Nővérvallomások
Sok fiatal pályaválasztását dönthetjük el és sok-sok elkeseredett nővérnek adhatunk erőt a folytatáshoz – riport a Vasárnapi Hírekben.
Két asszony, két ápolónő, akik megírták hivatásuk legfelemelőbb és legkeservesebb pillanatait, hogy legalább a társadalmi elismerés szintjén a helyére kerülhessen a szakmájuk. Akik sok mindent elvesztettek az elmúlt 30 évben, hogy a kamaszkori fogadalmukhoz híven nővérek lehessenek, és akiknek gyerekei mindezek ellenére mégis követték őket a pályán. Egyikük a múlt héten Aranyanyu-díjat kapott blogbejegyzéseiért, másikuknak pedig könyve jelent meg Válaszúton címmel. Sebők Erikát Szentesen, Molnár Lamos Krisztinát London mellett, két éjszakai műszak között érte el a Vasárnapi Hírek.
Nemrég katartikus pillanatokat élt át Erika és Krisztina is – pedig alkatukból és hivatásukból adódóan hozzászoktak már a sors megrázó fordulataihoz.
Erikát egy távoli városban élő olvasója-kollégája nevezte a hétköznapi hősnőknek járó Aranyanyu-díjra, melyet végül a fővárosi gálán könnyek között átvehetett, Krisztina pedig megtudta, hogy hamarosan beteljesülhet 30 éve elengedett álma: legújabb munkahelyén felajánlották, hogy tanfolyamra küldik és a képzés után babákat segíthet a világra. „Ha olvasta a könyvet, tudja, mit jelent ez” – mondja a nővér arra a részre utalva, amelyben egy nagy hatalmú főnővér pár megsemmisítő mondattal eltántorítja a húszéves lánykát a szülésznői hivatástól. „Ezzel a testalkattal maga soha nem lesz szülésznő” – mondja a frissen végzett ápolónőnek a Schöpf-Mérei Kórház nagyasszonya, és Krisztina akkor még nem hiszi el magáról, hogy bármit meg tud csinálni: 120 kilós májkómás férfit egyedül átpelenkázni vagy 100 fonttal a zsebében nulláról új életet kezdeni Angliában.
