Az alvászavarok összefüggései a gasztrointesztinális betegségekkel

Az utóbbi időkben egyre nagyobb érdeklődés fordul annak kutatása felé, hogy az alvászavarok miként befolyásolják az általános egészségi állapotot. Az alváshiány rontja a munkahelyi teljesítményt és az életminőséget, ugyanakkor megnövekszik a közlekedési és munkahelyi balesetek száma is. Az alvásdepriváció hosszú távon összefüggést mutat egy sor komorbiditás gyakoribb előfordulásával, mint amilyen például a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a stroke és a szívinfarktus, ezzel együtt összességében is rontja a morbiditást és mortalitást.

Az újabb kutatások felvetették, hogy összefüggés lehet az alvászavarok és a gasztrointesztinális megbetegedések között. Bár nyilvánvalónak látszik, hogy gyomor-bélrendszeri betegségben szenvedők között gyakoribb az alvászavarok előfordulása, nem könnyű eldönteni, hogy okról vagy okozatról van-e szó: a nem megfelelő alvás lehet a gasztrointesztinális tünetek fellángolásának következménye, ugyanakkor számos gasztrointesztinális kórkép az alvási-ébrenléti ciklus megbontása révén vezethet alvászavarokhoz.

Egyesült államokbeli szerzők az alvás és bizonyos gyomor-bélrendszeri betegségek (pl. gastro-oesophagealis reflux betegség [GERD, gastroesophageal reflux disease], peptikus fekélybetegség, irritábilis bél szindróma [IBS], gyulladásos bélbetegség [IBD, inflammatory bowel disease], colorectalis rák, májbetegség) közötti összefüggéseket elemezték.

Az immunrendszer kapcsolata a gasztrointesztinális kórképekkel

Az immunrendszer kulcsfontosságú mediátorainak számító citokinek szerepet játszanak a gyulladás elindításában és kontrolljában. A kutatások azt jelzik, hogy a citokinek felszabadulása befolyásolhatja az alvási-ébrenléti ciklust is. Ebből a szempontból az interleukin- (IL) 1-nek, az IL-6-nak és a tumornekrózis-faktornak (TNF) van kiemelt jelentősége, melyek fokozzák a fáradtságérzést és elősegítik az elalvást. Az összefüggés a másik irányban is igaz: az alváshiány fokozza az IL1 és a TNF felszabadulást.

Meggyőző bizonyítékaink vannak arra nézve is, hogy a citokinek felszabadulása – és ezen belül is kiemelten a proinflammatorikus citokinek szintjének emelkedése − a legtöbb gasztrointesztinális megbetegedés velejárója. Az IL-8-at részletesen vizsgálták GERD kapcsán, és azt találták, hogy az nagy mennyiségben mutatható ki a betegség által érintett nyálkahártyákról. Ezen túlmenően az IL-1-nek és az IL-6-nak is kulcsszerepet tulajdonítanak a gyulladásos válaszok kontrolljában GERD kapcsán. Colorectalis rákokban is kimutatták, hogy többféle citokin szérumszintje is megemelkedik, mint amilyen például a TNF, IL-6 és IL-8, illetve a vaszkuláris endothelialis növekedési faktor (VEGF, vascular endothelial growth factor).

Gastro-oesophagealis reflux betegség és alvás

GERD-betegeknél gyakran számolnak be alvászavarok előfordulásáról. A vizsgálatok adatai azt jelzik, hogy a GERD-betegek többségénél éjszakai tünetek jelentkeznek, melynek következtében fokozódik az alvászavarok előfordulásának esélye. Összefüggés igazolódott a nocturnalis refluxtünetek és az erozív oesophagitis kockázata között. A kutatások során felmerült, hogy korreláció lehet az obstruktív alvási apnoe (OSA, obstructive sleep apnea) és a GERD között, mivel az OSA eseteinek 58−62%-ában mutatható ki GERD. A feltételezések szerint az alvási apnoe negatív mellűri nyomáson keresztül intermittáló légúti obstrukcióhoz vezet, amikor az intrathoracalis nyomás csökken. Ennek kapcsán a nyelőcső záróizmának átmeneti relaxációja következik be, mely a nyelőcső clearance-mechanizmusának károsításán keresztül hajlamosít GERD létrejöttére. Ezen túlmenően a szakirodalmi adatok arra utalnak, hogy összefüggés lehet az elhízás, illetve a GERD és OSA fokozott kockázata között.

Peptikus fekélybetegség és alvás

A peptikus fekélybetegség és az alvászavarok közötti összefüggésre vonatkozóan kevés adat áll rendelkezésünkre. Az ilyen jellegű adatok zöme többműszakos munkarendben dolgozók bevonásával lefolytatott vizsgálatokból származik. Azt találták, hogy a több műszakban dolgozók körében nagyobb a gyomor- és nyombélfekély előfordulásának aránya. A korreláció magyarázataként felmerül, hogy a több műszakban dolgozók rendszertelen időközönként étkeznek, a munkahelyi stressz következtében alvászavarokban szenvednek, illetve nagy a nem szteroid gyulladáscsökkentőket szedők aránya.

OSA kapcsán fokozott a primer alvászavarok kockázata. Ezeknél a személyeknél az időszakos hypoxia következtében szisztémás gyulladás, oxidatív stressz és szimpatikus aktiváció alakul ki, ami viszont kardiovaszkuláris komorbiditásokkal társul.

