Gyakoribb az öngyilkosság az autista gyermekek között
Az autista gyermekek között 43 százalék az öngyilkosságot megkísérlők vagy fontolgatók aránya, ami pontosan háromszor annyi, mint a depressziós, de nem autista gyermekek csoportjában és sokszorosa az egészséges gyermekek körében regisztrált 0,5 százalékos értéknek.
Az Amerikai Gyermek- és Serdülőpszichiátriai Társaság (AACAP) éves kongresszusán bemutatott poszterében Angela A. Gorman egy 1012 gyermek bevonásával lefolytatott prospektív vizsgálat eredményeiről számolt be. A résztvevők életkora 1 és 16 év közé esett; az autista csoport 68 százaléka magasan funkcionáló autista (IQ 80-as vagy annál magasabb), a többi alacsonyan funkcionáló autista volt. A vizsgálati csoport részét alkotta még 35 nem autista, de depresszióban szenvedő gyermek (8−16 évesek) és 186 egészséges kontrollszemély is (6−12 évesek). A fiúk aránya az autista csoportban 84 százalék, a depressziós, nem autista csoportban 24 százalék, az egészséges kontrollok csoportjában 44 százalék volt.
Az adatok szerint az autista gyermekek 179 fős alcsoportjában az öngyilkosságot megkísérlő vagy ennek gondolatával eljátszó gyermekek 77 százalékánál álltak fenn depressziós tünetek, miközben a depressziós gyermekek csupán 28 százalékánál fordult elő öngyilkossági kísérlet vagy öngyilkossági gondolatok. A nem depressziós autista gyermekek 95 százaléka nem próbálkozik az öngyilkossággal vagy nem gondolkodik róla – emelik ki a Pennsylvania State College of Medicine kutatói.
Az autista csoportban az öngyilkossági gondolatok és próbálkozások inkább a fiúkat jellemzik (15 százalék), mint a lányokat (7 százalék) Az öngyilkosság szempontjából kockázati tényezőnek bizonyultak az alábbiak: fiú nem, rosszabb anyagi-társadalmi helyzet, etnikai kisebbséghez tartozás, idősebb kor. A kockázati tényezők számának emelkedésével az öngyilkossági gondolatok és kísérletek valószínűsége is fokozódott. Ugyancsak hajlamosabbak voltak az öngyilkossággal összefüggő problémára azok a gyermekek, akiknek édesanyja arról számolt be, hogy gyermekét csúfolják (19 százalék), szemben azokkal, akiket nem zaklatnak, illetve körülbelül ötszörös különbség állt fenn attól függően is, hogy az autista gyermek depresszióban is szenvedett-e vagy sem (26 százalék, illetve 5 százalék). Ugyancsak az öngyilkossági gondolatok és kísérletek felé hajthatja az autista gyermeket a magatartási problémák egyidejű fennállása is (ilyen esetekben az öngyilkossági problémák előfordulása 24 százalék, e nélkül 7 százalék). Az autista gyermekek csoportjában 6 százalékról 46 százalékra emelkedett az öngyilkossági gondolatok és kísérletek aránya akkor, ha az imént felsorolt egyéb problémák (zaklatás, depresszió, magatartási problémák) közül egy vagy több ugyancsak megfigyelhető volt. Nem befolyásolta ugyanakkor az öngyilkosság esélyét az autista gyermek intelligenciahányadosa, az autizmus súlyossága, valamint a figyelemhiány-hiperaktivitás zavar (ADHD), pszichózis, evészavar vagy túlzott aluszékonyság egyidejű megléte.
Dr. Gorman poszterprezentációjában hangsúlyozta, hogy mindezek fényében rendkívül fontos, hogy az autista gyermekek körében rendszeresen történjen szűrés az öngyilkossági veszélyeztetettség felmérésére. Ez különösen akkor alapvető jelentőségű, ha az autizmus mellett demográfiai vagy komorbiditási kockázati tényezők is fennállnak. „A gyakorlatban hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy az autizmus spektrumba eső gyermekek ugyanúgy szenvedhetnek más mentális zavarokban, mint nem autista társaik” –emeli ki a szerző. Ezzel kapcsolatban egy korábbi kutatásra emlékeztet, mely szerint a magasan funkcionáló autisták között 54 százalék, az alacsonyan funkcionáló autisták között 42 százalék a depressziós hangulatzavarok előfordulása. Ilyen esetekben a veszély célzott beavatkozásokkal mérsékelhető.
