„Szezonális ellenségeink" II.: A tiszafa (Taxus baccata L.)
Nyelvészeti tekintetben sok vitát váltott ki a tiszafa magyar nevének eredete. Már egy 1250-ben kelt oklevél említi „Tyzafa” néven, később „Thysafa”, majd „tiza fa” megjelölést is olvashatunk. Erdélyben tiszafenyő és ternyőfa megnevezése is ismert volt, innen kerülhetett Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály Magyar Fűvész Könyvébe (1807) a ternyő tiszafa név. (A ternyő kifejezés a székelyeknél száraz vagy törpe növést jelöl.)
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!