Irritábilis bél szindróma, funkcionális dyspepsia és alvás

Az IBS és a funkcionális dyspepsia valószínűleg az éjszakai vegetatív izgalom révén zavarja az alvást. Feltételezik azt is, hogy az IBS-betegek alvásának nagyobb hányada esik a REM fázisra, melyek jellemzői az ébredések, valamint a vastagbél fokozott motilitása, ami alvászavarokhoz vezet. Több szerző is arról számolt be, hogy IBS és/vagy funkcionális dyspepsia kapcsán szignifikánsan gyakoribb az alvászavarok előfordulása, mint az átlagpopulációban. Az IBS-betegek alvásminősége ugyanakkor nem különbözött lényegesen az egészséges személyekétől. Az alvászavarok prevalenciája közvetlen egyenes korrelációban van azzal, hogy a betegek mennyire súlyosnak élik meg gasztrointesztinális tüneteiket. Az alvászavarok és az IBS közötti szoros összefüggés ismeretében tanulmányozták a melatonin hatását IBS-betegekre. Kimutatták, hogy 2 hetes melatoninkezelést követően az IBS-betegek szignifikáns tüneti javulásról számoltak be, de a poliszomnográfiás vizsgálat eredményét tekintve ugyanakkor nem mutatkoztak különbségek a melatoninnal és a placebóval kezelt betegek között.

Gyulladásos bélbetegség és alvás

Az utóbbi években élénk érdeklődés fordult az alvászavarok és az IBD közötti összefüggések feltárása felé. Többféle teória is született arra, hogy az IBD milyen mechanizmus révén vezethet alvászavarokhoz. Felmerült, hogy szerepet játszhat benne az éjszakai fájdalom, rektális teltségérzés és a hasmenés ébresztő hatása. Az IBD kezelésében alkalmazott szerek – ezen belül a kortikoszteroidok – is alvászavarhoz vezetnek. Az alváshiány serkenti az immunvédekezést, melynek következtében gyulladásos sejtek aktiválódnak, és fokozódik a fertőzések létrejöttének esélye. Az immunrendszer aktiválódása következtében megemelkedik a porinflammatorikus citokinek (pl. IL-1, IL-6 és TNF) szintje, ami az IBD-aktivitás markereként számon tartott CRP-szint emelkedésével társul. A fentiekhez hasonló következtetésekre vezettek más krónikus gyulladásos kórállapotokban végzett vizsgálatok, mint amilyen például a HIV-fertőzés, a rheumatoid arthritis vagy a szisztémás lupus erythematosus. IBD-ben a krónikus gyulladás és a következményes alvászavar ördögi köre negatív visszacsatolást eredményez: a nem megfelelő minőségű és mennyiségű alvás gyulladásos citokinek fokozott termelődéséhez vezet, ami viszont súlyosbítja a colitist, ezzel az ördögi kör bezáródik.

A melatonint az IBD potenciális kezelési lehetőségeként vették számításba klinikai vizsgálatokban. Állatkísérletes modellekben a melatonin gyulladáscsökkentő hatása révén enyhítette a nyálkahártya gyulladását. Egy klinikai vizsgálat ígéretes eredményeket igazolt arra vonatkozóan, hagy melatonin adásával javítható az alvás, ami potenciálisan enyhítheti a gasztrointesztinális és gyulladásos tüneteket a betegség különböző stádiumaiban.

Colorectalis rák és alvás

Egy nemrégiben publikált tanulmány szerint a vastagbélrák fokozott kockázata az alvás megváltozásával társul. Az újabb vizsgálatok a rövid és hosszú alvásidőt egyaránt összefüggésbe hozták a colorectalis rák gyakoribb előfordulásával. A korreláció hátterében többféle mechanizmus lehetősége is felmerült: a gyulladásos citokinek szintjének alvászavarokhoz társuló emelkedése potenciálisan kedvezhet a colorectalis rák kialakulásának; ezen túlmenően az átlagosnál rövidebb és átlagosnál hosszabb alvásidőt is összefüggésbe hozták az elhízás fokozott kockázatával, melyet a colorectalis rák független rizikófaktoraként tartanak számon.

Májbetegség és alvás

A hepatikus encephalopathiával társult cirrhosisban kialakuló alvászavarokat már részletesen tanulmányozták. Bár kevésbé ismert, de a hepatikus encephalopathiával nem járó májbetegségek is járhatnak alvászavarral, melyért krónikus májbetegségekben a cirkadián ritmus felborulását teszik felelőssé. Ezen túlmenően változások következhetnek be a melatoninszekrécióban is, melynek következtében későbbre tolódik az éjszakai melatonincsúcs, ami az alvás megszakadásához vezet. Cirrhosisban zavar állhat be a melatonin hepatikus metabolizmusában, melynek következtében megemelkedik a melatonin nap közbeni szintje, és alvászavarok lépnek fel. Hepatikus encephalopathia kapcsán jól dokumentált jelenség az alvási-ébrenléti ciklus megfordulása, mely fokozott nappali álmossággal és nyugtalan éjszakákkal jár. Ennek megfelelően vizsgálatok sora bizonyítja, hogy cirrhosisos betegeknél nehézségekbe ütközik a nyugodt és megfelelő alvás biztosítása. Ez részletesebben azt jelenti, hogy rövidebb (

Következtetések

Fontos, hogy a gasztroenterológusok tisztában legyenek az alvászavarok és a gasztrointesztinális betegségek közötti összefüggésekkel, hogy megfelelő ellátást tudjanak biztosítani betegeik számára.

Forrás: Khanijow V, et al. Sleep dysfunction and gastrointestinal diseases. Gastroenterol Hepatol. 2015;11:817−825.