Számítógépes agytorna segítségével kezelhetővé válnak a szkizofrénia eddig befolyásolhatatlan tünetei: a koncentráció, a tanulás, a memória, a döntéshozatal zavarai.

Függő játszmák „Senki sem lehet szabad, aki a szenvedélyek rabja” – az ókori bölcs, Püthagorasz megállapítása nemcsak azokra igaz, akik valamilyen szer fogságában élnek, hanem azokra is, akik képtelenek kiszabadulni bizonyos viselkedésformák ördögi köréből. Az olyan jól ismert kényszerbetegségek, mint a hajtépegetés (trichotillomania), a körömrágás (onychophagia), a szexfüggőség, a kóros soványság (anorexia nervosa), vagy a kényszeres evés (bulimia) mellé az utóbbi években-évtizedekben újabbak is felsorakoztak. Egyre több játék-, internetés sms-függőt kezelnek a pszichiátriai osztályokon. Magyarországon több ezren szenvednek kényszerbetegségektől, ám csak elenyésző részük ismeri fel a bajt és jelentkezik kezelésre.

Dr. Németh Attila pszichiáter, a Nyírő Gyula Kórház osztályvezető főorvosa az egyik szerzője a Kényszerbetegség és határterületek című könyvnek. Mint mondja, a kényszerbetegségek mögött is döntően feszültség, teljesítménykényszer és lelki gondok húzódnak meg. A szerfüggőséghez hasonlóan a kényszerbetegség egyes rituáléi is ciklikusan ismétlődnek, jellemzőek a szorongás levezetésére szolgáló szertartásszerű cselekvések, a kontrollvesztés, a teljesítménycsökkenés. A szenvedélybetegek leküzdhetetlen vágyat éreznek az adott cselekvés elvégzésére – ez egyrészt oldja a feszültséget, másrészt azonban bűntudatot okoz. Ráadásul a kényszerbetegségekhez gyakran más addikció, például alkoholizmus is társul, a kompulzió mellett gyakran depresszió vagy impulzuszavar is megállapítható. A kényszerbetegségnek ugyanakkor nincsenek olyan nyilvánvaló testi tünetei, mint a heroin- vagy kokainfüggőségnek. Ez is oka, hogy más pszichés betegségekhez hasonlóan a kényszeresek is rendkívül későn – mintegy tíz év elteltével ismerik fel önnön kóros viselkedésüket. A kényszeresek képtelenek a saját pszichéjükből kiszabadulni, így betegségüket teljesen normálisnak élik meg – vallja dr. Funk Sándor, a Nyírő Gyula Kórház vezető addiktológusa. „Ha valaki vakon születik, nem tudhatja, mi hiányzik neki. Ugyanígy a mentálisan beteg emberek sem tudják, hogy nem egészségesek, hiszen mindig is betegek voltak. A kényszereseknek nincs betegségtudatuk. Számos játékfüggő érkezik hozzánk, aki kijelenti, hogy kizárólag pénzügyi okok, a teljes anyagi összeomlás miatt, a család kényszerítésére fordult orvoshoz.” A kényszerbetegségeket hosszú ideig eltérően ítélte meg a pszichiátertársadalom, hiszen kezelésük nem könnyű, és sokkal kevesebb információ áll rendelkezésre róluk, mint a szerfüggőkről. Dr. Funk Sándor mégis bizakodó, hiszen tapasztalatai szerint a kényszeres viselkedésben szenvedők sokkal hatékonyabban kezelhetők, mint a szerfüggők, akiknél nyolcvanszázalékos a visszaesési arány. Dr. Németh Attila szerint azonban például a játékszenvedély megszállottjai örökre betegek maradnak, legfeljebb tünetmentessé válhatnak.