Elhízott betegeknél ismerten nagyobb a kardiovaszkuláris betegségek (CVD) kialakulásának kockázata. Úgy tűnik azonban, hogy a regionális, viszcerális, szervspecifikus zsírfelhalmozódás nagyobb szerepet játszik ezen szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában, mint önmagában az elhízás.

A krónikus veseelégtelenséggel élő betegek döntő többsége számos társbetegséggel rendelkezik. A kezeletlen hipertónia és a diabétesz krónikus veseelégtelenséggel szövődve jelentősen lerövidíti a várható élettartamot. A nefrológiai ambulanciára járó betegek gondozása komplex feladat, a társbetegségek kezelése és a további progresszió megelőzése sok esetben elegendő a vesefunkció romlásának lassításához. Számos esetben a holisztikus gondolkodás nagyságrendekkel javíthatja az eGFR-értéket, és csökkentheti a proteinuriát. A krónikus nefropátiával élők vérnyomásának normalizálása a helyes, sokszor kombinációs terápia megválasztásával, elengedhetetlen a kardiovaszkuláris (CV) rizikó csökkentéséhez és a szív- és érrendszeri halálozás megelőzéséhez.

A krónikus veseelégtelenséggel élő betegek döntő többsége számos társbetegséggel rendelkezik. A kezeletlen hipertónia és a diabétesz krónikus veseelégtelenséggel szövődve jelentősen lerövidíti a várható élettartamot.

A fejlett országokban az idős populáció növekszik a leggyorsabban, ami komoly kihívást jelent a társadalom és az ellátórendszer számára. Az idős cukorbeteg populáció heterogén, és kezelésük komplex feladat, ahol a hatékony glükózszabályozás és a kockázatok minimalizálása közötti egyensúlyra kell összpontosítanunk.

Az Európai Neuroendokrin Tumor Társaság (European Neuroendocrine Tumor Society; ENETS) 2023-ban jelentette meg azokat az irányelveit, amelyek a funkcionáló pancreas neuroendokrin tumorok (Pan-NET) diagnózisához és kezeléséhez adnak útmutatást. A következőkben rövid összefoglalót adunk az iránymutatásból.

Szükséges-e a zsírszövet jelenléte az élethez?

Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a túltápláltság kritikus szerepet játszik az alacsony fokú gyulladás kialakulásában. Pontosabban, a zsírszövet krónikus gyulladása elhízott egyének esetén az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának döntő kockázati tényezője.

A súlycsökkentés céljából jelenleg elérhető gyógyszerek alkalmazhatóságát a magas ár mellett a mérsékelt hatékonyság is akadályozza és egyesek biztonságossága sem kellően bevizsgált. A táplálék stimulálta enterohormon analógok, így a glucagon-like peptide-1 receptor agonisták viszont forradalmasítják a metabolikus medicinát. Nemcsak antidiabetikumként kiválóak, hanem emelt adagban – jó tolerálhatóság mellett – a súlyfelesleg és szövődményeinek egyre hatékonyabb kezelésére is alkalmasak.

A WHO statisztikája szerint jelenleg a világon 422 millió ember él cukorbetegséggel. Évente mintegy 1,5 millió ember halála köthető össze ezzel a betegséggel, de e mellett a cukorbetegség okozta szövődmények jelentős, és tartós egészségkárosodást és gazdasági károkat okoznak a betegek jelentős részének.

Az utóbbi évtizedekben a túlsúly és az elhízás előfordulásának meredek emelkedése következtében az elhízáshoz kapcsolódó metabolikus és szervi eltérések is megszaporodtak, nemcsak a felnőtt, de a gyermek populációban is.