Érzelmi hullámvasúton - Egy pszichiátriai kór természetrajza

Vajon miféle öröklött, vagy szerzett kórról van szó, amit leginkább a család, a közvetlen környezet vesz észre az érintetten, és szakorvos is gyakran csak akkor diagnosztizálja, mikor már jónéhány év eltelt ebben a különös-labilis állapotban?

Bitter István egyetemi tanár, a Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika igazgatója egyre többször találkozik a bipoláris zavarként jegyzett betegséggel, amelyet a köznyelv mániás depresszióként emleget. Ahogy elmondja, a világon legalább százmillió embert érint, Magyarországon a lakosság egy százalékát, vagyis minden századik embertársunkat. De ez a szám csak a már regisztrált, "felfedezett", diagnosztizált betegekre vonatkozik, a valóságban ennél jóval többen szenvednek tőle.

Talán kevés szó esik róla, bár depresszióról sokan panaszkodnak, gyakran az egész magyarságot depressziós népként emlegetik, a mániás depresszió viszont mintha csak kuriózumként jelenne meg a köztudatban. "Ennek több oka is lehet",- mondta Bitter professzor. "Valóban egy meglehetősen nehezen diagnosztizálható kórról van szó, ami sokszor megtévesztő tüneteket produkál, ezért jó ideig csak hangulatzavarként, hangulatingadozásként tartják számon."

Művészbetegségként is emlegetik, mert írók, festők, és más alkotóművészek körében gyakrabban fordul elő, és a megfigyelések szerint inkább a kedvezőbb szociális körülmények között élőket sújtja. "Ennek ugyan nincs tudományos magyarázata, hiszen a mai orvosi álláspont szerint részben genetikai eredetű, részben környezeti hatások,- erős stressz, váratlan trauma a kiváltója. A családok gyakran sokáig igyekeznek titkolni, nehogy negatív bélyeg kerüljön családtagjukra, hozzátartozójukra" - tette hozzá.

Vannak ennek a mentális betegségnek nyilvánvaló, laikus által is felismerhető jelei, amikor legalábbis gyanakodni kell, hogy a hozzánk közelálló, velünk együtt élő személy körül valami nincs rendben. A folyamat általában depresszióval kezdődik, ami akár néhány hónapig is eltarthat, majd a mély depresszió átvált a mániás szakaszba, amit feldobottság, határtalan jókedv, túlpörgés, túlfűtöttség kísér.

Ez így csak nagy általánosságban megfogalmazott diagnózis, a valóságban sokkal árnyaltabban, "személyre szabottan" jelentkezik ez a betegség, ami nőket és férfiakat is érinthet, körülbelül egyforma arányban, de a nőknél a depresszió dominál, míg a férfiaknál inkább a mániás tünetek kerülnek előtérbe. A hangulatváltozások fázisainak gyakorisága, és erőssége szerint megkülönböztethetők súlyosabb és kevésbé súlyos esetek. A két fő irány, a depresszió és mánia között, tehát a két véglet között rendkívül változatos a kórkép, és akár naponta is változhat. A betegség általában pubertás korban kezdődik, és eltelik 8-10 év is sok esetben, mire a pontos kórképet felállítják, és megkezdődik a szükséges terápia.

A professzor rámutatott arra, hogy a "fent és lent" állapot egyénenként más, és más. "Hangsúlyozni kell, hogy nem csupán jókedvről és rosszkedvről van szó, hanem amíg a mániás szakaszt egy kritikátlan viselkedés jellemzi, gyakran agresszivitás, önbizalomvesztés, indokolatlan költekezés, vásárlási láz, addig a depressziós időszak mély lehangoltsággal jár, bűntudattal, döntésképtelenséggel, és sajnos sokszor az öngyilkosság gondolatával. Minden tizedik mániás depressziós megkísérel öngyilkosságot"

A szakember szerint ez a pszichiátriai betegség kezelhető, kordában tartható. "Krónikus betegségről van szó, ami azt jelenti, hogy kezelhető, de nem gyógyítható. Bár gyógyszere létezik, és igen hatékony, az e célra az orvosi "protokollban" általánosan elfogadott, és alkalmazott lítium, 70 százalékban csökkenti a hangulatváltozások gyakoriságát, és ez igen fontos szempont. Mostanában bizonyos görcsoldó szereket is alkalmaznak, jó eredménnyel. Pszichoterápiás eszközökkel, a család, és környezet aktív szerepvállalásával, a környezet elfogadó és támogató magatartásával lehet valódi eredményeket elérni ezeknél a betegeknél."

Könyvek is megjelentek az utóbbi időben erről a pszichiátriai betegségről. Vámos Miklós írása édesanyja mániás depressziós korszakait eleveníti fel, a külső szemlélőn messze túlmutató precizitással, mint közeli hozzátartozó, szenvedő alanyként szerepel az olvasmányként is remek alkotásban. Rados Virág pedig a saját mániás depressziójának történetét írja le, hitelesen, őszintén, megdöbbentő alapossággal jellemezve azt az érzelmi ringlispílt, amiből kiszállni nincs mód, de vele, benne együtt élni lehet, segítséggel, akaraterővel, a teljes élet igényével.

Ezek a művek azért rendkívül értékesek és érdekesek, mert nem orvosi szaknyelven tárják elénk e különös-furcsa pszichiátriai kór részleteit, hanem a megkérdőjelezhetetlen hitelesség birtokában adnak kórtörténetet róla, gyakran a humor, az önirónia eszközeit is felhasználva, bemutatva, hogyan lehet élni egy zsákutcában, ha már kijutni belőle nincs is mód.