"Az in vitro eljárás kifinomult abortusz"

A lengyel püspökök levelükben arra hivatkoztak, hogy a mesterséges megtermékenyítés eljárása "hatalmas emberi áldozatokkal jár. Egyetlen gyermek megszületéséért (...) több ember életét fel kell áldozni az eljárás különböző szintjein" - írták. "Az in vitro megtermékenyítés során szelektálni kell az embriók között, ami egyes embriók elpusztítását jelenti. Kiválasztják a gyengébbeket, amelyeket használhatatlannak minősítenek."

"Az egyháznak joga van hangot adni véleményének, de soha nem gondoltam, hogy ezt valamikor ilyen drasztikusan tenné" - jelentette ki Pawel Gras kormányszóvivő egy rádiónyilatkozatában. Hozzátette, hogy a püspökök ezzel a hozzáállásukkal valószínűleg éppen a szándékukkal ellenkező hatást fogják kiváltani, és a parlament inkább felgyorsítja a kérdés megvitatását, hogy még az év vége előtt döntés születhessen.

"Egyházon kívüli, aki támogatja az in vitro eljárást"

A lombikbébi programok gyakorlata egyébként széles körben elterjedt Lengyelországban, törvény azonban nem szabályozza az eljárást. A lengyel katolikus egyház korábban "kifinomult abortusznak" nevezte a mesterséges megtermékenyítés eljárását, és közölte: "egyházon kívülinek" fogják nyilvánítani azokat a törvényhozókat, akik támogatják a módszert.

A Vatikán október elején élesen bírálta azt a döntést, amellyel a mesterséges megtermékenyítés "atyjának", Robert Geoffrey Edwards brit tudósnak ítélték oda az idei orvosi-élettani Nobel-díjat. "Edwards nélkül nem létezne az a piac, ahol petesejtek millióit adják el", és "a világon nem lenne ilyen sok fagyasztógép, tele embriókkal" - nyilatkozta az ANSA olasz hírügynökségnek Ignacio Carrasco de Paula, a Pápai Életvédő Akadémia elnöke.

Vallás kontra gyógyítás

Az egyház viszonya a modern gyógyítási eljárásokhoz gyakran vet fel etikai kérdéseket.

A MedicalOnline nemrég számolt be egy a Journal of Medical Ethics-ben megjelent tanulmányról, amely azt vizsgálta, hogy befolyásolja-e az orvosok vallásos hite azt, hogy milyen döntéseket hoznak a terminális állapotban levő betegekkel kapcsolatban? A tanulmányban 2007 vége és 2008 eleje között brit 3733 orvos válaszolt a kérdésekre.

A vizsgálat eredménye szerint az ateista vagy agnosztikus orvosok sokkal inkább hajlamosak olyan döntéseket hozni, amelyekkel megrövidítik a terminális állapotú beteg életét, és sokkal gyakrabban beszélik meg az erre alkalmas betegekkel, hogy kívánnak-e élni ezzel a lehetőséggel, mint vallásos kollégáik. Ez a különbség független volt az orvosok szakterületétől. A magukat mélyen vallásosnak valló orvosok csak negyedannyiszor vitatták meg a mentálisan ép, terminális állapotú betegekkel, hogy akarnak-e olyan kezelést, amely megrövidíti hátralevő idejüket, mint a vallástalan vagy kevéssé vallásos doktorok.

Október elején az Európa Tanács - szűk többséggel (56 igen, 51 nem szavazattal, 4 tartózkodás mellett) - úgy határozott, hogy egyetlen orvos vagy kórház sem vonható felelősségre, ha lelkiismereti okokból megtagadja abortusz végrehajtását vagy gyógyíthatatlan betegek halálba "segítését". Az elfogadott szöveg lényegében a visszájára fordította azt az állásfoglalási javaslatot, amelynek célja az lett volna, hogy minden nőnek biztosítsa az abortusz lehetőségét.

Szigorú abortusztörvény

A Der Spiegel szerint az olyan nőgyógyászati kezelések, mint a terhesség, fogamzásgátlás és az abortusz még ma is nehéz kérdést jelentenek a nőknek Lengyelországban. A szigorú varsói abortusztörvény miatt Németországba járnak hogy megszakíttassák nem kívánt terhességüket - írja a lap eheti számában.

A prenzlaui, schwedti, frankfurti, berlini klinikákon egyre gyakoribb páciensek a szomszéd országból érkező fiatal nők. Ha szerencséjük van, még honfitársuk kezébe is kerülnek. A prenzlaui járási kórházban ugyanis Janusz Rudzinski személyében egy született lengyel nőgyógyász végzi el a beavatkozást.

Mint a német magazinnak elmondta, honfitársnői nem csak abortuszra járnak hozzá. Egyre több lengyel nő keresi föl Prenzlauban tanácsadás vagy szülés levezetése céljából. A terheseknek szóló tanácsadás ugyanis a szomszédos országban, főleg falun és kisvárosokban, még távolról sem természetes dolog. Helyenként még az is gondot okoz, hogy a nők fogamzásgátló tablettát vagy spirált írassanak fel maguknak.

A szocializmus idején - mint a keleti tömb minden országában - Lengyelországban is igen liberális törvény szabályozta a terhességmegszakítást. A rendszerváltás után azonban a parlament Európa egyik legszigorúbb törvényét fogadta el. Sokak meggyőződése szerint ez a határozat mintegy a "politikai hála" kifejezése volt a katolikus egyház felé, amely évtizedeken át támogatást nyújtott a kommunistaellenes ellenzéknek.

A szigorú törvénynek köszönhetően virágzik az illegális magzatelhajtás. Becslések szerint évi 200 ezer beavatkozást hajtanak végre "záróra után" lengyel klinikákon, rendelőkben vagy magánlakásokon, a tarifa 8000 zloty, mintegy 2000 euró. (Német kórházakban 400 eurót kell fizetni egy abortuszért, ez "önköltségi" árat jelent.) Nőgyógyászok az újságokban hirdetik magukat - névtelenül, csupán telefonszámuk megadásával. Árnyékvilág ez, amelynek létezéséről mindenki tud, ám senki nem beszél.

Rudzinski nemrég emlékezetes esettel találkozott. Fiatal lengyel nő jött hozzá a prenzlaui klinikára: meg akarta szakíttatni a terhességét. A kíséretében lévő férfi roppant ideges volt - még a szokásosnál is idegesebb. Csak a beavatkozás után árulta el, hogy katolikus pap. Keserű szavakkal ostorozta az egyház "idejétmúlt felfogását" és úgy vélte, hogy a lengyelországi abortusztörvény egyáltalán nem illik a mai valós élethez.