Egy klinikus tapasztalatai a lipótmezői zárt osztályáról
Az Index interjúja Vizi János pszichiáterrel az egykori Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) zárt osztályán szerzett tapasztalatait és a súlyos pszichózisok klinikumát mutatja be.
A pszichiáter felidézte az 1980-as évek viszonyait, ahol egy orvosra átlagosan 20 páciens jutott. Hangsúlyozta, hogy a zárt osztályos kezelés célja a gyors pacifikálás és a veszélyeztető állapot megszüntetése volt. A terápiás protokoll a fokozatosság elvére épült: verbális deeszkaláció, fizikai kontroll, majd farmakoterápia.
A vulnerabilitás-stressz modellt kiemelve érintette az örökletes hajlamot és a környezeti hatások szerepét. Ismertette a pozitív (hallucinációk, téveszmék) és a negatív (szociális visszahúzódás, érzelmi elsivárosodás) tünetek progresszióját. A bipoláris zavarról szólva a mániás epizódok során fellépő kognitív kontrollvesztést és a súlyos egzisztenciális kockázatokat hangsúlyozta. A visszaesések gyakoriságát a szociális háttértámogatás hiányával és a megnövekedett biológiai sérülékenységgel magyarázta, ahol minden újabb epizód rontja a bázisállapotot.
Vizi János az Indexnek adott interjújában rámutatott a pszichiátriai betegek fokozott stigmatizációjára és kiszolgáltatottságára. Tapasztalatai szerint a mentális zavarral élők felülreprezentáltak a marginalizált csoportokban (hajléktalanság, abúzus áldozatai).
Zárásként kiemelte az urbanizáció és az izoláció mentális egészségre gyakorolt negatív hatásait, valamint a gyermekkori szorongásos zavarok és a későbbi demencia közötti összefüggéseket.
