Jogaikban is korlátozott fogyatékosok

„Tavaly november 1-jén hajnalban az egyik több ágyas szobában egy negyvennégy éves női gondozott felébredt, bántalmazta a társait. A két szolgálatban lévő, szakképzett gondozónő – ötven emberre felügyeltek – egyike a gondozottat a derekánál fogva rögzítette. Többször ellenőrizte, de állandóan nem felügyelte. Hat óra 30 perckor a gondozottat az ágyról lecsúszva találta, életfunkciók nélkül. A két gondozónő a gondozottat újraélesztette, és azonnal hívták az ügyeletes orvost. Az orvos stabilizálta a beteg állapotát, és mentőt hívott. A kiérkező mentő végül – a felszerelés hiányára hivatkozva – nem szállította el a beteget, de segítettek a következő mentő kiérkezéséig. A második mentő a mohácsi kórházba szállította a beteget, ahol később elhunyt.”

A bólyi fogyatékos otthonban történt tragédia miatt a rendőrség, illetve az ombudsman is vizsgálatot indított. Mindkettő lezárult, a nyomozók a napokban jelentették: vádemelésre tesznek javaslatot az áldozat gondozója ellen, foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés miatt. Szabó Máté ombudsman pedig általánosságban is problémásnak találta a betegek, illetve fogyatékkal élők „korlátozásának” hazai szabályozását.

A jelentés szerint nem derül ki pontosan, ki, mikor és milyen korlátozást alkalmazhat betegekkel szemben. Ráadásul a szabályozás kizárólag a fogyatékosok otthonait érinti, míg a pszichiátriai betegek, vagy bármilyen kórházi osztályon fekvőkre nézve nincs előírás.

„Álláspontom szerint egy ilyen jelentős alapjog-korlátozást engedő intézkedés egyértelmű törvényi szabályozást követel”, írja Szabó Máté, aki szerint a bólyi otthon több rendelkezése is aggályos. Az ombudsman a szociális és munkaügyi minisztert a törvény módosítására kéri, a bólyi intézményt fenntartó Baranya Megyei Önkormányzatot pedig arra, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket az intézmény megfelelő személyi és tárgyi feltételeinek biztosítására.

A bólyihoz hasonló, nyilvánosságra kerülő eset még 2000-ben történt a törökszentmiklósi pszichiátrián, ahol tűz ütött ki, s az egyik ágyba lakatolt beteg nem tudott elmenekülni a lángok elől, és a helyszínen életét veszítette.

Érdekvédők és nemzetközi szervezetek többszöri felszólítása és tiltakozása nyomán Magyarországon öt éve tiltották be a hálós ágyak használatát. A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum már akkor aggályosnak tartotta az erről szóló rendeletet. Azt például, hogy nem ír elő képzettségi követelményt az egyes korlátozó intézkedések végrehajtói számára. Ami – különösen testi korlátozás esetén – a beteg épségét és életét veszélyeztetheti. De nem írja elő azok maximális időtartamát sem, ami szerintük megengedhetetlen. A tartósan veszélyeztető magatartást mutató, demens és értelmi fogyatékos betegek mozgáskorlátozását hetenként írja elő felülvizsgálni. Ez aránytalan, indokolatlan és súlyos szabadságkorlátozást jelenthet.

Radó Iván, a szervezet elnöke szerint ma ez a szabályozás egyáltalán nem jelent garanciát senkinek, ráadásul különbséget tesz a pszichiátriai betegek és az értelmi fogyatékosok közt. A szervezethez érkező panaszok, illetve helyszíni ellenőrzéseik alapján szerinte tény, hogy ma is alkalmaznak elfogadhatatlan, az emberi jogokat sértő korlátozó intézkedéseket Magyarországon.

– Többtucatnyi példával találkozunk, mint például annak a szkizofrén fiúnak az esetében, akit néhány hónapja egy kórházi osztályon a többi beteg előtt sokkolóval „ártalmatlanítottak”. Ugyanígy nem nyújt védelmet a rendelet a detoxikálóban kezelteknek, az idősotthonok lakóinak, a pszichiátriai osztályok, intézmények, vagy bármely kórházi részleg betegének arra, hogy nem alkalmaznak vele szemben embertelen korlátozást – mondja az érdekvédő.

– Európai országban elfogadhatatlan, hogy valakit falhoz, vagy mondjuk egy radiátorhoz kötözzenek, s így próbálják „egy helyben tartani”. Nálunk pedig ma ez, vagy ehhez hasonló eljárás napi gyakorlat – állítja Radó Iván.

Kun J. Viktória, Népszabadság Online