„Ti vagytok a jövő, nekünk is ezt mondták”

A Covid-járvány nyomokat hagyott az emberek mentális állapotán, de már túl vagyunk rajta. Érezteti-e még a hatását valamelyest? 

Szerintem nagyon érezteti a hatását. Abban az időszakban az orvosok és más kollégák számára is ismeretlen helyzet jelentősen megemelte a stressz-szintet. Ennek következményeivel biztos hogy most is találkozunk, az orvosoknál is nőtt a poszttraumás zavar, a szorongások gyakorisága. Erre vannak nemzetközi vizsgálatok is. Idén publikálták az egészségügyi dolgozók mentális helyzetéről azt a nagy nemzetközi fölmérést, ahol Magyarországot is megkérdezték. Így kiderült, hogy Magyarország ebben és még néhány dologban a válaszok átlagán fölül teljesít, például ami a túlmunkát meg a kiégéssel kapcsolatos dolgokat illeti. Szerintem a járvány alatt szerzett hatások kumulálódtak, és bár már elmúlt, maga hatás még azért velünk van.  

Voltak azért pozitív hozadékai is járványnak. Az online megoldásokhoz jobban hozzászoktunk. Ezek maradtak? 

Igen, ezek megmaradtak, tényleg jelentősen könnyítik az ellátási gondokat, nehézségeket. Ez ugyan nem pszichiátriaspecifikus, hiszen legjobb tudomásom szerint háziorvosi rendeléseken is eléggé elterjedt. Sokszor valóban fölösleges csak azért találkozni a beteggel, hogy receptet adjunk neki, ha egyébként megbízhatóan beállított, együttműködő, tartósan jó állapotú a beteg, akinél a gyógyszeres terápia nem szorul módosításra, hanem csak időnként felülvizsgálatra, és egyébként csak a biztosítását kell megoldani. Akiknél beválik a kezelés, azoknak a gyógyszerrel való ellátása, illetve ennek a biztosítása kulcskérdés is. Ennek a folyamatnak az egyszerűsítése az orvosnak, a szakszemélyzetnek és a betegnek is kedvező. Ebben egyértelműen óriási könnyebbséget jelent az e-recept-rendszernek a bevezetése. A Covid alatt terjedt el ez a digitális rendelés különböző alkalmazásokon keresztül, online. Ez is megmaradt, a Covid előtti időszakhoz képest lényegesen nagyobb arányban van használatban. Bár azért visszaszorult egy kicsit, a személyes ellátás, a személyes találkozás visszatért, hiszen ez az orvos és a beteg oldaláról is egy tartósan nehezen nélkülözhető eleme a magas színvonalú ellátásnak. 

Korunkban súlyos veszélyt jelent a gyermekek és a fiatalok képernyőfüggősége. Érezhető-e már ez a pszichiátriai ellátásban? Mit tehetünk a helyzet súlyosbodásának elkerülésére?

Egyértelműen jelentős probléma a közösségi médiának a túlzott, kontrollálatlan használata, és ezen keresztül az elektronikus eszközök és a videójátékok kontrollálatlan használata, ami nem is friss keletű dolog. A BNO11 – amit sokan nem tudnak – 2022. január elseje óta hivatalosan is életbe lépett, külön új kórképként írja le és azonosítja a videójáték-függőséget. Korábban is létezett a gambling, azaz a szerencsejáték-függőség mint viselkedési addikció, de az új verzióban, a BNO11-ben szerepel a gaming disorder is, ami egy másik viselkedési addikció, a videójátékok káros mértékű használatát jelenti. Tehát ez már egy ismerten létező dolog, megvannak a diagnosztikus kitérériumai. Az, hogy egy új diagnózisként is jelölhetővé válik, mutatja, hogy a küszöböt átlépte a gyakorisága és az okozott másodlagos károsodásoknak a mértéke.  

És tudunk-e valamit ellene tenni? 

