Pajzsmirigy-diszfunkció és májzsírosodás túlsúlyos gyermekeknél és serdülőknél

A túlsúlyosság és elhízás prevalenciájának emelkedése nyomán mind nagyobb gyakorisággal alakul ki nem alkoholos zsíros májbetegség (NAFLD, non-alcoholic fatty liver disease), melynek becsült prevalenciája ilyen esetekben 20 és 30% között van. A NAFLD gyakoribb előfordulása az elmúlt évtizedben kéz a kézben jár a gyermek- és serdülőkori obezitás emelkedő prevalenciájával.

A rendelkezésre álló európai epidemiológiai adatok azt jelzik, hogy a gyermek- és serdülőkori NAFLD egyre inkább globális probléma: az egyesült államokbeli National Health and Nutrition Examination Survey III azt mutatta, hogy a serdülők körülbelül 3%-ánál emelkedett az alanin-aminotranszferáz (ALT) szintje. Boncolásos minták alapján a steatosis hepatis átlagos prevalenciája az USA-beli gyermekek és serdülők körében 9,6%, ami az iskolás kor előtt meghatározott 0,7%-os és az idősebb serdülők csoportjában regisztrált 17,3%-os érték közötti tartományt ölel fel. Gyermek- és serdülőkorú populációban a NAFLD legfontosabb prediktora az elhízás, az idősebb kor és a fiú nem.

A kórállapot spektruma az egyszerű steatosistól (zsírmáj) a nem alkoholos steatohepatitisen (NASH) át a májcirrózisig terjed. Miközben az egyszerű steatosis prognózisa kedvező, a folyamat benignus lefolyású, a steatohepatitis hajlamos a progresszióra, sőt rosszindulatú májbetegség kialakulására is alapot teremthet. Tekintettel arra, hogy a NAFLD és a NASH alapvető szerepet játszhat a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) és az ehhez társuló metabolikus betegségek kockázatának meghatározásában, az elmúlt években élénk tudományos érdeklődés irányul a NAFLD potenciális rizikófaktorainak és kiegészítő markereinek felismerése felé. Az energiametabolizmus alapvető meghatározója a pajzsmirigyhormonok állapota, illetve a különböző mértékű pajzsmirigy-diszfunkciókhoz a testösszetétel, a lipidprofil, a kardiális funkció/vérnyomás, valamint többféle nem hagyományos kardiovaszkuláris kockázati tényező kedvezőtlen irányú változásai társulnak, melynek mértéke a szubklinikustól a klinikai tünetekben is megmutatkozó hypothyreosisig terjedhet. A thyreoideastimuláló hormon (TSH) szintjének emelkedése gyakran észlelhető elhízott gyermekek és serdülők körében. Egyelőre még nem tisztázott, hogy a gyakran észlelt hyperthyrotropinemia az elhízás másodlagos következménye, vagy független tényező az obezitás, dyslipidaemia és inzulinrezisztencia patogenezisében. Érdekes megfigyelés, hogy a hypothyreosis és a NAFLD metabolikus jellemzői jelentős átfedéseket mutatnak, különösen ami a dyslipidaemiát, a zsírsavak csökkent oxidációját és a hepatikus lipidperoxidáció és az inzulinrezisztencia fokozódását illeti. Mindezek ismeretében ésszerű feltételezésnek tűnik, hogy a pajzsmirigy-diszfunkció szerepet játszhat a NAFLD patogenezisében. Néhány vizsgálat a közelmúltban azzal a következtetéssel zárult, hogy összefüggés lehet a pajzsmirigyfunkciós tesztekben talált eltérések és a NAFLD között mind felnőttek, mind pedig gyermekek esetében.

A bemutatott retrospektív vizsgálatban 332 túlsúlyos és elhízott gyermek esetében tesztelték azt a hipotézist, mely szerint elhízott gyermekeknél és serdülőknél korreláció állhat fenn a pajzsmirigyhormonok szintje, illetve a NAFLD előfordulási kockázata és – ultrahangvizsgálattal meghatározott – súlyossága között.

