Tudjuk, tapasztaljuk, hogy a gyógyításra felesküdött orvosok számára milyen nehéz a halál kérdéskörét beemelni a praxisba. Nagy az ellenállás az ilyen tematikájú képzésekkel szemben. Ráadásul, ha kommunikációs képzésről van szó, akkor sokan végképp egy legyintéssel intézik el. „Nem tudomány, nincs azon mit tanulni.”
Nem az eutanáziát kell engedélyezni, hanem biztosítani mindenki számára hozzáférhetően a palliatív ellátást – derült ki a Magyar Orvosi Kamara (MOK) Agora – az életvégi döntésekről című rendezvényén, ahol a társadalmi vitába kapcsolódhattak be a résztvevők.
A geriátriai readaptáció az idősgyógyászat speciális területe: a már nem rehabilitálható, de még nem terminális állapotban lévő idős betegek önellátásának javítására irányuló komplex gyógykezelés.
A fájdalom a WHO általános meghatározása szerint egy kellemetlen szenzoros és emocionális tapasztalat, amely tényleges vagy potenciális szöveti sérüléshez társul, vagy ahhoz hasonlít, illetve ezen sérülés mértékével leírható (1). Az onkológiai fájdalmaktól szenvedő beteg azonban sokszor más betegeknél is erősebben tapasztalja, mennyire szubjektív jellegű is ez az érzet és mennyire erős mentális-pszichés distresszel járhat. Azonban bármennyire is nehéz meghatározni, leírni vagy mérni a daganatos betegségek kapcsán kialakuló fájdalmakat, lehetőségünk és kötelességünk is csillapítani azokat.
Átfogó vizsgálatot folytat az ombudsman az életvégi döntésekkel kapcsolatban: alapjogi szempontból elemzi az életmentő-életfenntartó kezelések visszautasításának hazai, rég óta nem működő gyakorlatát, s javaslatokat tesz majd a jogszabályok megváltoztatására.