Logisztikai és szakmai válaszok az sbo-kon a budapesti „téli üzemmódra”

A fővárosi sürgősségi centrumok – különösen az Észak-Pesti Centrumkórház (Honvédkórház) és a Budapesti Dr. Manninger Jenő Baleseti Központ – tapasztalatai alapján az esetszámok drasztikus emelkedése mellett a betegprofil is átalakult. A kórházi riportok tanúsága szerint a rendszer rugalmassága és a humánerőforrás átcsoportosítása volt a kulcs a válsághelyzet kezelésében.

Mentésirányítás: nehezített pálya és lakossági önuralom

A mentőszolgálat munkatársai szerint a hóhelyzet fizikailag is próbára tette az állományt. Gyakori volt, hogy a járhatatlan mellékutcák miatt a mentőegységeknek gyalog, hordágyat cipelve kellett megtenniük az utolsó métereket a jeges útszakaszokon.

Szakmai szempontból figyelemre méltó jelenség a lakossági edukáció és önuralom megerősödése: az alapellátási ügyeleteken csökkent a „felesleges” hívások száma. A lakosság a jelek szerint reálisabban méri fel a segítségkérés indokoltságát, ami tehermentesíti a rendszert a kritikus órákban.

Honvédkórház: belgyógyászati telítettség és extrém klinikai esetek

Shemesh Assaf váltásvezető főorvos beszámolója szerint a Honvédkórházban nemcsak a traumás esetek, hanem a belgyógyászati kórtermek telítettsége is kritikus szintet ért el. A kórház plusz orvosokat és szakápolókat rendelt be, megerősítve a sürgősségi ügyeletet. A megnövekedett betegforgalom ellenére a triázsrendszer szigorú paraméterek alapján működik. A főorvos kiemelte: a várakozási idő körüli konfliktusok forrása gyakran a betegek tájékozatlansága (pl. 4-es vagy 5-ös kategóriájú panaszok sürgősségi ellátása).

Az időjárás extrém eseteket is produkált. Elláttak olyan mélyhipotermiás beteget, aki a klinikai halál állapotában volt. Itt a rutinszerű protokollt meghaladó beavatkozásra, extrakorporális keringéstámogató eszközre (ECMO) volt szükség a beteg fokozatos visszamelegítéséhez és sikeres újraélesztéséhez.

Baleseti Központ: a sérülési hullámok dinamikája

Viola Árpád főigazgató részletes statisztikai elemzése rávilágít az időjárás és a sérülésmechanizmusok közötti szoros összefüggésre. Az ellátásban jól elkülöníthető hullámok rajzolódtak ki. A szilveszteri hullámot magas esetszám, jellemzően agresszióhoz vagy alkoholhoz köthető súlyos sérülések jellemezték. Az első hó (hétfő-kedd): 20 százalékos forgalomnövekedést eredményezett, dominánsan „lágyrész-sérülések” és egyszerűbb végtagficamok kerültek a sürgősségire.

A „kényszerű” kimozdulás hulláma (szerda-csütörtök) 50-60 százalékos emelkedést hozott a műtéti igényű törésekben. Ennek oka, hogy az idősek pár nap után kénytelenek elhagyni otthonukat (bevásárlás, gyógyszer), ami a csontritkulásos betegeknél tipikus csukló- és combnyaktörésekhez vezet.

Kapacitáskezelés és gyermekgyógyászat

A Manninger Jenő Baleseti Központban a rendkívüli terhelés miatt az elektív (tervezett) műtéteket – például a protézisbeültetéseket – ideiglenesen felfüggesztették. Az öt műtőből hármat kizárólag a sürgős traumatológiai eseteknek tartottak fenn, hogy a 40-50 fős műtéti várólistát feldolgozzák.

Különös figyelmet igényelt a gyermektraumatológia, ahol az esetszámok egyetlen nap alatt 64-ről 112-re ugrottak, ami közel 100 százalékos növekedést jelentett. Itt a szánkózásból és hógolyózásból eredő végtagsérülések domináltak, magas műtéti igénnyel.

Az Index budapesti kórházi riportja rámutat, hogy a sürgősségi ellátórendszer rendelkezik azokkal a „puffer-kapacitásokkal”, amelyek egy hirtelen jött környezeti krízis esetén aktiválhatók. Bár a rendszer feszített tempóban működik, a szakmai protokollok (triázs, műtői prioritások) betartása megakadályozta az ellátási káoszt. Az orvosok üzenete egyértelmű: a prevenció – a csúszásmentes lábbeli és az idős szomszédok segítése – a leghatékonyabb eszköz a sürgősségi osztályok tehermentesítésére.