A British Medical Journal (BMJ); a Lancet; a Journal of the American Medical Association (JAMA) és a New England Journal of Medicine (NEJM) aktuális számainak tartalmából ajánljuk.

Egy új módszer leukémiás betegekben javíthatja a csontvelő-átültetés kimenetelét.

A British Medical Journal (BMJ); a Lancet; a Journal of the American Medical Association (JAMA) és a New England Journal of Medicine (NEJM) aktuális számainak tartalmából ajánljuk.

A British Medical Journal (BMJ); a The Lancet; a Journal of American Medical Association (JAMA) és a New England Journal of Medicine (NEJM) aktuális számainak tartalmából ajánljuk.

  Célkitűzés  Az alábbi összefoglaló szerzői a transzplantációs barrier meghatározásával, valamint a poszttranszplantációs kockázatot meghatározó citokin és immunválasz gén variánsokkal kapcsolatos, 2006 óta közölt legfontosabb közleményeket tekintik át.    Újabb eredmények   A legújabb kutatások keretében meghatározásra került a klasszikus humán leukocyta antigén (HLA-A, HLA-B, HLA-C, DRB1, DQB1) egyezés relatív jelentősége, és a több lokuszt érintő eltérések additív hatásának fontossága. Az eredmények új irányvonalat jelentenek a donorválasztásban, amennyiben a kizárólag a HLA-DQB1 antigénre nézve különböző donorok is kiterjedtebben használhatók fel anélkül, hogy romlana a transzplantációs kimenetel. Az új adatok szerint a megengedhető I. osztályú antigén eltérések bizonyos aminosavcsoportokat érintő donor-recipiens különbségek alapján meghatározhatók. Az elképzelés, amely szerint a kiterjesztett HLA haplotípus eddig ki nem kimutatott, de funkcionális jelentőséggel bíró variációkat hordoz, új megközelítés kifejlesztéséhez vezetett. A transzplantáció kimenetelét befolyásoló újabb jellemzők feltérképezése fontos eszközt jelenthet a HLA-egyező idegen donoros átültetések klinikai eredményeinek javításában. Végül, az immunválasz és a citokin gének szekvenciavariációinak felderítése és e variációk szerepének tisztázása elősegítheti egy adott recipiens kockázatainak előrejelzését és a transzplantáció pontosabb megtervezését.    Összegzés   Az idegen donoros transzplantációk eredményeinek optimalizálása érdekében meg kell ismernünk a fő hisztokompatibilitási komplexen belüli HLA génvariációkkal, valamint az immunválaszban és a gyulladásos folyamatokban részt vevő gének variációival együtt járó kockázatokat.   Kulcsszavak   Citokin gének, haplotípus, humán leukocyta antigén, immunválasz gének, mikroszatelliták