A „kettős diagnózisú” pácienst rendkívül nehéz felismerni. Gyakran csak a két probléma egyikét azonosítják. A mentális rendellenességgel diagnosztizált betegek egyik része tagadja az ivást vagy a droghasználatot, míg a másik felénél a szerhasználat elrejtheti a mentális rendellenességet.
Elsősorban az enyhe, más pszichiátriai kórképekkel még nem szövődött és szuicid veszéllyel nem járó szorongásos és depressziós betegek kezelése jön szóba az alapellátás szintjén.
A pszichiátriai zavarokhoz gyakran társulnak szexuális problémák. Ennek oka részben az, hogy a pszichiátriai zavarok hátterében álló biológiai változások a szexualitásra is hatással vannak, másrészt egy pszichiátriai zavar számos olyan pszichoszociális problémával jár együtt, amely nehezíti a párkapcsolatot és a szexualitást.
A környéki idegrendszer megbetegedéseit összefoglaló néven neuropátiáknak hívjuk. A neuropátiák jóval gyakoribbak, mint a központi idegrendszer betegségei, mégis méltatlanul a neurológia „perifériáján” helyezkednek el.
A túlzott karcsúságideál normalizálása kiemelkedő népegészségügyi vonzattal bír, hiszen az általános népesség a modellkövetés során internalizálhatja az extrém kicsi testméretek fontosságát. Az evészavarok gyakoriságának csökkentésében fontosak a prevenciós stratégiák.
Két és fél év börtönre ítéltek egy igazságügyi szakértőként is tevékenykedő pszichiátert hatósági eljárásában elkövetett vesztegetés és büntetőügyben hamis tanúzásra felhívás miatt.
Bizonyos negatív élmények átélése önmagában is megemeli annak a valószínűségét, hogy az adott élmény felnőttkorban is megjelenjen, valamint az átélt negatív élmények számának emelkedése szintén növeli a negatív élmények újbóli megjelenésének valószínűségét a felnőttkorban.