Extrém eltérések vannak az ellátáshoz való hozzáférésben
Van, ahol nyolc hónapot kell várni egy szakrendelésre
Kovácsy Zsombor egészségügyi jogász friss elemzése szerint továbbra is extrém eltérések vannak az ellátáshoz való hozzáférésben, közli a Népszava.
Hiába vált országosan szabadon választhatóvá a szakrendelésekre történő online időpontfoglalás, továbbra is szélsőségesek a várakozási különbségek – erre jutott saját elemzésében Kovácsy Zsombor egészségügyi jogász. Vizsgálata szerint ugyanazon szakmán belül továbbra is előfordulnak akár 6-8 hónapos eltérések a várakozási időkben, és az sem látszik, hogy a nagyvárosi térségekben, ahol egyébként is könnyebb másik rendelőt találni, jobban kiegyenlítődtek a várólisták, mint vidéken. Például most május elején bőrgyógyászatra a fővárosban előfordul, hogy 248, Tapolcán 137 napot kell várniuk a rászorulóknak. Az urológiai szakrendelésre várakozóknak sem könnyebb: ők Veszprémben 196, Pápán 141 nap múlva kaphatnak időpontot.
Emlékezetes, hogy 2024-től több lépésben vezették be a digitális időpontfoglaló rendszert. A kormányzati cél az volt, hogy az összes szabad, közfinanszírozott szakrendelés időpontját elérhetővé, választhatóvá tegye a betegek számára. A EgészségAblak alkalmazáson keresztül a páciensek lakó- és tartózkodási helytől függetlenül az ország bármely pontjára foglalhatnak időpontot. A korábbi rendszer egyik meghatározó szervezési elve, a területi ellátási kötelezettség ezzel részben fellazult. Az intézkedéstől azt is várták, hogy a betegek gyorsabban juthatnak diagnózishoz, egyes kezelésekhez, csökkennek a szakrendeléseken az extrém várakozási idők.
Különösen gyanúsnak ítéli Kovácsy Zsombor, hogy egyes szakmákban feltűnően kevés rendelés jelenik meg az EgészségAblakban. Budapest belső kerületeiben például pszichiátriára mindössze két foglalható rendelést talált, miközben fül-orr-gégészetből tizennégyet. „Ezek a számok arra is utalnak, hogy a járóbeteg-szakellátók nem bocsátják rendelkezésre egységesen ezeket az adatokat. Tehát a rendszer nem működik” – mondta. Hozzátette: mindez azt is jelzi, a digitális időpontfoglalási rendszer önmagában nem képes kezelni a hozzáférési egyenlőtlenségeket. Ráadásul a részben átláthatatlan rendszerben eleve előnybe kerülnek azok, akik jobban informáltak, vagy könnyebben hozzáférnek az egyéb nem meghirdetett időpontokhoz vezető „utakhoz”. „Azaz akinek van információja, kapcsolatrendszere, az könnyebben jut ellátáshoz” – fogalmazott.
Arra a kérdésre, hogy hogyan lehetne korrigálni a digitális időpontfoglalást, azt válaszolta: legelőször is fel kellene térképezni, hogy mi az igazság, mert az a problématérkép, amely most kirajzolódik az adatokból, csak a jéghegy csúcsa. Szerinte hosszabb távon aktív kapacitásszervezésre lenne szükség: „akut beavatkozásként”, ahol orvoshiány miatt nyúlik túl hosszúra a várakozás, ott akár kiemelt bérezéssel pluszszakembereket kellene alkalmazni, vagy szervezetten más intézményekbe irányítani a betegeket. Úgy véli, egy erősebb jogosítványokkal rendelkező egészségbiztosító feladata lenne a rendszer valós idejű menedzselése.
Igazi megoldásnak ugyanakkor a rendszer teljes átalakítását tartja.
A teljes információt ITT olvashatja
