Új kockázati pontszám a 2-es típusú cukorbetegség előrejelzésére
Számos kockázatbecslési pontrendszer ismeretes cukorbetegségben annak érdekében, hogy a nagy kockázatú betegek kiválaszthatók legyenek korai beavatkozásra, de az egyik populációban kapott megállapítások nem feltétlenül vihetők át egy másikra.
Az utóbbi évtizedekben a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) járványszerű terjedésének lehettünk szemtanúi szerte a világon, ezen belül az ázsiai országokban is. Fontos megjegyezni, hogy az ázsiai népesség a kisebb adipozitás ellenére hajlamosabb a T2DM kialakulására, mint az európai népcsoportok. Ezen túlmenően az ázsiai populációban szorosabb korreláció mutatkozik a testtömegindex (BMI, body mass index) és a derékkörfogat, illetve a kedvezőtlen inzulinrezisztencia-státusz, az adiponektin és a gyulladás között, melyek előhírnökei lehetnek a T2DM-nek, mivel a T2DM megjelenése gyakran akár évekkel is megelőzi a klinikai diagnózist. Továbbra is tisztázásra vár ugyanakkor, hogy a T2DM korai felismeréséhez és kezeléséhez szükség van-e etnikum- és országspecifikus szűrőmódszerek kidolgozására.
A T2DM diagnosztikájában eddig használt éhomi vércukorszintet (FPG, fasting plasma glucose) és a 75 grammos orális glükóztolerancia-teszt (OGTT) 2 órás értékét az American Diabetes Association (ADA) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO, World Health Organization) nemrégiben kiegészítette a HbA1c-értékkel, melynek 6,5% feletti értéke esetén állítható fel a T2DM kórisméje. A közlések szerint a vércukorszint és HbA1c-érték alapján diagnosztizált cukorbetegség prevalenciája lényegesen eltér az egyes etnikai csoportokban.
A T2DM szempontjából nagy kockázatú személyek bevonásával elvégzett nagy intervenciós vizsgálatok azt igazolták, az életmód megváltoztatásával lényegesen csökkenthető vagy késleltethető a T2DM megjelenése. Ennél fogva számos kockázatbecslési pontrendszer ismeretes cukorbetegségben annak érdekében, hogy a nagy kockázatú betegek kiválaszthatók legyenek korai beavatkozásra. E pontrendszerek egyik problémáját azonban éppen az jelenti, hogy az egyik populációban kapott megállapítások nem feltétlenül vihetők át egy másikra. Ezen túlmenően továbbra sem tisztázott, hogy a T2DM nem hagyományos kockázati tényezőinek, köztük például a C-reaktív proteinnek (CRP) meghatározása javítják-e az ilyen modellek prediktív erejét.
Kínai szerzők prospektív vizsgálatok adatainak felhasználásával olyan prediktív modellt alkottak, mely kínai populációban, ≥6,5%-os HbA1c-értékek esetén alkalmas a T2DM diagnosztizálására. Azonosították az incidentális T2DM-hez társuló kiindulási kockázati tényezőket, valamint 6 éves utánkövetés kapcsán egyszerű pontrendszert alakítottak ki, mely a középkorú és idősebb kínai populációban alkalmazható.
Betegek és módszerek
Összesen 3289 személyt (1458 férfit és 1831 nőt) toboroztak a vizsgálatba 2005-ben. A résztvevők életkora 50 és 70 év közé esett. Személyes interjúk során gyűjtötték az alábbi információkat: demográfiai változók, egészségi státusz, gyógyszerhasználat, krónikus betegségek családi előfordulása, egészségmagatartás (dohányzás, alkoholfogyasztás, fizikai aktivitás). Fizikális vizsgálatra is sor került, mérték a testmagasságot és testsúlyt, a derék- és csípőkörfogatot, valamint a vérnyomást. Éhomi vérmintát vettek laboratóriumi meghatározások céljára.
Hat évvel később, 2011-ben utánkövetéses vizsgálatok történtek. Az időközben meghalt személyek esetében a halálozási regiszterből gyűjtötték ki a cukorbetegségre és annak szövődményeire vonatkozó adatokat. Ez alkalommal is sor került fizikális vizsgálatra és éhomi vérminta vételére, a vizsgálatba való belépéskor alkalmazott protokollal megegyezően. Kiszámították a testtömegindexet (BMI, body mass index), és vérnyomásmérés is történt. Hipertóniát 140 Hgmm feletti szisztolés és 90 Hgmm feletti diasztolés vérnyomásértékek észlelése esetén véleményeztek. A laboratóriumi vizsgálatok az alábbi paraméterek meghatározására terjedtek ki: kiindulási éhomi vércukorszint (FPG), össz-koleszterin, HDL-koleszterin, LDL-koleszterin, trigliceridek, HbA1c, CRP.
A T2DM diagnózisának felállításakor az ADA kritériumokat vették alapul: 1) FPG ≥7,0 mmol/l önmagában; 2) HbA1c ≥6,5% önmagában; 3) FPG ≥7,0 mmol/l és HbA1c ≥6,5%; vagy 4) a beteg elmondása szerint a 6 éves utánkövetési periódus alatt cukorbetegséget diagnosztizáltak nála vagy antidiabetikumokat rendeltek számára.
A végső elemzésben 1912 résztvevő adatait dolgozták fel.
Eredmények
A kiindulási vizsgálatok időpontjában a résztvevők átlagéletkora 58,1 év volt, és a résztvevők felénél állt fenn magas vérnyomás (mindkét nem esetében). A férfiakhoz képest a nőknél szignifikánsan nagyobb értékeket kaptak az alábbiak tekintetében: BMI, HbA1c és lipidek (trigliceridek, HDL-, LDL- és össz-koleszterin); a derékkörfogat, a derék-csípő arány és a FPG azonban kisebb volt.
Azoknál a résztvevőknél, akiknél a vizsgálatba való belépéskor cukorbetegség még nem állt fenn, a 6 éves utánkövetési periódus végére 48,3 százalékban diagnosztizáltak diabéteszt. A lépcsőzetes logisztikus regresszió szerint a következő kiindulási faktorok jelzik előre legpontosabban az incidentális T2DM 6 éven belüli kialakulását: női nem, magas vérnyomás, nagy BMI, FPG, HbA1c és CRP. A felsorolt tényezők szignifikáns összefüggést mutattak a T2DM jövőbeni kockázatának fokozódásával, míg az életmód (dohányzás, alkoholfogyasztás és fizikai aktivitás) és a vérlipidek (trigliceridek, HDL- és össz-koleszterin) esetében a korreláció nem volt szignifikáns. A kockázati tényezők mintázata akkor is ugyanolyannak bizonyult, ha nem a BMI-t, hanem a derékkörfogatot vagy a derék-csípő arányt építették be a modellbe.
Ezt követően egy egyszerű pontrendszert hoztak létre, melynek segítségével manuálisan kiszámítható, hogy 6 éven belül milyen valószínűséggel lehet számítani T2DM megjelenésére.
Következtetések
Ebben a prospektív populációs vizsgálatban az incidentális T2DM-esetek jelentős hányada előrejelezhető volt, ha a 6 éves utánkövetés során a 6,5 százalékot tekintették HbA1c-határértéknek. A FPG, HbA1c, CRP, valamint a nem, BMI és hipertónia alapján felállított egyszerű pontrendszer alkalmas a szűrésre, és kellő pontossággal becsüli fel a jövőbeni T2DM kockázatát középkorú és időskorú kínai populációban.
