hirdetés
2024. november. 05., kedd - Imre.
hirdetés
hirdetés

Régi szerek új szerepben

Ígéretes lehet a terápiarezisztens depresszió, valamint az alkoholfüggőség kezelésére, illetve a minimálisan tudatos állapotban lévő betegek ébresztésére néhány más célra már befogadott szer.

 A terápiarezisztens depresszió terápiája

A dinitrogénoxid (nitrogénoxidul, nevetőgáz, kéjgáz) a súlyos, terápiarezisztens depresszió kezelésének hatékony eszköze lehet a Washington University School of Medicine kutatóinak pilótavizsgálata alapján. Az eredményekről beszámoló tanulmány - Nitrous oxide for treatment-resistant major depression: a proof-of-concept trial– aBiological Psychiatry című szaklapban jelent meg. Szerzői - Peter Nagele és munkatársai – szerint egy olyan gyorsan ható szer, mint a nitrogénoxidul, különösen hasznos lehet a súlyos depresszióval küzdő betegek kezelésében, akiknek azonnali segítségre és az öngyilkossági kockázat csökkentésére van szükségük.

A pilótavizsgálatban 20 súlyos, terápiarezisztens depresszióban szenvedő beteg vett részt, akiknek kétharmada esetében enyhültek a tünetek (pl. szomorúság, bűntudat, szorongás, öngyilkossági gondolatok) a nitrogénoxidul hatására (placebo esetén a betegek harmadánál csökkentek a tünetek). A kutatók a depresszió tüneteinek értékelését a szer adagolása után 2 óra, illetve 24 óra elteltével végezték el. Mint Peter Nagele elmondja, a klinikai depresszióban szenvedők egyharmada nem reagál a létező terápiákra, ezért nagyon fontos az új, hatékony eszközök keresése. Ezért is meglepő, hogy eddig senkinek sem jutott eszébe egy olyan szert vizsgálni a végletes szomorúság megszüntetésére, ami ismerten megnevetteti az embereket.

A nitrogénoxidult napjainkban fájdalomcsillapításra, anesztéziára használják, és már a felfedezése utáni időkben is rászolgált a „legnagyobb kihagyott lehetőségek a gyógyításban” díjára. 1772-ben történt felfedezése (Joseph Priestley) után 25 évvel a későbbiekben az angol tudományos akadémiát vezető Humphry Davy felfedezte annak fájdalomcsillapító hatását, azonban a továbbiakban csak pszichedelikus hatásait népszerűsítette tudósokból és művészekből álló baráti körében. Amerikában fogorvosi érzéstelenítésre kezdték használni az 1840-es években, azonban egy félresikerült demostráció miatt a sokkal veszélyesebb éter, illetve kloroform használata terjedt el erre a célra (amerikai felhasználásának történetével kapcsolatban érdekes történet olvasható egy Fülesdi Béla professzorral készült korábbi interjúnkban).

A gyors hatáskezdeten kívül a nitrogénoxidul kedvező mellékhatásspektruma miatt is kiváló szer: kevés mellékhatása van, az is enyhe (hányinger, hányás), továbbá mivel gáz halmazállapotú, igen hamar távozik a szervezetből.

A pilótavizsgálatban egy nappal a nitrogénoxidul belélegzése után 7 páciens esetén szignifikáns, míg másik 7 esetén enyhe javulás volt kimutatható, 3 páciens esetén a tünetek teljesen megszűntek; egy beteg esetén sem rosszabbodtak a tünetek (placebó esetén a páciensek közül 1 esetében történt rosszabbodás, 5 esetében enyhe, 2 esetében szignifikáns javulás). A szer hatástartama mindazonáltal rövid, a legtöbb javulást érzékelő beteg csak a nitrogénoxidul belégzése után két óráig érzékelte tüneteinek enyhülését.

Az alkoholfüggőség kezelése

Az Alcoholism: Clinical & Experimental Research jövő januári számában jelenik meg az a tanulmány, mely szerint a diabétesz és a hiperkoleszterinémia kezelésében használatos peroxiszóma proliferátor aktivált receptor-agonisták használhatók lehetnek az alkoholfüggőség kezelésében. A peroxiszóma proliferátor aktivált receptorok (PPAR) a génexpressziót szabályozó nukleáris receptorfehérjék, amelyek a test számos sejtféleségében előfordulnak, és mint Adron Harris, a tanulmány egyik szerzője elmondja, az a feladatuk, hogy monitorozzák a cukrok és a zsírok szintjét, és a test metabolizmusát az elérhető tápanyagokhoz igazítsák. Bár a PPAR-agonistákat a vércukor- és vérlipidszint kontrolljára fejlesztették ki, a későbbiekben kiderült, hogy azoknak kedvező hatása van az agyra is – valószínűleg a neurodegeneráció ellen védenek -, ezért napjainkban vizsgálják felhasználásukat opiátaddikció és Alzheimer-kór kezelésében is. A jelenleg fejlesztés alatt álló PPAR-agonistáknak a remények szerint jobb lesz a mellékhatásprofilja, mivel a jelenlegiekre jellemző, hogy felborítják a szervezet hőszabályozását, viszketést, izomfájdalmakat, hányingert és hányást okoznak.

Az alkoholabúzus a fejlett országok egyik legnagyobb egészségügyi problémája, amivel kapcsolatosan nem rendelkezünk kielégítő terápiás módszerekkel. Az eddigi megközelítések a neurotranszmitterek/neuromodulátorok szintjét befolyásolják, a PPAR-agonisták új hatásmechanizmust jelentenek.

Ébredés minimálisan tudatos állapotból

A Restorative Neurology and Neuroscience legutóbbi számában megjelent esetismertetés szerint egy GABA A agonista szer hatására magához tért egy beteg, aki motorbalesetben szerzett koponyasérülés következtében volt két éve minimálisan tudatos állapotban. A beteget CT-vizsgálat előtt kezelték az enyhe szedatívum midazolammal (az általában használt propofol helyett). Mint a szerzők beszámolnak róla, a beteg kommunikálni kezdett az aneszteziológussal, majd a szüleivel, mobiltelefonon beszélt a nagynénjével, gratulált a testvérének, amikor értesült annak diploma-szerzéséről, azonban nem emlékezett semmire a balesetével kapcsolatban, és nem volt tisztában az állapotával. A midazolam hatása 2 óra elteltével megszűnt, és a beteg visszakerült a korábbi minimálisan tudatos állapotba.

A kutatók a midazolam hatását EEG-vel vizsgálva felvetették annak a lehetőségét, hogy minimálisan tudatos állapot helyett a beteg esetleg katatóniában van, vagy a minimálisan tudatos állapot esetleg kataton elemeket foglal magába, mindazonáltal valószínűsítik, hogy a minimálisan tudatos állapotban lévők egy része számára hasznos lehet nemcsak a szelektív, de a non-szelektív GABA A agonistákkal, így a benzodiazepinekkel történő kezelés is.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés