Nem muszáj veseátültetés után élethosszig gyógyszert szedni
Az új vesével élők általában egész hátralevő életükben kénytelenek olyan gyógyszereket szedni, amelyek gátolják immunrendszerüket – enélkül szervezetük kivetné magából az átültetett szervet. Egy újfajta kezelés megváltoztathatja ezt a helyzetet.
Az immunszuppresszánsoknak számos súlyos mellékhatásuk van: növelik a szívbetegség, a fertőzés, a rák és a diabétesz kockázatát.
Vagyis nemcsak pénzt takarítanánk meg, ha nem kellene használni őket, hanem mindez jelentős egészségügyi előnyökkel is járna.
Dr. Samuel Strober és kollégái a kaliforniai Stanford Egyetemen kidolgoztak egy módszert, ami elérhető közelségbe hozza a vesetranszplantáció utáni gyógyszermentes életet. Eredményeikről a New England Journal of Medicine-ben (NEJM) számoltak be.
A kutatók a veseátültetés után a recipiensnek először a szokásos immunszuppresszáns szereket adták, amilyen például a ciklosporin. Ezután kis dózissal besugározták a nyirokcsomókat, a lépet és a tímuszt, hogy tovább gyengítsék az immunrendszert. Ezzel a beteg fehérvérsejtjeinek jelentős részét – de nem mindet – elpusztították.
Ezen kívül a betegek olyan antitesteket is kaptak, amelyek átmenetileg elölik a legagresszívebb fehérvérsejteket. „Az ún. naív T-sejtektől akartunk megszabadulni, mivel ezek alkotják a fehérvérsejteknek azt a csoportját, amely a legnagyobb szerepet játssza a beültetett szerv kilökődésében” – magyarázta dr. Strober.
Még egy donáció
Mintegy 10 nappal a transzplantáció után sokmilliónyi fehérvérsejtet adtak be a betegnek, amelyek a vesedonortól származtak. Ezek között CD34+ őssejtek is voltak, amelyek szaporodni tudnak, és a recipiens immunrendszerének részévé válnak.
A beadott fehérvérsejtek hatására egy „negatív szelekció”-nak nevezett folyamat indul be. Ennek az a lényege, hogy a tímusz az idegen szervből származó fehérjéket prezentál a fehérvérsejteknek, és mintegy megkérdezi tőlük: „Felismered ezt az anyagot?”. Ha elég sok immunsejt ismeri fel a fehérjét, akkor azok az immunsejtek, amelyek nem ismerték fel, elpusztulnak a tímuszban. Mivel a donortól kapott immunsejtek felismerik az átültetett vese fehérjéit, a tímusz megszabadul a recipiens saját T-sejtjeitől, amelyek megtámadhatnák a beültetett vesét. A kétféle immunsejt-populációt a kutatók vérvizsgálattal rendszeresen ellenőrizték.
Egy hónap múltán abbahagyták az egyik, hat hónap múlva pedig a másik immunszuppresszáns adását.
Három év gyógyszer nélkül
A vizsgálatban összesen 12 beteg vett részt, s közülük 8-an már legalább 3 éve gyógyszer nélkül élnek, bár három év múltán egyikük – a kezeléstől független szívinfarktus miatt – meghalt. A másik 4 beteg még mindig immunszuppresszáns gyógyszereket kap, de rendszeresen ellenőrzik, hogy elhagyhatók-e ezek. „Ők eddig még nem feleltek meg a szigorú gyógyszerelvonási feltételeinknek” – mondta dr. Strober.
Csak rokonok?
A vizsgálat egyik problémás pontja az, hogy mindegyik beteg közeli rokonától kapott vesét. Dr. Strober azonban meg van győződve arról, hogy ez az eljárás akkor is működne, ha idegenek lettek volna a donorok. Ez fontos kérdés, mert ha igaza van, akkor ez jelentősen megnöveli a szóba jöhető vesék számát. A kutatók preklinikai laboratóriumi vizsgálatai azt mutatták, hogy a donor lehet idegen is – ez nem változtatott az eredményeken.
Dr. Strober eljárása nem az egyetlen, amellyel a betegek megszabadíthatók a gyógyszerektől. 2008-ban a bostoni Massachusetts General Hospital dr. David Sachs által vezetett kutatócsoportja arról számolt be, hogy a szervdonorokból csontvelőt is átültettek a recipiensekbe, és ez a módszer 5 beteg közül 4-ben sikeres volt – vannak köztük olyanok, akik már 8 éve gyógyszer nélkül élnek. Ennek az eljárásnak jelenleg az az előnye a Strober-félével szemben, hogy mindegyik beteg idegentől kapott vesét, tehát bizonyítottan működik ebben az esetben is. Hátránya viszont, hogy a csontvelő-átültetés sokkal traumatikusabb eljárás, mint a Stroberék által alkalmazott módszer.