A diófélék rendszeres fogyasztása segíti az egészséges táplálkozási minták kialakulását
Egy amerikai vizsgálat szerint a dióféléket fogyasztók vágya csökken a chipsek, cukros üdítők és gyorsételek iránt, élettani paramétereik pedig javulást mutatnak.
A Nutrients folyóiratban december 2-án jelent meg a Nashville (Tennessee, USA) székhelyű Vanderbilt University Medical Center kutatóinak tanulmánya, amelyben a kutatók arra keresték a választ, hogy a szokványos, magas szénhidráttartalmú nassolnivalók diófélékre való lecserélése képes-e mérsékelni az étel utáni sóvárgást, valamint javítani az étrend minőségét olyan fiatal felnőttek körében, akiknél már korai életkorban megjelentek a kardiometabolikus kockázat jelei. Az eredmények azt mutatták, hogy a napi, mérsékelt mennyiségű diófogyasztás csökkentette az édességek és gyorsételek iránti vágyat, javította a táplálkozási mutatókat, ugyanakkor nem járt testsúlynövekedéssel vagy az anyagcserére gyakorolt kedvezőtlen hatásokkal.
Az Egyesült Államokban minden harmadik fiatal felnőttnél kimutatható valamilyen kardiometabolikus rizikófaktor, miközben a nassolás átlagosan napi 200–300 kilokalóriával (kcal) növeli az energiabevitelt. A könnyen hozzáférhető, olcsó, de tápanyagban szegény ételeknél, mint amilyenek például a kekszek, chips vagy cukros italok helyett a rostban, telítetlen zsírsavakban és ásványi anyagokban gazdag alternatívák, mint a diófélék, gyümölcsök vagy joghurtok, lényegesen kedvezőbb élettani hatásúak. A táplálkozás minőségét mérő Healthy Eating Index (HEI) magasabb értékei összefüggnek az alacsonyabb diabétesz-, szív- és érrendszeri betegségek, valamint halálozási kockázattal. Korábbi felmérések, például az amerikai népesség körében végett NHANES (National Health and Nutrition Examination Surveys) táplálkozási vizsgálatok adatai már jelezték, hogy a dióélék fogyasztása magasabb HEI-pontszámokkal jár együtt, de szükség volt kontrollált vizsgálatokra annak igazolására, hogy a diófélékkel valóban mérsékelhető-e az étel utáni sóvárgás, és javítható-e az étrend minősége.
A mostani vizsgálatba 22–36 év közötti, stabil testsúlyú fiatal felnőtteket vontak be, akiknek testtömegindexe 24,5 és 34,9 kg/m² között volt, és legalább egy metabolikus szindrómára utaló rizikófaktorral rendelkeztek. A két hetes bevezető időszak után a résztvevőket véletlenszerűen osztották be a dióféléket fogyasztók, illetve a magas szénhidráttartalmú nassolnivalót fogyasztók csoportjába, és 16 héten át követték őket. Az étrendet a Nutrition Data System for Research (NDSR) segítségével állították össze, amely a makrotápanyagok arányát kiegyensúlyozó napi három főétkezést és két nassolást tartalmazott. A dióféléket fogyasztó csoport napi kétszer 33,5 grammnyi, sózatlan mandulát, diót, pekándiót, makadámdiót, mogyorót, pisztáciát és kesudiót kapott, míg a kontrollcsoport sózatlan perecet, kekszféléket és müzliszeletet fogyasztott - ezek energiatartalma megfelelt a másik csoport által fogyasztott dióféléknek.
Az étel utáni sóvárgást a Food Craving Inventory kérdőív segítségével mérték, az étrendi bevitelről a USDA 24 órás visszaemlékezéses módszere és a REAP kérdőív szolgált adatokat, míg az étrend minőségét a HEI-2015 alapján értékelték. Vérmintákból mérték a glükózt, inzulint, ghrelint, glükagont, adiponektint és a teljes GLP-1 szintet, az éhség és jóllakottság érzését pedig vizuális analóg skálán rögzítették.
A vizsgálatot 84 résztvevő fejezte be, átlagéletkoruk 28,5 év, átlagos BMI-jük 28,4 kg/m² volt. A dióféléket fogyasztó csoportban 16 hét után jelentős mértékben csökkent az édességek és gyorsételek iránti vágy: a keksz, brownie, fánk, cukorka, fagylalt, chips és pizza iránti sóvárgás pontszámai szignifikánsan mérséklődtek, míg a kontroll csoportban nem történt változás. A dióféléket fogyasztók körében az édes íz preferenciája is csökkent, és ennek megfelelően ritkábban fogyasztottak fagyasztott desszerteket és sós nassolnivalókat, ugyanakkor gyakoribbá vált a fehérjedús ételek, például a tengeri halak és növényi fehérjeforrások fogyasztása.
Az étrend minősége a dióféléket fogyasztó csoportban számottevően javult: a HEI összpontszám 52,0-ról 62,0-ra emelkedett, ami mintegy 19%-os növekedést jelentett. A javulás főként a zsírsavak, fehérjék, nátrium és finomított gabonák komponenseiben mutatkozott meg. A kontroll csoportban nem történt javulás. A regressziós elemzés szerint a HEI-pontszám változásának mintegy felét a diófogyasztás, a telítetlen zsírsavak bevitelének növekedése, a fehérjedús ételek gyakoribb fogyasztása, valamint a sós nassolnivalók és a nátriumbevitel csökkenése magyarázta.
A hormonális vizsgálatok azt mutatták, hogy a dióféléket fogyasztók csoportjában emelkedett a GLP-1 és a ghrelin szintje, és a GLP-1 növekedése fordított összefüggést mutatott az édességek iránti sóvárgással. Az energiafelvétel nem változott szignifikánsan, a testsúly stabil maradt, és az éhség-jóllakottság érzése sem módosult. Az adiponektin szintje mindkét csoportban csökkent, ennek klinikai jelentősége rövid távon nem egyértelmű.
A magas szénhidráttartalmú nassolnivalót fogyasztó csoportban ezzel szemben az energiafelvétel napi mintegy 349 kilokalóriával nőtt, ami átlagosan 0,78 kilogrammos súlygyarapodással járt, és az éhségérzet fokozódásának, valamint a jóllakottság csökkenésének tendenciáját mutatta. A vércukor- és inzulinszintek mindkét csoportban változatlanok maradtak.
A vizsgálat korlátai közé tartozik, hogy egyszeresen vak elrendezésben zajlott, és nagymértékben támaszkodott az önbevalláson alapuló adatokra, így bizonyos torzítás nem zárható ki. Ennek ellenére az eredmények egyértelműen jelzik, hogy a diófélék beillesztése a mindennapi étrendbe mérsékli a kalóriadús, tápanyagban szegény ételek iránti vágyat, elősegíti a fehérjedús, tápanyagdús ételek választását, és javítja az étrend minőségét a metabolikus kockázattal élő fiatal felnőttek körében.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Swapping high-carb snacks for tree nuts cuts food cravings in young adults at metabolic risk
Irodalmi hivatkozás:
Lillegard, K., Widmer, A., Koethe, J. R., & Silver, H. J. (2025). Consuming Tree Nuts Daily as Between-Meal Snacks Reduces Food Cravings and Improves Diet Quality in American Young Adults at High Metabolic Syndrome Risk. Nutrients, 17(23). DOI: 10.3390/nu17233778, https://www.mdpi.com/2072-6643/17/23/3778
