Az antibiotikum-rezisztencia szupergyors kimutatása

A kutatócsoport, amelynek tagjai az INSERM, az NIH és a Franciaországi Orvosi Kutatás munkatársai, két nemzetközi áttekintést publikáltak munkájukról az Emerging Infectious Diseases-ben és a Journal of Clinical Microbiology-ban. Október 12-i sajtóközleményükben azt írták, hogy: „Ha világszerte használják ezeket a rendkívül hatékony, kiváló szenzitivitású és specificitású teszteket, ez lehetővé teszi majd, hogy az egyének a szükségletüknek megfelelő antibiotikumot kapják, és jobban lehet küzdeni az antibiotikum-rezisztencia ellen is, főleg a kórházakban”.

Az antibiotikum-rezisztencia egyre súlyosabb probléma, és sok beteg életét fenyegeti. Becslések szerint Európában évente 25.000-en halnak meg az antibiotikumokkal szembeni multirezisztencia miatt – mondják a kutatók.

Az új tesztek nemcsak azt teszik lehetővé, hogy az orvosok egyénre szabott kezelést alkalmazzanak, hanem elkerülhetővé teszik azt is, hogy nem megfelelő antibiotikumokat adjanak a betegeknek, s ezzel megszűnhet sok antibiotikum fölösleges, túlzott használata, ami az antibiotikum-rezisztencia kialakulásában a legnagyobb szerepet játssza.

A gyorsabb diagnózisnak köszönhetően a kórházak elkülöníthetik a rezisztens baktériumokkal megfertőződött betegeket, s így elkerülhető lesz, hogy az egész kórházra kiterjedő epidémia alakuljon ki.

A kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy egyre több rezisztens baktérium okoz az országhatárokon is átterjedő epidémiákat, főleg a Gram-negatív baktériumok, például az Enterobacteriacae családba tartozók (e család tagja az E. coli és a Salmonella is). Nem a baktériumok száma okozza az igazi gondot, hanem egyre fokozódó rezisztenciájuk az antibiotikumokkal szemben – jegyezték meg a kutatók. Mint elmagyarázták, még a közönséges fertőzéseket is egyre nehezebb kezelni, és egyesek, például bizonyos gyomor- és vizeletelvezető rendszeri fertőzések teljesen kezelhetetlenné váltak. A széles spektrumú cefalosporinokat például a legsúlyosabb fertőzések eseteire tartották fenn, de egyes fertőzésekben már ezek is teljesen hatástalanok – s ilyenkor nincs olyan gyógyszer, amivel kezelni lehetne a beteget. A multirezisztens baktériumtörzsek gyors elterjedéséhez az is hozzájárul, hogy észrevétlenül ugyan, de átlépik az országhatárokat is.

Hatásos antibiotikumokra nagyon nagy szükség lenne egyes speciális területeken is, például transzplantáció vagy nagy műtétek után a fertőződés megakadályozására.

Az antibiotikum-rezisztencia kimutatására jelenleg alkalmazott módszerek költségesek, időigényesek és nem teljesen megbízhatók. Az új tesztek kidolgozásakor a kutatók kétféle enzim (a béta-laktamázok és a karbapenemázok) jelenlétére összpontosítottak. Ezek a baktériumok által termelt enzimek felelősek ugyanis kétféle antibiotikum típussal, a széles spektrumú cefalosprinokkal, illetve a karbapenemekkel szembeni bakteriális rezisztenciáért. Ha a megfelelő enzim jelen van, az azt jelenti, hogy a baktérium rezisztens az adott antibiotikumra. A két teszttel (Corba NP teszt és ESBL NDP teszt) az mutatható ki, hogy változik-e annak a közegnek a savassága, amelyben jelen van az antibiotikum és a baktérium. A megfelelő enzim jelenléte (azaz az antibiotikum-rezisztencia) esetén savasabbá válik a közeg, és a savasságot jelző indikátor színe vörösről sárgára változik.

A teszt nem invazív, és elvégezhető a vizelet- vagy székletmintából vett baktériumokkal. Az eredmény 2 órán belül megvan, sokkal rövidebb idő alatt, mint a jelenlegi módszerekkel, amelyeknél 24–72 órát kell várni az eredményre.

A kutatók elmondták, hogy a tesztek 100%-ig megbízhatók, alkalmazásuk olcsó (4–5 euró/teszt) és viszonylag egyszerű.

A leghasznosabbak valószínűleg a fejlődő országokban lesznek, ahol az antibiotikum-rezisztencia mértéke rendkívül nagy, valamint azokban az országokban, ahol a multirezisztencia még nem vált endémiássá – pl. Franciaországban –, mert ezeken a helyeken talán bizonyos mértékig használhatók maradnak majd a széles spektrumú cefalosporinok és a karbapenemek mint „végső eszközök”.