A betegeknek joguk van fájdalommentesen meghalni, de...
Magyarországon a súlyos betegségük végstádiumában lévő embereknek ugyan joguk van az életvégi ellátáshoz, de mégsem biztosított mindenki számára, hogy megfelelő fájdalomcsillapítás mellett búcsúzhasson el az élettől. Lovas András aneszteziológus és intenzív terápiás orvos cikke az Átlátszón.
(...) Karsai Dániel egy tabut, azaz a halál fogalmát hozta be a közbeszédbe. Küzdelme vitaindító mind a lakosság, mind az orvosok, a jogalkotók és még a politikusok számára is. Írásom ebben a helyzetben mégsem az eutanázia, hanem sokkal inkább a halál és azon belül is a tisztességes halál témakörével foglalkozik. Magyarországon a súlyos betegségük végstádiumában lévő betegeknek ugyan joguk van az életvégi ellátáshoz, azaz, hogy a mindennapjaikat megkönnyítsék, a fájdalmukat és egyéb tüneteiket enyhítsék, azonban ehhez az ellátáshoz a valóságban mégsem fér mindenki hozzá. (...)
Magyarországon, az orvostudomány fejlődésével mind a születés, mind pedig a halál jelentősen medikalizálódott. Ez nem jelent egyebet, mint hogy a több évezrede fennálló társadalmi normák alapján, az otthonokban lezajló élet kezdet és vég áthelyeződött egy mesterséges környezetbe, azaz az egészségügyi ellátó intézménybe. A jelenlegi, 70-es éveiben járó generáció még talán emlékezhet, hogy gyermekkorukban az otthonukban ravatalozták fel a nagyszüleiket, így már viszonylag hamar szembesültek családi szinten a halál fogalmával, és ami talán még fontosabb, láthattak holttestet. Hazánkban ma százezrek halnak meg úgy, hogy életük során egyetlen halottal sem találkoznak, ami komolyan befolyásolja az élet végéről kialakult képüket, leginkább tabusítja azt.
A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján Magyarországon 2022-ben 86 ezer fő hunyt el egészségügyi-ellátó intézményben, ami a teljes, évi halálozás 63 százaléka.
Az Egészségügyi Tudományos Tanács Orvosetikai Kódexe szerint „Az orvostudomány mindenkori állása szerint gyógyíthatatlan, terminális állapotú beteg ellátására indokolt a palliatív (tüneteket csökkentő – szerk.) terminális medicina eszközrendszerének alkalmazása, a végső állapotba jutott beteg testi és lelki szenvedéseinek csökkentése”. Továbbá „Nem etikátlan, ha a betegség végstádiumába jutott szenvedő betegnek az orvos a legkisebb, de hatékony dózisú kábítószert adja, és a szenvedés fokozódása esetén a dózist fokozatosan növeli, mert az orvos kötelessége a szenvedés enyhítése.” (...) Egy 2010-es, angol nyelven is elérhető tanulmány alapján hazánkban az orvosoknak csak mindössze a kilenc százaléka volt tisztában a haldoklók életvégi kezeléséhez szükséges ellátás kielégítő folyamatával, addig ugyanez az arány az Amerikai Egyesült Államokban 58. (...)
A teljes írást ITT olvashatja
