Abúzus és diverzió krónikus fájdalom opiátkezelése kapcsán
A vényköteles opiátkészítmények az akut és krónikus fájdalom csillapításának biztonságos és hatásos eszközei, amennyiben használatuk az orvosi előírásoknak megfelelően történik, és nem marad el a kezelés megfelelő monitorozása sem.
Az opiátokra kitöltött vények száma az utóbbi években meredeken emelkedett, ezzel együtt gyakoribbá vált a nem megfeleleő használat („misuse”), az abúzus és a diverzió is. A Centers for Disease Control and Prevention (CDC) adatai szerint a vényköteles opiátokkal történt mérgezések nyomán bekövetkezett halálesetek száma ugyancsak drámai emelkedést mutatott 1999 és 2010 között. Tekintettel arra, hogy az opiátok a fájdalomcsillapítás széles körben alkalmazott szerei, a klinikusoknak megfelelő eszközökkel kell rendelkezniük azon betegek azonosítására, akiknél fokozott az opiátok nem megfelelő használatának, illetve az abúzusnak és a diverziónak a kockátzata.
A vényköteles opiátokkal összefüggő aberráns magatartásformák felismerésére többféle kockázatbecslő módszert is kidolgoztak. Ezek némelyike arra szolgál, hogy előre jelezze az aberráns magatartásformákat a krónikus fájdalom azon eseteiben, amikor felmerült krónikus opiátterápia elindítása. Ilyen eszköz többek között az Opioid Risk Tool és a Screener and Opioid Assessment for Patients with Pain-Revised (SOAPP-R). Az opiáthasználattal összefüggő aberráns magatatásformák azonosítására szolgál ezen túl a Current Opioid Misuse Measure (COMM), a fájdalomcsillapítók használatával kapcsolatos kérdőív és a vényköteles gyógyszerek használatával kapcsolatos kérdőív. Ezek mindegyike alkalmas az aberráns magatartásformák előrejelzésére, ugyanakkor nem képesek elkülöníteni egymástól a nem megfelelő használatot („misuse”) és a szerekkel való visszaélést („abuse”).
Eddig kevés olyan vizsgálat látott napvilágot, melyekben a nem megfelelő használat, az abúzus és a diverzió gyakoriságát elemezték krónikus fájdalom miatt opiátokkal kezelt betegek bevonásával. Egy ilyen vizsgálatban 32%-nak találták az opiátok nem előírásszerű használatának gyakoriságát, és ennek legerősebb prediktorának az számított, ha a beteg – saját bevallása szerint – a gyógyszerszedés előtt alkoholt vagy kokaint fogyasztott, de ezen túlmenően kockázati tényezőnek bizonyultak a kábítószer vagy alkohol hatása alatt elkövetett bűncselekmények is.
A fájdalom miatt kezelt betegek számára nem áll rendelkezésre diagnosztikai eszköz a nem megfelelő használat, abúzus és diverzió azonosítására. Ezt felismerve Setnik és Soland kérdőívet állított össze a vényköteles opiátokkal kapcsolatos aberráns magatartásformák értékelésére. A Self-Reported Misuse, Abuse, and Diversion Questionnaire (SR-MAD) olyan kérdéseket tartalmaz, melyek alapján felmérhető e magatartásformák jelenléte és gyakorisága, ezen túlmenően alkalmasak a magatartásformák mögött meghúzódó motivációk feltárására is, mely alapján elkülöníthető egymástól a nem megfelelő gyógyszerhasználat és az abúzus.
Betegek és módszerek
Jelen klinikai vizsgálat a SR-MAD korai verziója alapján elemezte az opiáthasználattal összefüggő aberráns magatartásformákat. A nem megfelelő használat, abúzus és diverzió előfordulását két nem validált kérdőív segítségével mérték fel: az egyiket a vizsgáló, míg a másikat maga a beteg töltötte ki (Self-Reported Misuse, Abuse, and Diversion [SR-MAD]). Ezen túlmenően a validált Current Opioid Misuse Measure (COMM) tesztet használták és végeztek drogtesztet a vizeletből is.
Eredmények
A vizsgálók által megvizsgált 684 beteg közül 537-en küldték vissza a SR-MAD önértékelést. A betegek többségét a vizsgáló kis kockázatúnak minősítette a nem megfelelő használat (84,2%), az abúzus (89,3%) és a diverzió (94,3%) szempontjából. A SR-MAD-ot visszaküldő betegek 60%-a jelölte meg azt a válaszlehetőséget, hogy az előírtnál nagyobb mennyiségben szedi az opiátot, és 10,9%-uk ismerte el, hogy korábban előfordult, hogy összerágta vagy összetörte az opiátkészítményt. A COMM-ot kitöltő betegek közül 40,6% elégítette ki az aberráns magatartásformák kritériumait. A COMM eredményei jó korrelációt mutattak a vizsgáló megítélése alapján meghatározott kockázati szinttel. A betegek egyharmadánál (33,8%) a vizeletből végzett drogteszt legalább egy alkalommal kóros eredményt adott.
Következtetések
A fájdalom megfelelő kezelésére tett erőfeszítések egybeesnek azokkal a célkitűzésekkel, hogy csökkentsük a vényköteles opiátokkal kapcsolatos nem megfelelő használatot, abúzust és diverziót. Ebben a vizsgálatban kétféle kérdőívet alkalmaztak a krónikus fájdalom miatt rendelt vényköteles opiátok használatához társuló aberráns magatartásformák azonosítására. A nem megfelelő használatra, abúzusra és diverzióra vonatkozóan a vizsgáló által gyűjtött adatokat összehasonlították a betegek önbevallásából nyerhető adatokkal. Bár a résztvevők többségét a vizsgáló a nem megfelelő használat, abúzus és diverzió szempontjából kis kockázatúnak minősítette, a SR-MAD és a COMM jelentős részüknél aberráns magatartásformákat jelzett, és a vizeletből végzett drogteszt egyharmaduknál pozitívnak bizonyult.
További kutatások szükségesek az alapellátásban dolgozók által felismert és a tényleges kockázat közötti különbségek mögött álló tényezők azonosítására.
Forrás: Setnik B, et al. A multicenter, primary care-based, open-label study to identify behaviors related to prescription opiát misuse, abuse, and diversion in opiát-experienced patients with chronic moderate-to-severe pain. Journal of Pain Research. 2015;8:361–373.
