Transzfúziós újdonságok

Azok a szívbetegek, akik műtétjük során kisebb mennyiségű vérátömlesztésben részesülnek, ugyanolyan jól vannak, és nem nagyobb a kockázata annak, hogy egyéb betegségben elhaláloznak, mint azok, akik több vért kapnak a transzfúzió során, állapítják meg a The Lancetben megjelent tanulmány szerzői.

Jeffrey Carson és munkatársai vizsgálata - Liberal versus restrictive blood transfusion strategy: 3-year survival and cause of death results from the FOCUS randomised controlled trial - arra kereste a választ, hogy a vérátömlesztés hosszú távú hatásai között szerepel-e az immunrendszer működésének megváltozása, a fertőzések gyakoriságának növekedése vagy a tumorok kiújulása, illetve nő-e ezen okokból a mortalitás, továbbá nagyobb mennyiségű transzfúzió esetén kevesebb-e a miokardiális károsodás és csökkennek-e a kardiális komplikációk, illetve kevesebb-e a kardiovaszkuláris okból bekövetkező halálozás.

A The Lancetben közölt tanulmány Carson és munkatársai 2011-es, mérföldkőnek számító kutatásának folytatása, amely azt vizsgálta, milyen a kevesebb mennyiségű transzfúzió rövid távú – 60 napos – hatása. A New England Journal of Medicine-ben megjelent korábbi munka - Liberal or Restrictive Transfusion in High-Risk Patients after Hip Surgery - azt bizonyította, hogy rövid távon biztonságos a kevesebb mennyiségű transzfúzió adása. (Többek között ennek a tanulmánynak a következtében az elmúlt 3 évben az USA-ban megváltoztatták a transzfúziós irányelveket.)

A Rutgers Medical School kutatói jelen vizsgálatuk során 2.016 beteget követtek 4 éven át; a páciensek fele nagyobb mennyiségű transzfúziót kapott, a másik fele pedig kétharmaddal kevesebb vért. Az eredmények szerint a műtét kapcsán adott vér mennyisége nem befolyásolja a kardiovaszkuláris, tumoros vagy súlyos fertőzéses esetek számát, illetve az ezekből következő mortalitást, azaz a vizsgálat igazolja a jelenlegi trendet, a kisebb mennyiségű transzfúziók biztonságosságát. Mint Carson elmondja: „A transzfúzió egyértelműen kockázatokkal jár, ezért ha nem jár előnyökkel a több vér adása, nincs értelme a nagyobb mennyiségű transzfúziónak. A kisebb mennyiségű vér adása a társadalom számára is hasznos, hiszen így jobban megelőzhető az esetleges vérhiány.”

Sokkal gyakoribb a TRALI

Az Amerikai Aneszteziológustársaság lapja, az Anesthesiology januárban két tanulmányban is foglalkozik a leggyakrabban halált okozó transzfúziós szövődményekkel.

A transzfúzióhoz társult akut tüdőkárosodás (transfusion-related acute lung injury, TRALI) és a transzfúzió okozta keringéstúlterhelés (transfusion-associated circulatory overload, TACO) az első (38%) és második (24%) leggyakrabban halált okozó transzfúziós szövődmény az USA-ban. A TRALI során a vérkészítmény adását követően a tüdő akut gyulladása következik be, és a légutak folyadékkal telnek meg. Tünetei közé tartozik a légzési nehézség, a láz és az alacsony vérnyomás. A TACO esetében a túl sok transzfúziós folyadék miatt szívelégtelenség és gyors vérnyomás-emelkedés alakul ki.

A két retrospektív tanulmány szerzői, a Mayo Clinic kutatói Daryl Kor vezetésével azt vizsgálták, milyen gyakori volt a TRALI (Characterizing the Epidemiology of Postoperative Transfusion-related Acute Lung Injury), illetve a TACO (Characterizing the Epidemiology of Perioperative Transfusion-associated Circulatory Overload) az általános érzéstelenítésben végzett (nem szív-) műtétek kapcsán 2004 és 2011 között. Az első tanulmány megállapítja, hogy TRALI a betegek 1,4%-ában fordult elő (betegszám: 3379) - korábbi jelentések mindössze 0,02-0,05%-os TRALI-incidenciáról számoltak be -, míg a második tanulmány szerint a TACO incidenciája 4,3%-os, ami megegyezik a korábbi becslésekkel (betegszám: 4070). Az is kiderült, hogy a nagyobb vérmennyiséget kapók között nagyobb mind a TRALI, mind a TACO kockázata, valamint a legveszélyeztetettebbek azok, akik mellkasüregen belüli operáción, illetve szervtranszplantáción estek át. Mint dr. Kor elmondja, szándékukban áll egy valós idejű mellékhatás-predikciós modell kifejlesztése, aminek segítségével azonosíthatók lesznek a legnagyobb kockázatú betegek, és olyan stratégiák vezethetők be, amelyek révén csökkenthető a kockázat.

Ritka betegségek és a vérlemezke-transzfúzió

Az Amerikai Hematológustársaság lapja, a Blood közölte azt a tanulmányt (Platelet transfusions in platelet consumptive disorders are associated with arterial thrombosis and in-hospital mortality), miszerint trombotikus trombocitopéniás purpurában (TTP) a vérlemezke-készítmény adása megötszörözi a potenciálisan halálos arteriális vérrögképződés esélyét, és megduplázza a szívroham kockázatát. Heparin-indukálta trombocitopéniában (HIT) a vérlemezke-készítmény adása ötszörösére növeli a vérzés kockázatát, míg az artériás vérrögképződés esélyét megháromszorozza. (Immun trombocitopéniás purpura/ITP trombocita-készítménnyel történő kezelése esetén a kutatók nem figyeltek meg hasonló összefüggéseket.)

TTP trombocita-készítménnyel történő kezelése esetén megkétszereződik annak esélye, hogy a páciens elhalálozik a kórházban, míg HIT esetén megötszöröződik.

Johns Hopkins és az Emory University School of Medicine kutatói Ruchika Goel vezetésével egy 47 állam ezer kórházára kiterjedő szövetségi adatbázis 2007 és 2011 közötti éveit tekintették át. A kutatók megjegyzik, hogy mivel ezek a betegségek nagyon ritkák, nehéz őket más módszerekkel tanulmányozni, és ez lehet az oka annak is, hogy ez az első tanulmány, ami kimutatja, hogy a TTP és a HIT kezelésében gyakran alkalmazott trombocita-készítmények (10-ből 1 TTP-beteg és 13-ból 1 HIT-beteg kapott vérlemezke-transzfúziót) növelik az artériás vérrögképződét és a mortalitást. A szakemberek hangsúlyozzák: HIT-ben vagy TTP-ben szenvedő betegek esetén a vérlemezke-transzfúziós kezelést végső szükség esetére kell fenntartani, és csak más terápiákra refrakter, súlyos, életet veszélyeztető vérzés vagy nagy sebészeti beavatkozás eseteire korlátozni.