Betegek és módszerek

A prospektív keresztmetszeti vizsgálat keretében 2000 februárja és 2001 májusa között 617 gyermekről és serdülőről gyűjtöttek adatokat. Beválasztási kritériumnak számított a 8 és 20 év közötti életkor, a szülő vagy gondviselő által adott írásos belegyező nyilatkozat, illetve a tesztek elvégzése előtt legalább 5 órás éhezés. Kizárási kritériumok: tartós gyógyszerszedés (pl. L-tiroxin, jódos vagy tirosztatikus szerek); kórelőzményben fokozott rendszeres alkoholfogyasztás; illetve a laboratóriumi teszteredmények vagy antropometriás paraméterek hiányos elérhetősége. A 617 jelölt közül végül 332 főt választottak be a vizsgálatba. Az alábbi paramétereket gyűjtötték: testtömeg, testmagasság, vérnyomás, haskörfogat. Az alapértékekből kiszámították a derék-csípő hányadost, a testtömegindexet (BMI, body mass index) és a BMI−standard deviáció pontszámokat (BMI-SDS, BMI standard deviation scores). A pubertás stádiumát a Tanner-skála alapján határozták meg. Éhomi állapotban hasi ultrahangvizsgálatra került sor, melynek során a májat három síkban ábrázolták. Vénás és kapillárisvérből mérték az éhomi vércukor-, HDL-koleszterin-, LDL-koleszterin- és össz-koleszterinszinteket. Az inzulinszintek meghatározására kettős-antitest radioimmunoassay-t alkalmaztak, meghatározták az AST, ALT és GGT értékeit is. A pajzsmirigy-paraméterek közül mérték a TSH-t, trjódtironint (T3) és tiroxint (T4).

Eredmények

A résztvevők 48,8%-át fiúk alkották. A populáció átlagéletkora 14,0 ± 1,8 évnek adódott. A Tanner-stádiumok szerint 56 fő a prepubertás, 155 fő a pubertás és 121 fő a posztpubertás stádiumában volt. Szubklinikus hypothyreosis diagnózisát 35 főnél (10,5%) állították fel. Egy esetben sem igazolódott klinikai tünetekben is megmutatkozó hypothyreosis vagy hyperthyreosis.

Hepatikus steatosisra 99 résztvevőnél (29,8%) derült fény. A diagnózis alapján két csoportot alakítottak ki, melyekben összehasonlították a NAFLD-vel társult és nem társult eseteket. A NAFLD-csoportban szignifikánsan magasabbnak bizonyult a BMI−SDS és a derék-csípő arány. Ebben a csoportban szignifikánsan magasabbak voltak az ALT, AST és GGT értékei is, mint azoknál a gyermekeknél és serdülőknél, akiknél zsíros májelváltozások nem álltak fenn. A HOMA-IR (inzulinrezisztencia) ugyancsak szignifikánsan magasabb volt ugyanúgy, mint a szisztolés vérnyomásértékek. A pajzsmirigyfunkciós tesztek terén egyedül a TSH vonatkozásában mutatkoztak különbségek, mely a NAFLD-alcsoportban szignifikánsan magasabb volt, mint a kontrollcsoportban. A T3 és T4 ugyanakkor nem különbözött jelentősen a két csoport között. Ami a pajzsmirigyfunkciós tesztek és a steatosis hepatis mértéke közötti összefüggéseket illeti, a steatosis súlyosságának fokozódásával együtt a TSH-szintek is szignifikánsan emelkednek. Ilyen különbségek a T3 és T4 esetében nem voltak kimutathatóak. Az egyváltozós analízisek szignifikáns korrelációt jeleznek a TSH-szintek és a steatosis hepatis között.

Következtetések

A lehetséges változók figyelembe vételével szignifikáns összefüggés mutatható ki a zsírmáj a TSH-szintek között elhízott gyermekeknél és serdülőknél. Ily módon az enyhe pajzsmirigy-diszfunkció szerepet játszhat a kedvezőtlen metabolikus profil meghatározásában elhízott gyermekeknél és serdülőknél.

Forrás: Kaltenbach TEM, et al. Thyroid dysfunction and hepatic steatosis in

overweight children and adolescents. Pediatric Obesity. doi:10.1111/ijpo.12110