ez a munka nem lehetséges a kormány, a szakemberek és az érintettek összefogása nélkül.
Gurbai Sándor, a szövetség emberi jogi szakértője emlékeztetett, Magyarország tíz éve ratifikálta az ENSZ fogyatékos emberek jogairól szóló egyezményét, a MEOSZ célja pedig az volt, hogy megvizsgálja: Magyarországon hol tart a mozgáskorlátozottak önrendelkező élethez való joga. Az önrendelkező élet alapvető eleme, hogy a mozgássérült emberek szabadon eldönthessék, hol, kivel és hogyan akarnak élni, önálló életükhöz milyen közösségi szolgáltatást, támogatást szeretnének igénybe venni. Ezzel azonban szorosan összefügg az épített környezet, a közlekedés, a közszolgáltatások akadálymentesítése, az azokhoz való hozzáférés lehetősége, a foglalkoztatás és az úgynevezett támogató technológiák (gyógyászati segédeszközök) kérdésköre – jegyezte meg. A kötetben személyes tapasztalásokon alapuló történetek olvashatók az oktatás, az egészségügy, a közlekedés és a lakhatás területéről, hogy hol milyen konkrét akadályokba, problémákba ütköztek a munkacsoport tagjai.
Borza Beáta, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala esélyegyenlőségi és gyermekjogi főosztályának vezetője arról beszélt, a hivatal számos esetben vizsgált konkrét eseteket, együttműködésük a MEOSZ-szal többéves. Úgy fogalmazott, az emberi méltóságban az önrendelkezésnek a fogyatékosággal élőknél különös jelentősége van, ez a kiadvány egy diagnózis, amely terápiáért kiált.
Szekeres Pál, a fogyatékos emberek társadalmi integrációjával kapcsolatos feladatok ellátásáért felelős miniszteri biztos kijelentette, társadalmi szemléletváltásra van szükség, rengeteg finomhangolásra, és érzékenyítésre a társadalom részéről. Mint mondta, az impulzusok nagyon erősek, a felvetett problémák jogosak. Azt ígérte, minden jogszabályt, amely elavult, felülvizsgálnak, hiszen a munka világában jelentős változásra van szükség. Szekeres Pál ugyanilyen fontosnak nevezte az együttgondolkodást és az együttműködést a jelenlévőkkel.
