Laktázperzisztencia vagy laktózintolerancia?

Az emberiség kisebbségének tagjai képesek felnőttkorban is megemészteni a tejcukrot. Ezt egy mutáció okozza az MCM6 nevű gén szabályozó régiójában, amely a laktáz enzim termelését befolyásolja. Ez a mutáció igen elterjedt Európában, északon a populáció 90-99 százaléka képes felnőttkorban is tejcukrot emészteni, írja a Qubit.

Ezen variánsok elterjedéséért erős pozitív szelekció a felelős. Sokáig úgy gondoltuk, hogy a szarvasmarha és kisebb mértékben a juh, a kecske és a ló háziasításával a tej elérhető tápanyagforrássá vált az amúgy növényi táplálékot kevésbé találó pásztorkodók számára. A legelő állatok a számunkra emészthetetlen füveket alakítják át emészthető táplálékká, elsősorban hússá. Akármilyen tápanyaggazdag élelem a hús, csak az állat leölésével lehet hozzájutni, míg a nőstények tejet akár folyamatosan is adhatnak. A tejfogyasztásra való képesség így jelentős előnyt biztosított az arra képeseknek.

Ez az elmélet nagyjából meg is állja a helyét az afrikai pásztorkodó népek esetében. Afrikában csak egyes népekre jellemző a felnőttkori tejfogyasztás, ahol a száraz éghajlaton a mezőgazdaság nem kifizetődő. Az eurázsiai magyarázat ugyanakkor problémás. Egyrészt Európában igen elterjedt a laktázperzisztencia, azaz a tejcukoremésztés felnőttkorban megmaradó képessége, kizárólag pásztorkodó népeket azonban nem igazán találunk. Az ázsiai sztyeppéken vannak kizárólagosan pásztorkodó népek, akiknek a körében viszont igen alacsony szintű a laktázperzisztencia.

Kazahsztánban ma sem magas a laktázperzisztensek aránya (24-30 százalék), pedig a késő bronzkorban (kb. i.e. 1380–975) minden jel arra utal, hogy a szarvasmarhákat inkább a tejükért tartották, mintsem húsukért. Mongólia ilyen tekintetben még érdekesebb. Népességében ma is kisebb 12 százaléknál a laktóztoleránsok aránya, és a késő bronzkorban sem találunk laktázperzisztens személyeket, ennek ellenére biztosan fogyasztottak tejtermékeket. Egy friss tanulmányhoz a kutatók ősi temetőkben lévő maradványok fogai közötti lepedékből mutattak ki tejre utaló fehérjéket. Európában a sztyeppei állattartás megjelenése egybeesik egy jelentős migrációs hullámmal, amely jelentősen átalakította Európa lakosságának összetételét. Kelet-Ázsiában viszont csak a kulturális újítás terjedt el, a nyugat-ázsiai gének nem.

Egyre inkább a laktázperzisztens címkét illesztjük ezekre az emberekre, és nem az emberiség többségét illetjük a laktózintoleráns jelzővel. A laktózintolerancia valóban nem betegség, hanem az emlősök természetes állapota.