hirdetés
2024. november. 21., csütörtök - Olivér.
hirdetés
hirdetés

Egy kisfiú halálának politikai és társadalmi következményei

A Magyar Orvosi Kamara (MOK) egy kisfiú tragikus halála kapcsán közli Álmos Péter elnök és Hegedűs Zsolt ortopédsebész írását.

A magyar egészségügy nem csupán finanszírozási problémával küzd. A politika azzal, hogy az elmúlt két évtizedben beleavatkozott az orvosi önkormányzatiság kérdéseibe, a biztonságos gyógyítás és gyógyulás feltételeit megroppantotta. Egy kisgyermek halála nemrég orvosi mulasztásként került be a köztudatba, de a Kúria ítélete Magyarországon most először mondta ki, hogy az állam teremtette feltételekben hiba van.

(...)

A gyógyítás szabályai és feladatai feletti szakmai önrendelkezés az orvosok számára nem büszkeségi kérdés, nem hatalmi játszma. Az egészségügyben minden egyes döntés közvetlenül emberi életekre hat. Ezért - a betegeink és szakmai lelkiismeretünk védelmében - van szükség arra, hogy az orvosok szakmai kérdésekben önkormányzati joggal bírjanak. A politika orvosi tudást felülíró döntései a szekszárdi tragikus esetben tisztán megmutatkoznak.

Az elmúlt húsz évben több lépésben csorbították a kormányok a szakmai önkormányzatiság jogát, az átvett feladatokat illetően pedig az állam rendkívül rossz gazdának bizonyult. 

Nézzük a három legalapvetőbb feladatot, amivel a politika kudarcot vallott és amelyek elégtelen teljesítése közvetlenül megjelenik a szekszárdi tragédiában is:

  1. Tradicionális kamarai feladat volna az orvosok működési nyilvántartásának vezetése, de Magyarországon ezt közel két évtizede az állam magához vette. Azóta sem jött létre elemezhető nyilvántartás az orvosokról, így senki, az OKFŐ sem tudja időben (kb. 5 évre előre) jelezni, hogy például a szekszárdi kórházban hiány lehet gyermekgyógyászokból. A széttagolt, felesleges párhuzamosságokkal működő egészségügy mellett ez vezet oda, hogy rezidenseknek kell felügyelet nélkül dolgozniuk. 
  2. A szakmai irányelvek azok a dokumentumok, amik meghatározzák, hogy kell felismerni és kezelni egy betegséget. Kidolgozásuk és rendszeres frissítésük jogát a politika elvette a betegellátásban dolgozó orvosoktól, a kamarától, és teljesen elhanyagolta. Emiatt a gyermekgyógyászat területén jelenleg mindössze  3 érvényes irányelv van. Nincs a jogszabályi előírásoknak megfelelő protokoll a gyermekkori szepszisről sem, ami a szekszárdi kisfiú halálát okozta
  3. Az orvosi kamarától utoljára megvont szakmai önkormányzati hatáskör a független etikai eljárások lefolytatásának joga. Ezt 2023-ban adta a Belügyminisztérium felügyelete alá tartozó intézmények kezébe a jelenlegi kormány, politikai lépéssel beleavatkozva szakmai kérdésekbe. Bár nincsenek nyilvánosan elérhető adatok, de a belső hírek szerint mintegy harmadával (!) csökkent az etikai vizsgálatok száma az új, immáron minisztériumtól és kórházaktól függő etikai bizottságoknál. Nem sokkal az új rendszer felállítása után egy állami vezető a beosztottját az etikai bizottság felhasználásával próbálta megfegyelmezni, miután az orvos jelezte, hogy nem fog kompetenciáját meghaladó esetet ellátni. Ebben a környezetben hogyan jelezze egy rezidens, ha a jártasságát meghaladó feladattal szembesül?

Ahhoz, hogy Magyarországon az egészségügyi rendszer működése javuljon, az alapoktól kell elindulni. A politikának hátra kell lépnie, és visszaadnia a szakmai kérdések gondozásának jogát a szakmának, azaz a Magyar Orvosi Kamarának. Más intézmények szakmai függetlenségét is javítani kell. Ha az ellenőrző hatóság (pl. az NNGYK) és a szolgáltató (OKFŐ) ugyanazon kormányzati szerv irányítása alatt áll, lehetőség nyílik arra, hogy csupán papíron teljesüljenek a jogszabály által előírt minimumfeltételek (amelyek megszabják egy osztály működéséhez szükséges körülményeket, eszközöket, emberi erőforrásokat). Így történt ez a szekszárdi esetben is.

(...)

A Magyar Orvosi Kamara elkötelezett abban, hogy visszakapja a szakmai kérdéseket meghatározó jogköröket, az állami szerveknek,  politikának pedig elsősorban felügyeleti szerepe legyen ezekben a kérdésekben. Ez szolgálja a betegek és a gyógyítók biztonságát egyaránt. Ezért küzdünk és ehhez kérjük a társadalom támogatását.

Végezetül érdemes felidézni a 2010-ben elfogadott Nemzeti Együttműködés Programjának kamarákra vonatkozó bekezdését:

“A szocialista kormányzat az „álreform” részeként jelentősen meggyengítette az egészségügyben működő hivatásrendi köztestületeket, a kamarákat. Az új kormányzat partnernek kívánja tekinteni a kamarákat, szerepük újragondolása és megerősítésük az egészségügy valamennyi szereplője számára kívánatos.”

A teljes írást a Magyar Orvosi Kamara közli.

Olvasói vélemény: 10,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
hirdetés