Ez egy jó kérdés. Erre sokféle megközelítés van világszerte, mindenhol próbálkoznak, van, ahol korlátozással, tiltással, a közösségi oldalak, profilok látogatásának a korhatárhoz kötésével, az iskolai alkalmazás betiltásával. Ezek így olykor nyilván propagandacélokat is szolgálnak, de egy valóban létező problémának a megoldási kísérletét is jelentik. Ez a világban mindenhol gond, nem csak nálunk. Európai példák is vannak arra, hogy az iskolai használatot gyakorlatilag tiltják, vagy erősen limitálják. Ebben nagy viták vannak, hogy ez a szabadságjogok korlátozásaként is megélhető, de a reakciók nagyon sokfélék. Kevés kutatás vagy objektív információ támogatja azt a döntést, hogy akkor milyen módú és milyen mértékű tiltás az, ami kivitelezhető vagy szükséges ezen a téren. De valamilyen szabályozás biztos hogy elengedhetetlen, ha valamennyire is szándékunkban áll gátat szabni a probléma terjedésének.  

Januárban tartja a pszichiátriai társaság éves nemzeti kongresszusát. Mi lesz a fókusztéma, mit várunk tőle, milyen újdonságokra számíthatunk?

Mindig nagyon optimistán és kedvező elvárásokkal tekintünk az eljövendő kongresszusokra. Ez a tizenegyedik nemzeti kongresszus lesz, most Budapesten. Mindig igyekszünk választani egy mottót, ami most a pszichiátria jövőképe lesz. Hangozhat ez egy kicsit fellengzősen, de ennél kevés időszerűbb pillanatot tudunk találni arra, hogy a jövőképről beszéljünk, amikor a szakma recseg-ropog. Súlyos nehézségekkel nézünk szembe. A szakemberek hiánya, a pszichiátriai ellátás létesítményeinek lemaradása az egészségügy többi részéhez képest, az infrastruktúra minősége jelent komoly gondot.

Az új módszereknek a meghonosodása, használatuk szélesedése szempontjából is a pszichiátria, úgy tűnik, egy kicsit elmaradásban van a társszakmákhoz, az egyéb orvosi szakmákhoz képest. Kevesebb az igazi újdonság, újítás, akár technikai, akár módszertani szinten. Úgyhogy a jövővel muszáj most foglalkozni. Egyrészt foglalkozunk a szakma jövőképével, másrészt sose lehet kihagyni az utánpótlás kérdését. Van ez a közhelyes, vicces mondás, hogy „tiétek a jövő, nekünk is ezt mondták”. 

A fiatal szakemberek érdeklődése hullámzó képet szokott mutatni. Időszakosan vannak biztató jelek, amikor többen érdeklődnek, több jelentkező akad a pszichiátriai rezidens pozíciókra meg a meghirdetett állásokra. Most lehet, hogy pont egy olyan hullám van soron, amikor az látszik, hogy kevesebb a lelkesedés. Nehéz a hosszú távú trendet látni, de azért a szakma harcra fogható létszámának a folyamatos csökkenését tapasztaljuk.  

Milyen irányokban folynak kutatások, merre felé halad a pszichiátria? 

A kutatások iránya szerteágazó, részben önállóan, részben pedig társszakmákkal összefogva, akár intézetek között, akár nemzetközi kooperációban nagyon sok pszichiátriai kutatás folyik a Semmelweis Egyetemen, mint ahogy a többi egyetemi központban is. A pszichiátria fő érdeklődési területeit jelenti a kórképeknek vagy zavaroknak az etiopatológiai feltárása, beleértem itt a személyiségzavarokat, az autizmus spektrumzavarokat, a figyelemzavarokat, és hát nyilván az örökzöld témák, az affektív zavarok és a szkizofrénia spektrumzavarok további részletekben történő tisztázása, pontosítása. Részben az etiológiát, a biológiai oldalt tekintve, részben pedig a funkcionalitás kórosságainak a tetten érése. Ez részben elektrofiziológiai módszerekkel, részben képalkotó módszerekkel zajlik. Továbbra is fontos irányzatuk a pszichiátriai kutatásoknak a genetikai tanulmányok, amelyek minden kórképet érintően további tisztázást igyekeznek elérni. 

Minden kutatásnak a végső célja lenne beazonosítani egy olyan rendellenességet, működészavart vagy akár strukturális rendellenességet, amelynek meg lehet találni az adekvát terápiás módszerét. Tehát az igazi végső cél nem a kórképnek a minél pontosabb megismerése és feltárása, hanem a feltárt zavaroknak, kórosságoknak a korrekciós lehetősége. Mindenképpen bízunk benne, hogy a tudomány erejével megoldást fogunk találni a komoly egyéni és társadalmi terhet jelentő pszichiátriai betegségekre és zavarokra, csökkentve ezáltal betegeink és környezetük szenvedéseit is.