A jó szándék nem helyettesítheti a szakmai szabályozást
Sándor Mária feketeruhás ápoló civil kezdeményezése, amely száz önkéntessel segítené a kórházak munkáját, komoly etikai és jogi kérdéseket vet fel az ellátórendszerben. Rozsos Erzsébet ápolásetikus a Népszavában megjelent írásában arra figyelmeztet, hogy az egészségügyi önkéntesség csak szigorú szakmai keretek között szolgálhatja a betegek érdekét. A szakemberhiány civil segítőkkel való pótlása világos állami szabályozás, kompetenciahatárok és felelősségbiztosítási háttér nélkül súlyosan veszélyezteti a betegbiztonságot.
Az ápolásetikus kiemeli, hogy bár a közérdekű önkéntes tevékenységről szóló törvény elvileg lehetőséget ad civilek fogadására, a gyakorlatban hiányzik a részletes ápolásszakmai, etikai és jogi keretrendszer.
Az önkéntes jelenléte kizárólag a betegek pszichés támogatását és az emberi kapcsolatok erősítését szolgálhatja, és semmiképpen sem válhat a szakképzett ápolók kiváltásának eszközévé. Megfelelő szabályozás hiányában a kórházakra hatalmas adminisztratív és anyagi terhek – például munkaalkalmassági vizsgálatok, védőruhák és biztosítások költségei – hárulnak, miközben a korábbi tapasztalatok szerint az ilyen programok hamar elsorvadnak.
Országos irányelvek és protokollok nélkül az önkéntesek jelenléte jogellenes helyzeteket teremthet, hiszen jelenleg nincs tisztázva, mi a teendő, ha a segítő puszta szeretetből túllépi a kompetenciáját. Rozsos Erzsébet hangsúlyozza, hogy az illegális egészségügyi tevékenység komoly jogi következményekkel járhat, és ha ehhez intézményi mulasztás is társul, az a vezetőség felelősségét is felveti.
A szerző szerint az egészségügyi kormányzat kötelessége egy olyan kötelező képzési, nyilvántartási és panaszkezelési rendszer kidolgozása, amely a beteget, a civileket és a hivatásos szakdolgozókat egyaránt védi, mivel a betegbiztonságot nem a jó szándék, hanem az állami garanciák óvják meg.
Rozsos Erzsébet ápolásetikus teljes írását a Népszava közli.
